Mennyire vagytok laza anyukák? Mi az ami belefér 1,5 - 2 éves gyerek viselkedésébe? Szerintem sokszor túlfegyelmezem a gyerekem.

2 éves lányom kanapén "ugrálhat táncolhat"

kanapén ehet ha ugy akarja, de egyébként asztal

annyira nincs kötöt szabály bizonyos korlátok közt van de nem a szigoru nevelés hive vagyok

ritkán kiabálok vele sose ütöm meg. ugy viselkedek vele ahogy én is elvárnám hogy adott helyzetbe viselkedjenek velem szemben.

ha konnektort babrálná azonnal eltávolitom onnan

ha késsel játszuik azonnal elvezsem

ha ordit hisztizik otthagyom ha lenyugszik tárgyalhatunk

este fél 9kor villanyoltás

Ugyan 15 hónapos a lányom, de én hagyom hogy felfedezze a körülötte lévővilágot. Persze terelgetem kint az utcán, nem csinálhat azt, ami kedvére való.

Nálunk a járdák 90%-a úgy van megoldva, hogy fele gyalogos, fele bringás.. na ezt hozd össze egy gyerekkel!

Sokszor van, hogy átmegy a bringás részre, ahol megállnak ugyan a bringások, de vágják is hozzá az arcokat.

Most már sikerült elérnem a lányomnál azt, hogy nem mehet át a másik sávba.

Vannak dolgok, amiket be kell tartania.

pl:

- úttesten ha átmegyünk, akkor már bőven előtte meg kell fognia a kezemet

- nem totyogunk, normális tempóban megyünk

- nem veszem fel, soha semmilyen körülmény között (nem babakocsizunk már, mivel nem hajlandó megmaradni benne 5 percnél tovább én meg nem fogom őrizetlenül hagyni[lopják nálunk őket], és nem fogom azt játszani, hogy hol beszál, hol nem...)

- nem hisztizik. ha akar valamit, akkor jelez vagy szól.

Idáig jutottunk eddig. Nagyon értelmes és gyorsan tanul szerencsére!

Nehéz így megmondani leírás nélkül. Bár ha leírod sem tudunk látatlanban pontos véleményt mondani.

Nálam vannak szabályok, de van amiben lazább vagyok. Megadom neki is a kibontakozás lehetőségét, de keretek között. Pl. reggel 7-kor megyünk bölcsibe, nincs apelláta. A kabátot és sapit fel kell venni, időben el kell készülni. De közben választhat reggelit, választhat ruhát. Tehát van egy rend, amitől nem tudok eltérni (mert ez van, menni kell dolgozni), de van amiben kap választási és kibontakozási lehetőséget, hogy a reggeli feszített tempót ne élje meg szenvedésnek. De ez csak egy példa. Másban is hasonlóképp működök. Kell egy irányt adni neki, de nem szabad elnyomni. Nehéz megfogalmazni.

Az meg, hogy rohangál, hogy lekapja a cipőjét ott ahol nem kéne, hogy néha hisztizik... hát korosztályos dolog. Nem fogom leszidni csak azért, mert muszáj mozogni, hiszen gyerek, és nem tud megülni a fenekén. De itt is irányt mutatok, próbálok én magam helyesen viselkedni, hogy tudja az a jó, amit anya csinál, és idővel rájön anya sem dobja le a cipőjét a buszon, tehát ő sem fogja. :)

Rászólok, ha úgy érzem, mert magától nem fog "megnevelődni". S ezt határozottan teszem, mert alapvetően én irányítok. Nem vagyok tök laza, de bevallom nem is akarok az lenni. Inkább határozottnak érzem magam. De eddig ennek csak előnyét láttam a lányom fejlődésében.

S persze imádom.

Amit nálunk lehet, sokaknál nem:

- Lakásban rohangálni

- Az utcán felvenni a kavicsot, faágat, homokba rajzolni. Cigicsikkhez nyúlni nem szabad

- Sarazni, és egyéb módon ruhát összepiszkítani

- Jó idő esetén belenyúlni a szökőkútba

- Ha szeretné, a nyakamba veszem séta közben

- Kézzel enni

Amit nem engedek, néhányan viszont igen

- A boltban fizetés előtt megenni a csokit, Túró Rudit, bármit

- A lefekvéssel szórakozni. Mellette maradok, amíg el nem alszik, de aludni kötelező.

Szerintem elég laza anyuka vagyok egyébként.

én vagyok az engedékenyebb, apa a szigorúbb.

Mindent megbeszélünk (beszél), de a hisztire nagyon allergiás vagyok, ha nem bírok vele és 3szor sem hajlandó megcsinálni valamit és hisztirohamot kap, bezárom a szobájába üvölteni, van hogy én is sírok kint a sírásától, de nem érdekel.

Alvás időpontok fixek,

evésnél van egy minimum amit elvárok hogy 4óránként megegyen, más kérdés, hogy ezért bármit megteszek (repülőzés, kaja agyondicsérése),

ahhoz is ragaszkodok hogy meglegyen a napi zöldség és gyümölcsadagja

és a túrórudi és társai csak jutalmazás, nem napi fogyasztási cikk.

A boltban ha hisztit kap sem veszem meg a dolgokat.

Azt hiszem minden mást elég lazán veszek, ugrálhat az ágyon, szétlomolhatja a konyha nem veszélyes részét ha utána összeszedi, kicibálhat mindenféle játékot a szobájából a miénkbe ha utána összeszedi, segít a házimunkában, a főzésben, csak akkor kapok agyvérzést ha valamit direkt összefirkál, tönkretesz csakazértis, de legtöbbször ezeket is megbeszéljük.

Kezdődik a dackorszak, de egészséges határokon belül hagyom hogy az ő akarata is érvényesüljön ha nem ütközik szabállyal vagy az én akaratommal. Próbálkozunk:-) 20hós kislány

Én is így éreztem mindig mikor 2 éves körüliek voltak a gyerekeim (illetve a legkisebb most másfél nála most jön ez). De rájöttem hogy egyszerűen azért érzem úgy mert egész napom ebből áll, nem szabad hagyd békén ne nyúlj hozzá forró/megráz/becsípi az ujjad/megharap/megszúr/kiesel/leesel.

De nem azért mert agyonszabályozom őket sőt! én marha engedékeny vagyok más családokhoz képest (meg is kapjuk néha hogy miért engedjük stb.) hanem azért mert ez az a korszak amikor EGYFOLYTÁBAN szólni kell mert folyton a veszély felé mennek mivel veszélyérzetük és tapasztalatuk semmi a világról mert csak most szerzik viszont akaratuk meg ezerrel van már és csakazértis bepróbálkoznak mindennel amit nem szabad.

Én is néha ideges vagyok saját magamra hogy szinte mást se szólok egész nap csak hogy mit hogy csináljon, mint egy őrmester...