Besokalltam! Más hogy bírja idegekkel? Nem hiszem el, hogy csak nekem nehéz. Vagy ennyire kevés vagyok?

Szerintem másokkal ne foglalkozz, hogy mi van náluk otthon, azt nem tudhatod.

Amúgy meg maximálisan együtt érzek Veled.

Én már "túl vagyok" ezen, 3 hónapos a legkisebb (a harmadik lányom :o).

A terhesség nagyon nehéz, fizikailag, és lelkileg is. Én állandóan azt éreztem, hogy minek nekem egy harmadik, mikor kettővel sem bírok, holott tervezett baba volt tervezett időben.

A szülésig kell kibírnod, tudom, még messzinek látszik, de el fog röppenni. Utána MINDEN MEGVÁLTOZIK.

Azt nem mondom, hogy könnyebb lesz, de máshogy fogod magad érezni, ha letelik a gyermekágy, és össze szedted magad.

Sajnos a kicsik érzik azt, hogy "legyengültél", és megengednek maguknak többet Veled szemben, de az is biztos, hogy most sokkal érzékenyebb vagy minden rezdülésükre.

És néha az is hasznos, ha az amúgy "jó elveidből" engedsz. Nekem sem volt energiám olyanokat "elvárni tőlük", amiket nem terhesen tutira behajtok. Pl. ragacsos kézzel nem fogdosunk össze ezt-azt. Átgondoltam, és "elengedtem" ezt, úgy döntöttem, nem tragédia, ha ragacsosak lesznek a székek, majd lemossuk őket. És innentől már nem zavart a dolog annyira, hogy felhúzzanak vele.

Hát ilyen apróságok. De sok múlik rajta.

Tarts ki, és amikor van segítséged, kényeztesd magad.

Minden jót!

Szia Sorstárs :) Én 19 hetes kismama vagyok, a nagyfiúk 5 és 3 évesek, és dettó mint amit leírtál. Nálunk is megy az örökös testvérharc, a hiszti, a nagyfiúskodás (szemtelenség, flegmaság stb főleg a nagy részéről) stb. Azért az is közrejátszik nálam, hogy most én is jobban ki vagyok élezve, mint nem pocakos állapotban. Ráadásul nálunk is a 3. fiú lesz. Kitartás, nemsokára megedződik a nagyfiad és jobban fogja bírni az ovit.

Ha gondolod írj privit és beszélhetünk.

Ne haragudj, nem akarlak megbantani, de szavaidbol itelve, neked untig eleg (az idegeidnek) ket fiu. Akkor miert vallaltatok meg egy babat. 3 fiu raadasul nem tul szerencses. Az elkovetkezendo par ev nagyon igy fog kinezni, ahogy most.

A helyzettel sajnos nem lehet mit csinalni (nagyon sokat legalabb is nem), ez egy ilyen idoszak.

Szerintem meg sokan - nem is tudom miért, talán mert jóanyáink ezt táplálták belénk - egy nagy habos-babos rózsaszín ködnek könyvelték el az anyaságot.

De az anyaság nem az.

Ettől még te nem vagy rossz, nem vagy bolond. Hétköznapi vagy, és ne is akart magad másokhoz hasonlítani, főleg ne egy játszótéri anyukához. Ott lehet vigyorogni, bájologni. Otthon meg sokszor marad a tehetetlenség, a nehézség, a gond. Minden szépsége mellett.

Ez van, ne rágódj, természetes vagy (plusz még meg is dobtak téged terhességi hormonokkal is - ez így összevetve nem könnyű, de túl leszel rajta)!

Ne viccelj. Nem vagy egyedül.

A játszótéren minden más.

A gyerekek is el vannak foglalva, anyukákkal is jót tesz a friss levegő, ott más a dolog.

És megint más otthon.

Nekem egy 3,5 éves lányom van (jövő héttől ovis), meg egy 8 hónaposom, akinél éppen szeparációs szorongás kezdődött.

Én is kiborulok amikor mindkettő üvölt, vagy ha a nagyobb nem fogad szót sehogyse (egyébként szófogadó, csak hát dacos is tud lenni).

Vannak nehéz napok, meg jobb napok nálunk is.

Neked most még nehezebb, mert babát is vársz, nemcsak a fáradtság jelent plusz terhet hanem a hormonok is.

SZóval nem te vagy az egyetlen, csak általában az emberek ezt nem reklámozzák, ha nehéz.

Idő idő idő. Ezt tudom mondani. Kezelned kell valamennyire a nagyobbat és a kisebbet is ha megszabod a pontos határokat akkor hidd el beérik a sok küzdelmed szenvedésed. A 2 éves a legrosszabb most. (tapasztalat) Nekem ugyan 2 fiam van és egy lányom de a lányom iszonyú volt 2-és 3 éves kora között. Túl kell élni, túl kell lenni rajta. Nem akarlak elkeseríteni de mikor majd a pici megszületik az első időszak lehet nehezebb aztán jön egy viszonylag nyugis, de végül a legkisebb is elkezdi a dac és hiszti korszakot szóval most még 1-2 évig nehéz lesz. Utána állítólag könnyebb. Bár 2 ilyen közeli korú fiúgyerekkel talán sose lesz egy sétagalopp:))

De addigra sokat lesznek közösségben.

Nektek is jót tenne ha a nagyobb rendesen járhatna (tudom írtad hogy beteges de csak megedződik az immunrendszere neki is egy idő után) és akkor már "csak" az ovis sulis szünetek lesznek olyanok hogy vágod visszafelé a centit mikor kezdődik már:DD

Én is szoktam kiabálni sajnos és azt vettem észre hogy ők is jobban ordítanak ha én is emelt hangon beszélek, és egy idő után már zeng a ház és egymás szavát se halljuk. Nem beszélve hogy a kisebbek a nagyobbtól tanulnak, lesik el az ordítást a hisztit.

Mi most azt vezettük be hogy a legnagyobbam (5.5 éves) odajön hozzám és a fülembe súgja mit szeretne és én csak akkor "hallom meg" és akkor teljesítem amit kér!! Nagyrészt beválik.