2 éves a kisfiam, és már nem bírom idegekkel?

Szia!

Az én fiam ma pont 2,5 éves és ugyanez a bajom.Nem bírok vele.Ma pont azon gondolkodtam,hogy mikor lépünk már át a következő fázisba, mert nem tudom meddig bírom még.Tegnap már elpakoltam a vonatjait is mert ment neki az ajtó üvegnek meg a tv-nek.Mindent DIREKT eltör és szétdobál.Már azon is kiakad ha pelenkát kell cserélni.Szóval egész állónap üvölt és én is.Ha sarokba állítom nem érdekli megy ő magától is mert játéknak veszi.Hiába csapok rá a valagára már.Ha csinál valami rosszaságot már ezt mondja: Anya üss pópóra.Most mit csináljak már vele?

Nálunk is ugyanez van,szóval vannak még páran rajtad kívűl ;)

Egy-egy dühroham alatt,ha már nem bírom ,1 percig nem figyelek oda(nem csititom,nem próbálom meg elvonni a figyelmét)és számolok.Arra gondolok,hogy egyszer ezen is túl leszünk.Szóval türelem :D

Mostanában minden estére nagyon elfáradok,és sokat gondolkodom,hogy milyen jó lenne végre állást talál-kicsit kimozdulni.

(Nekem szerencsém van:nagyik mindig vinnék,és a párom is elviszi-foglalkozik vele délután 1-2 órát.)

szintén ilyeneket csinál a 2 évesem :)

én nem tudom, lehet velem van a baj??? én meg egész nap könnyesre röhögöm magam, szerintem meg olyan vicces mikor kiakad, kérek valamit és duzzogva az ellenkezőjét csinálja :D még a hisztin is röhögök, mondjuk az necces mert neki eljátszom mennyire mérges vagyok de amint földhöz vágja magát párnát nyomok a fejembe, hogy ne hallja ahogy nevetek :)

lepakolás boltban nincs, nem engedem, inkább hisztizzen de nem pakolhat :)

most elgondolkodtam, azt eddig is tudtam, hogy szívtelen dög anya vagyok de lehet klinikai eset vagyok :D

Az én fiam három éves, és szintén tombol benne a dackorszak. Most kezdte az ovit is, szerintem ez is közrejátszik. Tizenötször kell neki szólni, hogy valamit megcsináljon, tíz esetből kilencszer kiabálásig fajul a dolog. Mi nem pofozkodunk, így max. bünti a vége. Estére már mi is nagyon elfáradunk a sok könyörgésben. Fürdésnél már kiborult a bili és mondtam, hogy nincs esti mese. No, ez betette a kiskaput. Megmondtam, hogy ha ő nem fogad szót, akkor én sem fogok. Hiába kéri, hogy olvassak mesét, nem fogok. Majd ha ő szót fogad, akkor én is. Rögtön rávágta, hogy ő mostantól szót fogad, de mondtam, hogy mára már késő. Majd ha holnap szófogadó lesz, akkor lesz esti mese. Megkérdezte, hogy de azért ugye szeretem? Arany pici szíve, hát hogy imádom, csak néha tényleg kiborítóak tudnak lenni.

Ne izgulj, nem te csinálod rosszul, egyszerűen most ez van. Ez persze nem jelenti azt, hogy szó nélkül kell végignézni az eseményeket. Muszáj kordában tartani az őrjöngésüket. Sokszor egyébként nem is a fegyelmezés meg a büntetés használ, hanem az, ha nem veszel róla tudomást egyáltalán. Mintha ott sem lenne. Próbálkozz, nála mi válik be. Időnként aztán persze nekik is engedni kell teret, hadd tombolják ki magukat. Ha bent szorul a feszültség, az sem jó.

A kerdest akar en is kiirhattam volna. 2 eves volt a fiam juliusba.

En mar erzem,hogy nagyon a veget jarja a turelmem.

Az en kisfiam enni se akar, bilizni-wczni se akar. Hisztizik ha vmi nem ugy van ahogy O akarja. Foldhoz vagja magat,kiabal. Nem hajlando osszepakolni a jatekait. Az utcan elszalad, babakocsibol mindig kiakar szallni.

Meg sorolhatnam sokaig....

Nekem is az a rossz,hogy nem tudok tole megszabadulni egy kicsit. Kulfoldon elunk, nincs senki itt a csaladbol, a ferjem meg egesz nap dolgozik. :S

Más ilyen korú gyerek is így viselkedik, bár tudom, ez nem nyugtat...

Nálunk a wc-be, bilibe pisilésért megy közelharc. Úgy visít a pelenkáért (2,5 éves fiam van), mintha az élete múlna rajta. És semmivel se tudom meggyőzni,h. a bilibe pisiljen, kakiljon.

Egy kérdésem lenne hozzátok, akik hasonló cipőben jártok: párotok mennyire érti meg,h. iszonyat nehéz és fárasztó tud lenni egész nap egy hisztis gyerekkel lenni? Segít nektek, ha már teljesen készen vagytok?