2 éves a kisfiam, és már nem bírom idegekkel?

13:34-es vagyok.

Teljesen megértelek. :( Nálunk sem jobb a helyzet, ami apuka segítségét illeti, hiába tépem a szám.

Visszatérve a hisztire:

Nálunk ami beválik, ha nyugodt maradok (legalábbis próbálok annak tűnni) és századszorra is elmagyarázom ugyanazt. Ha kiabálok, annak nyomós oka van és általában sírás a vége, de sokszor csak ez segít. A legritkább esetben csapok rá a fenekére, de azon meg csak röhög...

Feszegetik a határaikat elég rendesen és ha látják rajtunk,h. végünk, kiborulunk, azzal azt hiszik, ők győztek (ami igaz is). Nem szabad hagyni,h. az ő akaratuk érvényesüljön, még ha ez nagyon nehéz is.

Talán ez az időszak az, amikor tudatosítani kell bennük,h. ki a "főnök" és kinek a szabályai szerint kell játszani.

Közben én hadakozok a nagyszülőkkel is (együtt élünk velük),h. ha a hisztinek bőgés a vége, nem kell rögtön babusgatni és a seggét is kinyalni (már elnézést). Nagyon megnehezítik a dolgot ilyenkor. :(

Sok-sok türelmet kívánok minden sorstársamnak! ;)