Szerintetek egy keteves gyereket lehet buntetni es ha igen hogyan?

Valóban 42-es! Tévedtem, elnézésedet kérem ezért!

Viszont ez csak öröm, hogy egyel kevesebb hozzászóló javasolta!

Kedves lillakamilla!

Ne ítélj, hogy ne ítéltess! Sajnos a 34. hozzászólásoddal ezt a törvényt szegted meg. Ennek a következménye lett a még hevesebb indulatok kiváltása. Már akkor ki kellett volna lépned a vitából, hogy ezt elkerüld.

Többször is elolvastam mindkettőtök hozzászólásait, és csak tájékoztatni szeretnélek arról, hogy mit látok belőle szakmai szemmel. (Persze csak akkor, ha érdekel Téged. Ha nem érdekel, ne olvasd tovább!)

Nem ismerlek Titeket, de a legutolsó hozzászólásokból számomra teljesen egyértelművé vált, hogy a 40. hozzászólás tulajdonosa nem konfliktuskerülő személyiség. A te válaszodból azonban az látszik egyértelműen, hogy bár túl zaklatott stílusban ír 40., és valóban személyeskedik, de igazat ír.

A nyugodtabb hangvételű hozzászólásaiból azt biztosan lehet tudni, hogy bár heves vérmérsékletű, néha forrófejű, de egyáltalán nem ostoba. Olyan dolgot nem írna egy ilyen fórumra, amit akármikor ne tudna bizonyítani. A leírtakat az is alátámasztja, hogy te magad sem próbáltad megcáfolni az összes ellened felhozott vádat, csak egyetlen egyet, az arconfröcskölést. Ez valószínűleg azért van, mert abban a szituációban nem volt más szemtanú, csak ti ketten felnőttek, és a kislány.

Nekem úgy tűnik, hogy 40-nek nincs más motivációja, csak az igazság felszínre hozása. (Kedves 40-es: Ez dícséretes, de felesleges idő, és energiapazarlás, ettől semmi nem fog megváltozni. Az írási stíluson mindenképpen változtatni kellene...)Ebből a helyzetből ő nem nyer mást.

Soha nem tudhatod, hogy aki esetleg őmögötte áll, az nem "üti" a te nagy létszámú táborod összességét. Azt sem tudhatod, hogy a táborod minden tagja valóban támogatna-e téged egy névtelen fórumon, mint ez, vagy éppen személyesen.

Őszintén mondom, hogy nálam már ez a két hozzászólás is megalapozná a döntést.

Ebben az szituációban pedig nem tehetsz semmi jobbat, minthogy kivonulsz a társalgásból, és bármit is ír az illető, te nem válaszolsz rá egyáltalán semmit.

Az egész vita azért érdekes számomra, mert izgalmas megfigyelni, hogy ki miként viselkedik az interneten, és miként a materiális világban. Most e kettő metszetét láthatjuk. Nem kérem, hogy folytassátok !!!, de érdekes volt.

Én már csak egy kávét kérek :@)

Ha csak boxolni járok ide, akkor ez most kiütéses KO volt. :-P

Háromszor is hozzászóltam már, úgy hát azokat már nem írom. Elsőre is azt gondoltam, 2 éves gyereket büntetni? Micsoda marhaság ez?

Mondjuk a rendszeresség. Igen, igen törekedni kell rá, de nem minden áron. Élénk gyereket, ha még "pörög" teljesen felesleges ágyba tenni, tessék előbb ágyképessé tenni és akkor nics huzakodás. Időnként előbbre lehet hozni dolgokat, vagy késleltetni, a gyerek igénye szerint. Apró beavatkozások ezek, mindezt kedvesen, játékosan, sok humorral és akkor a felnőttnek is szórakoztató.

Vagy a nagymama szindróma. Mindenki ismeri az esetet, mikor a nagyi mondja: "menjetek moziba,színházba, hozzátok csak el a gyerkőcöt, elbírok és vele". Hát nem kedves nagyi. Azok az idők elmúltak, bár bizonyára hamar belejön, de egy ilyen gyerekkel együtt kell élni. Belépve a nagyi lakásába rögtön 3 tucat potenciális vészélyforrást észlel a szülő. Otthon ezek a tárgyak már régen biztonságos helyre kerültek. Padlóváza a sarokban, teritő, amit le lehet rántani, szabadon álló konnektor... Apropó,ha egy olyan szobában, ahol két éves gyerek lakik, szabadon van a konnektor, akkor nem a gyerek kezére kell agy nagyot sózni... Amikor felborul a padlóváza, a kicsi ijed meg a legjobban, neki olyan stabilnak tűnt...

Vagy ha sír,hisztizik, felveszem, magamhoz ölelem, úgy dobog a kicsi szive, dehogy teszem le, míg meg nem nyugszik. Szeretettel gyereket elrontani nem lehet. Okos enged, de okosan. Hiszen ezek még olyan kis csacskák. Nem igaz, hogy értelmesebb nem jut az eszébe, csak odacsapni. Vagy vita a gyerekkel... Nekem szinte hihetetlen.

Úgyhogy komolytalanra fordítom és mesélek nektek, mert azt tudok, mosolyogjunk egy kicsit, ennyi szigorúság után.:

Öt éves forma volt a lányom, mikor már napok óta egyre határozottabban utasította vissza azon igyekezetemet, hogy megtanítsam neki a göncöl szekér hátsó kerekei, meg a sarkcsillag közti összefüggést.

-Nem ér de kel.- kiáltotta szótagolva és minden szótagnál nyomatékosításként az öklével a terdére csapott. Sajnálkozva mondtam - pedig akkor egyetlen cirkálón sem lehetsz első tiszt, mert nem ismered a navigáció alapjait.- Ezen egy kicsit elgondolkodott, nem mintha valaha is első tiszt akart volna lenni bármely cirkálón is, de ahogy megvontam a lehetőséget, rögtön érdekelni kezdte.

De ilyen könnyen már nem húztam csőbe. Rövid ideig nézett rám, majd szeliden így szólt - Nem baj -

Nőnek a gyerekek, le vagyok maradva, gondoltam, mást kell kitalálni, mert nehogy bárki azt higyje, feladtam. A mai napig mind az öt gyerekem kedvenc helye a Planetárium.

Öt évessel persze nem kunszt. Kamasszal, az igen...

Felhívott a lányom, - Te apu, ezek mind olyan finnyásak, nem esznek meg semmit. Mi olyan jó evők voltunk. Nem tudsz valamit kitalálni? - Hát lehet, vasárnap ráérek. Mit főzöl?- Tökfőzeléket.- mondta. -Nem lehetne valami más?- Mert nem rajongok érte. - Már megvettem mindent, meg az olyan olcsó- válaszolt. - Rendicsek.- és megtettem az előkészületeket.

Vasárnap elég korán kivittem őket a Normafára. Mivel nem teljesen bíztam a sikerben, többször szondáztam Őket, minden alkalommal kissé módosítottam a terveimet. Legelőször is az anyai gondoskodás által ránktukmált rengeteg elemózsia nagy részétől szabadultam meg jótékony módon.- Apu, mihez kezd a csöves azzal a rengeteg szendviccsel?- Az nem csöves volt.- jelentettem ki.- Hát mi?-kérdezték. - Remete- , mert tényleg, még szakálla is volt. A nap folyamán kegyetlenül megfuttattam őket. Na nem ostorral hajtva, csak hát vittem focit, tollaslabdát, meg freezbeet, még a régi készletből, aztán a jó levegő is megtette a magáét, kopogott a szemünk, mikor hazaindultunk. Hazaérve döbbenten láttam, hogy a lányom hatalmas adag palacsintatésztát kavirtyol. -Te elő ne szedd ezeket, míg a tökön túl nem vagyunk.- Rendben- mondta, de nem bízott bennem.

A menü bejelentését általános közfelháborodás követte. A három unokámmal eszegettünk a szobában, illetve csak én voltam az aki eszegetett. - Papa, neked izlik- kérdezte valamelyik. - Meg lehet enni- mondtam óvatosan. A három tányért egyszerre tolták elém, amiről a feltétet azért már leették. Az első pótadagnál kezdtem lelkesedni. Egész jó ez a tök.- A másodiknál már a fenséges jelzőt hangoztattam. Mikor a harmadik tányérhoz akartam kezdeni és közben a harmónikus ízeket magasztaltam, a legkisebb unokám vissza akarta kérni a sajátját. Azt már nem! Rövid kézitusa után biztosítottam a harmadik adagot is és bár már a fülemig ért a tök, becsülettel bebajuszoltam.

-Úgy kell nektek finnyás csibészek-, alaposan meg lettek leckéztetve. Mióta öregszem, nem eszem már sokat, egy heti adagomat vágtam be együltömben.

Na nem kell azért őket sajnálni, mert volt még a fazék alján, sőt repetát is kaptak. Ezuttal a lányom, meg a vejem vacsorázott palacsintát, mert tökfőzelék nem maradt-

Pár hétre rá felhívott az unokám. _ Anyáddal mi az ábra?- puhatolóztam stílusosan - Ne is kérdezd, hanyatlik. Újabban csak kotyvaszt ezt, azt. Szó se róla a tegnapi tökfőzelék egész ehető volt, de messze elmarad a Normafástól, mert az király volt...

Végezetül egy bölcsesség, mert tudok ám én sok marhaságot:

Amivé akarod nevelni a gyermeked, válj olyanná magad is

Most jövök rá, hogy te mennyire szelektív emlékezetű vagy!

"Az arcba fröcskölést elfelejtetted leírni, hogy nem én tettem... "

Nem jól emlékszel: amiről én beszélek azt te csináltad a következő körülmények között: A lányod mondott valami szemtelenséget, miközben a medencében ült. Erre te vörös fejjel, vicsorogva elkezdtél üvölteni vele, és a kezeddel többször, erősen az arcába fröcskölted a vizet. A lányod arcán nyoma sem volt mosolynak.

Amit ez után pár perccel én csináltam: Hoztál egy új kanna meleg vizet a fürdőszobából, hogy feltöltsük az én gyerekem kissebb medencéjét. A medencébe akartad önteni közvetlenül, de mondtam, hogy inkább a gyerekem a fejére öntsed, mert ez tetszik neki. És valóban! Szereti hajmosásnál is, és az uszodában is. Ebben az esetben is szélesen vigyorgott. Ez az esemény nem büntetésből történt, a tiéd viszont igen.

Az a furcsa, hogy te csak a második eseményre elékeztél, és ráadásul ennyire elferdítve...

Most már komolyan azt gondolom, hogy beteg vagy :-s