Hány éves kortól lehet tudatosan arra nevelni a gyereket, hogy kiálljon magáért, és ne tudják elnyomni?
Erről a témáról minden érdekelne. Hogy hány éves korban van már értelme kezdeni vagy ezzel foglalkozni, tehát hogy megértse és alkalmazza is a gyerek, és milyen módszerrel lehet elérni ezt?
Kislányom ősszel lesz 3 éves, még itthon van velem, 2 hét múlva kezdi az ovit. Nagyon barátságos, kiegyensúlyozott, kedves, mosolygós kislány, ugyanakkor mégis makacs és akaratos is, mindig, de egyfolytában beszél, és bárkinek aki szembe jön, tehát nem illetődik meg az idegenektől. Van 2 kislány a közvetlen környezetében. Az egyik vele egyidős, a másik fél évvel idősebb náluk. Minden nap együtt játszanak. A lányommal egyidős kislány elég problémás kicsi kora óta, ő hamar odacsapott és harapott is ha valaki ellenszegült vele. Mostanában gyakran előfordul, hogy a problémás gyerek beszól a lányomnak, hogy te nem jössz velünk, vagy nem játszom veled, ilyenek. És az idősebb kislány hajlamos arra, hogy ilyenkor őmellé áll, és ketten mondják a lányomnak. Erre ő elszomorodik, és rosszul esik neki, elvonul magának. Ha nincs éppen ott a problémás kislány, akkor viszont a lányom irányítja a nagyobb kislányt.
Mit mondjak, vagy hogyan segítsek a lányomnak abban, hogy ilyenkor, mikor ellene fordul a problémás kislány, akkor ne hátráljon meg, és ne vonuljon el szomorkodni, hanem vágjon vissza, és szerelje le valahogyan? Valamit tennem kell ez ellen, mert mikor este bejövünk, a lányom szipogva panaszolja az apjának, hogy K.. bántott engem, és hogy nem játszottak velem a gyerekek. Tehát ez megmarad benne egy rossz emlékként, és ez talán visszafogja őt. Már ott tart a lányom, hogy ha megjelenik a problémás kislány már látom az arcán hogy mérges fejet vág, és azt várja mikor köt bele.
Én nem szeretném hogy meghátráljon. Azt szeretném elérni, hogy vissza tudjon vágni, és kiálljon magáért.
Hogyan érhetném ezt el, mit mondjak neki?
Elnézést ha esetleg kicsit bonyolult és hosszú lett, és köszönöm a véleményeket, hozzászólásokat.
Szerintem egyébként szólj a nagyobb lányodnak, h igenis álljon ki a kishúga mellett, merthogy testvérek és nekik aztán mindig ki kell egymás mellett állniuk!! Milyen dolog már, h a másik kislány mellé áll?? Mi bármilyen rosszat csináltunk, vagy bárki bántott minket, akár nagyobb gyerekek, akár többen, akár sok fiú, mi mindig egymás mellett álltunk. Elég triviális.
Nem tudom, mennyire tudok neked használható tanácsot adni úgy, h nincs is gyerekem, sőt inkább számítok én is gyereknek, de azért megpróbálom. Egyrészt nem tudom, mennyire próbáltátok már ezt vele megbeszélni. Rögtön az esetek után szerintem el kellene neki magyarázni türelmesen, h anyu és apu nem mindig lesz ott vele, hogy megvédje, így meg kell tanulnia saját magát. Tudnia kell, hogy igenis ő is játszhat, hiába mond mást bárki. Én kiskoromban pl a passzív módot választottam, ha elutasítottak, nem akartak velem játszani (oké, ez már inkább 8-10 éves koromban volt), akkor megvontam a vállam, kerestem mást, vagy egész egyszerűen elvoltam magam, de nem mutattam, h én velük akarok játszani. Mert a gyerekek nagyon szeretik látni, ahogy a másik szenved, és él-hal, h ő is velük lehessen. Ha ezt nem adja meg nekik az ember, kifogja a szelet a vitorlájukból. De soha ne lássák azt rajta, h megalázhatják.
Akár el is lehet a kislánnyal játszani pár szitut, pl labdáztok, és mondjuk egy idő után senki nem passzol neki... fel fog tűnni neki és valószínűleg szóvá teszi. Akkor mosolyogjatok rá, dobjátok neki a labdát és viselkedjetek úgy, h érezze, h ügyes volt és akkor talán emlékezni fog rá, h mi kell ahhoz, h elérje a célját: kinyitnia a száját...
Hirtelen ennyi jutott az eszembe. Lehet, h totál baromságok, mert mint mondtam, nincs gyerekem, de én talán ezt próbálnám meg vele. Hajrá! :)
Ahogy egyre nagyobb lesz, egyre jobban megtanulja kezelni ezeket a helyzeteket. Addig is mesélj neki, hogy ez nem baj, majd játszik veled más gyerek, az oviban úgyis mindig lesz valaki, aki majd játszik vele. Ott nem csak hárman vannak mint a játszótéren, hanem huszonhárman. AZ meg nem létezik, hogy huszonakárhány gyerek egyszerre közösítsen ki egy gyereket.
Most még pici, érzékeny, de egyre erősebb lesz, és az oviban is sokat fog tanulni. Ha jók az óvónők, akkor nem hagyják sértődve elvonulni.
Én lányom sem állt ki magáért, de már egyre ügyesebb, mert néha még most is tartani kell benne a lelket, mert nagyon érzékeny, de hát ezért vagyok én, hogy sokat meséljek neki erről-arról. Most K-nak nincs kedve játszani veled, de nem baj, majd a Zs fog veled játszani, stb stb.
Ne legyél elkeseredve, hanem építgesd a lányod önbizalmát!!!
Enyém télen lesz 4 éves, és már egész jók vagyunk önbizalom-építésben :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!