Szerintetek egy keteves gyereket lehet buntetni es ha igen hogyan?

Kedves kérdező!

A büntetés ebben a korban felesleges. Vannak, akik már nagyon szépen leírták, hogy mi a megoldás, tehát azokat nem ismételném. Nálunk a kislányommal az vált be, hogy énekeltem neki, imádja a dalokat, azok nagyon bejöttek, főleg a mutogatós dalocskák, nem tudom, hogy ismersz-e olyat, de sok van. Ezt persze nem akkor kell megtanulni, hanem jóval előtte, olyankor csak egy másik hangulatba kerül tőle a gyermek.

De ami a legfontosabb: hogy megértsd, mi zajlik ilyenkor! A gyermek általában azért hisztizik, mert valamit nem ért el, nem kapta meg azt a figyelmet, amit szeretett volna, éhes, fáradt, mást akar, stb. Ők még nem képesek szabálykövetésre, nem képesek arra, hogy azt csinálják, amit te mondasz. Az én ötévesemmel is vannak vitáink, de vele már meg tudom beszélni, nála már tudok érvelni. Tehát velük a figyelemelterelés sokkal jobban működik MÉG (már nem sokáig), meg az, hogy megmagyarázod. Nem tudom, hogy mennyit szoktál magyarázni neki, de kezdd el nagy gőzerővel, mert ők már nagyon sokat megértenek. Ha megszokja, hogy mindig magyarázol neki, akkor ilyenkor is figyelni fog egy picit. Sajnos csak egy picit, mert ezek ilyen játszmák, valamiről szólnak (meg persze azért is, mert próbálgatja a határait). Még valami: nekem egy háromgyerekes anyuka mondta annak idején, hogy NE MONDJ NEM-et, mondd, hogy igen és csináld tovább a dolgod. :) Bevált. :) Nem jön be a játszmája, nem hallja meg azt a sípszót, hogy NEM, hiszen arra úgy kell reagálni, hogy ordítunk, rugkapálunk meg stb. Ezek játszmák, nem kell belemenni.

De a legfontosabb A TE LELKI BÉKÉD: ha te nyugodtan tudod lekezelni, akkor nyugodtabb lesz ő is. Látja, hogy esélye nincs a balhénak. A gyerek mindig visszatükrözi a te lelki békédet. Nem fog balhézni, ha nem éri meg. Ha rájön, hogy nem tudja szívni a véred, nem fog hisztizni. Én nagyon szenvedtem az ilyen játszmáktól, mert az ember már fáradt, stb., apósom orvos, mondta, hogy egyek magnéziumot, elkezdtem enni, attól az ember stressztűrése nagyon jól helyreáll. Sokkal nyugodtabb vagyok, a gyerekkel nem üvöltök, nincs értelme, és megértettem, hogy ez a gyerek csak a korosztályának megfelelően viselkedik. Teljesen normális, hogy valamit nem csinál meg, hiszen nem felnőtt, teljesen normális, hogy dacol, hiszen folyton én mondom meg neki, hogy mit csináljon. Gondolj bele, ha neked arról szólna az életed, hogy mindig azt kellene tenned, amit mondanak, holott sokszor máshoz lenne kedved. Kicsit azért néha át kell érezni az ő helyzetüket is!!! Próbáld megérteni, hogy miért csinálja. De fontos, hogy megértsd, NEM KÉPES ARRA, HOGY AZT TEGYE, AMIT MONDANAK, MERT MÉG PICI, neki most az elsődleges a játék, nem az, hogy folyton azt tegye, amit te kérsz tőle.

Még valami: figyelj arra, hogy az igényei ki legyenek elégítve: ha éhes, szomjas, álmos, kakis, pisis, akkor balhézik. Ha úgy érzed, hogy nem alszik eleget, álljatok át több alvásra, ha nem eszik eleget, adj neki kedvenceit többször, vagy egyél vele, stb, ha nem iszik, inkább adj neki valami édesebbet (mondjuk 100%-os gyümilét), de igyon. És azt is, hogy nem ment le a vércukorszintje? Mert az is fontos. Figyeld meg a gyereked: ezt gondolom, nem reggel csinálja, akkor még ezek rendben vannak. Általában akkor hisztiznek, amikor fáradtak, éhesek, stb. Szóval ha hisztizik, annak oka van, de természetesen nem arról beszélek, hogy az, hogy meg kell venni neki egy 100 ezer forintos játékot, hiszen a hisztit nem táplálni kell. Ő most elkezdett veled ellenkezni, mert rájött, hogy van akarata, vannak dolgok, amik tőle függenek, tehát nem mindent kell neki elfogadni. Teljesen normális viselkedés. De jobb, ha már most megpróbálod elfogadni és a megoldásokon törni a fejed, nem a büntetésen, mert akkor bajban leszel, amikor 3 és fél éves korában jön az erős dackorszak, meg amikor kiskamasz lesz, meg nagykamasz. Hát az brutális! Ha addig megtaláljátok a hangot egymáshoz, ha addig sikerül kialakítanod egy meghitt kapcsolatot, ha meg tudod érteni, hogy miért balhézik, tudod szeretettel kezelni olyankor is, hiszen szegény babócka, nem érti, hogy mi a fenének kell most azt tenni, amit te kérsz, mi a fenének nem lehet mást, amit ő kitalált, mi a fenének kell egész nap úgy viselkedni, ahogy mások elvárják tőle, holott nem is azt szeretné, az nagyon rossz. Próbáld megérteni, együttérezni vele, ez nagyon fontos!!! És ne várd el a kétéves gyerektől, hogy felöltözzön, hiszen az oviban is van olyan gyerek, aki még nem tud öltözködni, te felöltöztetheted, de közben adj neki a kezébe egy kedvenc játékot, vagy énekelj, mondókázz neki, magyarázz neki, mesélj valamit, stb. Ismerek olyan anyukát, aki azt mondta, hogy a gyereke nem evett, de ha bekapcsolta neki a Tv-t, akkor evett. Jól tette, én nem nézek tv-t és a gyerekem sem, de az a 10 perc rajzfilm vagy valami normálisabb műsor többet ér, mint egy óra hiszti, aztán a gyerek éhes marad. Utána szépen kikapcsolta és ment tovább az élet.

Ne veszítsd el a türelmed, próbáld megérteni, hogy neki akkor nagyon rossz. És próbáld megérteni, ha még ebben a korban valamire nem képes, ne akarj tőle többet, mint amire képes, mert az nagy feszültségeket szül.

Szia

Mindenféle válaszok érkeztek. Elolvastam mindet, és összeállt a kép. Jól csináltam. Nekem 3 gyerekem van, mindegyik átment ezen a korszakon. 2 éves korban tényleg irányítani kellett őket, hangos szóval, kézre csapással, erővel. 3 évesen már elég volt a szó, hiszen korábban tapasztalta azt, hogy a kezére csaptam, vagy kiabáltam. Ilyenkor 3-4 év között mindegyik "kikapott". Három kiadós popsira csapás volt a hiszti büntetése. De előtte megfigyeltettem vele saját magát.

- Látod, hogy ordítasz? Hogy kiabálsz? Ennek semmi értelme, úgysem kapod meg. De ha folytatod, hármat csapok a fenekedre.

Folytatta.

- Gyere ide, most hármat csapok a fenekedre. Egy, kettő, három.

Jó piros lett az ülőkéje.

- Ugye, tudod, miért kaptad? Ha máskor is figyelmeztetlek, és így viselkedsz, máskor is leszámolom a hármat.

Soha többé nem kellett egyikkel sem leszámolnom.

Amikor lesz a gyerekednek testvére, azzal is ugyanígy el kell játszani, és nem ér a nagyobbikat "bezzeg" példának állítani.

Még egy szabály: se a tesója, se idegenek nem láthatják a büntetést, ez magánügy.

Még egy módszer 2-3 éves gyereknek:

Ha hisztizik, földön fetreng, utánozd le.

A középső gyerekem volt ilyen földre fekvős, üvöltős. Én is mellé feküdtem, dobáltam magamat és üvöltöttem. Utána csak nevettünk, és szembesítettem vele, milyen hülyén néz ki ilyenkor.

Ha öt éves koráig megtanítod a szabályokra, többé nem lesz gondod vele. Most kamaszok a gyerekeim, de a második dackorszakukkal sokkal könnyebben bánunk, mint azok a szülők, akik kiskorukban nem szabályozták be a gyerekeiket.

Remélem, hasznodra vált a válaszom

Büntetni a bűnt szokás.

A 2 éves vagy fél valamitől, de még nem tudja elmondani, vagy rossz a közérzete, nyűgös, vagy csak olyan jó kis szó az, hogy NEM.

A figyelemelterelés jó, nagyon jó. Meg a dal...

Két év alatt sok mindent megtanultál már, de a java még hátra van. Még olyan kis maflák ilyenkor, mi lesz veled tini korában? Persze fejlődsz majd vele.

A múltkor egyedül voltam tini unokáimmal, lányomnak, vejemnek dolga volt. Szomorúan néztem a vacsora maradványait, Tom Sawyer trükkjéhez folyamodtam: stip, stop én mosogatok...

- Nem, Én, én, én

- Hát jó, majd bánatosan letelepedtem a fotelba, a tv elé.

Később azért kikukkantottam, de minden rendben volt, lelkesen tanították egymást. Mire a lányomék hazajöttek, mind aludtak, patika rend volt, meg is köszönte a lányom, hogy elmosogattam, rendet raktam. Én? dehogy, a gyerekek.

Nevetve kérdezte: Tényleg, hogy érted el, hogy nyolc éves koromban kitakarítottam a házat? Mert ez a lányom olyan volt. _- Hát úgy kicsim, hogy 2-3 éves korodban mindig kaptál Te is kis felmosóvödröt, ami ha kiborult, nevettünk. Soha nem mondtam, hogy "te csak pocskolsz, vagy több kárt csinálsz, mint hasznot" ellenkezőleg, dícsértelek, mert gyakorlat teszi a mestert.-

Zsenik a picik, mindent úgy szívnak, mint a szivacs.

Valahogy rá kell érezni erre és akkor nem lesz gond.

Elmondom még, bár nem javaslom, mert ez mindenkinek egyéni, rám minden huncutságnál, csínytevésnél biztosan számíthattak...

Tzolko

Zseniális! :)))) Én a kislányomnál ezt az étkezésnél szoktam csinálni, előbb az én vacsimat teszem ki és mondom, hogy nem szabad belőle enni, ez az enyém! :))) Olyan étvággyal eszik, hogy csoda! :)))

Alapelv: A büntetés minden formája rossz sztratégia bármilyen korosztályról van is szó.

Ugyanakkor igen kevés olyan szülőt ismerek, aki valóban nem alkalmaz semmilyen büntetést :-s

Még sajnálatosabb, hogy a legtöbben nem ismerik fel, hogy nem csak a kézre/fenékre csapás, és kiabálás tartozik az agressziv viselkedési formák közé. Ugyanigy agresszió az is, ha megalázzák a gyereket szóval, vagy csak egy vállránditással, ha figyelmen kivül hagyják, ha hátat forditanak nekik amikor a gyereknek baja ban, ha azt éreztetik vele, hogy nem szeretik csak akkor, ha megfelel bizonyos elvárásoknak.

Sikitofrászt kapok azoktól a szülőktől, akik a szelid nevelés jegyében a hisztiző gyereknek hátat forditanak, vagy ha nem akar elindulni a játszótéssről a gyerek, akkor vagy azzal fenyegetik, hogy ott marad egyedül és elindulnak a gyerek nélkül, vagy erőszakkal belerakják a kocsiba, és elhurcolják az addigra jogosan üvöltő gyereket. Azért ezeket a szempontokat is figyelembe kell venni.

Őszintén ellenzem az összes fizikai és lelki fegyelmezési módszert, de kevésbé tartom ártalmasnak, ha kap egy indulatmentes enyhe legyintést a pelusára és közben tudja, hogy ettől még szeretem, mint ha vicsorogva kiabálnék vele, vagy lelkileg megaláznám.

Ha egy mód van rá, akkor a megbeszélést javasolnám, mint módszert (még egy félésvesnél is, nemhogy egy értelmes kétévesnél), de ha véletlenül életében egyszer rácsaptál a fenekére, és ez nem rendszeres módszer, akkor ettől nem lesz agressziv, sem lelki sértült.

Kedves előző!

A kérdésedre a válasz: Nem. De üvöltözni sem fogok vele, mint ahogy eddig sem kellett. Elég sok gyerekkel foglalkoztam már életemben 3-14 éves korosztályban, és eddig még őgy vettem észre, hogy nem hibáztam nagyot. Gyerekemnek sem kell a fenekére ütnöm, ha elolvastad volna, amit irtam, ez kiderült volna. Pontosan azt akartam mondani, amit lerirtam. Olvasd el még egyszer az előbbi kommentemet, értelmezd előitéletek és indulatok nélkül, és megérted, miről is szólt. Nem arról, amit az előbbi kérdésed alapján feltételezel...

Másrészról megkérdezném, hogy aki üvöltözik a gyerekkel az az általad leirt szituációkban még hangosabban fog üvölteni? És AZ jó? ...