Nektek romlott a férjetekkel a kapcsolatotok mióta megvan a gyerkőc?

Csak azért írok, ha vki mást is érdekel esetleg, vagy ugyanúgy kétségbe van esve mint én voltam pár napja.

Lementem a lányunkkal 2,5 napra anyukámékhoz, ami nem sikerült vmi jól, mert anyuék háza nem vmi gyerekbiztos, ott egy bazinagy kutya, anyumék állandóan "válnak", tehát elvileg rosszul éreztem magam...és mégis...jót tett...

Ergó ha vki így beleesik ebbe mint én, akkor mindegy hova, de rángassa ki magát, még ha rosszabb helyre is, de történjen vmi más...

nem mondom, hogy most felhőtlenül vagyunk, de igyekezni fogok, és már egész másképp látom, mint pár napja...

Hűű, ez aztán a jó hír!!! Nagyon örülök hogy kiírtam ezt a kérdést magam, és mostmár miattad is, már ha ez miatt kezdtél el Te is agyalni ezen...:-))

igen, remélem én is, hogy alakulnak a dolgok, legfőbb vágyam, hogy a kislányom egy "elég jó", és boldog családban nőjön fel, de ehhez nekem+páromnak is őszintén boldognak "kell" lennünk...

A lánnyal azóta nem találkoztam, mert tegnapelőtt jöttünk meg anyuéktól, és egyenlőre csak a bölcsi előttre beszéltünk meg, "randit", de az ugye csak hét közben van...de holnap du. ha nem esik, odamegyek...:-))

Az az igazság, hogy most relatíve tiszta aggyal arra is rájöttem, hogy ez a lány nagyon aranyos, de nagyon negatív, iszonyú nagy gondjai vannak, nagyon egyedül van, és most én is elég labilis vagyok, nem biztos, hogy pont Ő lenne a "jó" barátnő a jelenlegi állapotomban, úgyhogy kicsit visszaveszek a tempóból, és majd meglátjuk...:-)) de természetesen segítek neki, ha úgy alakul, csak nem adom bele annyira a lelkemet is, nehogy ebbe is beleroppanjak most..muszáj magamra vigyáznom, itt a lányom..:-DDD