Nektek romlott a férjetekkel a kapcsolatotok mióta megvan a gyerkőc?

Megvolt a szakadék köztünk is, aztán amikor rendbe akartam tenni a dolgokat, akkor már késő volt, mert belemászott egy másik nő az életünkbe. Most vele él a férjem, én meg egyedül vagyok a kislányunkkal. De sokkal kiegyensúlyozottabb vagyok én is, meg a kicsi is. Nincs a folyamatos feszültség, sokkal oldottabb a légkör. Az apja heti 2x jön, ami szerintem kevés, de neki most az új nő a fontos. Mi a lányommal igyekszünk programokat csinálni, nem itthon unatkozni, így gyorsan telnek a napok. Nem mondom, hogy nem hiányoznak a családi hétvégék, de nem működött a dolog. Sokkal jobb így külön.

Meg kell próbálni rendbe tenni, én azt mondom, de nem kell csak a gyerek miatt együtt maradni. Hidd el, ő megérzi a feszültséget. Nekem fel sem tűnt, milyen keveset nevet a kislányom. És most pár hete állandóan nevet, vigyorog, jó a kedve. Szóval ezért megérte.

detto 21 hós lányunk van.8 hetes terhes vagyok

férjem kifordult önönmaábol uj munka óriási lehetőségek. és kin csattan az ostor rajtam.

mindenen felhúzza magát ordit vagdalkozik.

semmi nem jo neki.

ugy kioszt hogy remegö lábakkal megyek el itthonról a ygerekkel mert nem birom az állandó kioktatást.

tegnap azon buktam ki hogy a kutyáját lassan többre becsüli mint engem. pl nem engedem a gyerek közelébe a kuyát mert nincs megnevelve ugrál össze vissza s simán fellöki a gyereket. ha kimegyünk az udvarra megkötöm nem lehet gyerek közelébe.

erre ö

ha a kutya megmarja agyereket én vagyok a hibás nem engedem hogy a kutyával játsszon agyerek. én meg ha a kutya megmarja agyereket az a dög nem éli tul

erre ö akkor megyek a háztól

szoval.... és ez még a jéghegy csúcsa

Sajnos igen.

A szexuális életünk is majdnem = a nullával.

Ez mondjuk inkább az én hibám, mert semmi kedvem magához a dologhoz sem. De nem csak vele, mással sem bújnék ágyba! Lehet, hogy a hormonjaim nem jöttek még rendbe? Nem tudom.

Na, mondjuk néha annyira tuskó ő is, hogy olyankor meg totál úgy vagyok, hogy bújjon össze vele az, akinek két anyja van!

A válás már nekem is eszembe jutott, de nem tudnám megtenni a gyerek miatt. Imádja a lányom az apját! Habár fordítva is így van, de a férjemnek nem sok türelme van hozzá.

Gőzöm sincs, mi lesz később, természetesen szeretném, ha minden a régi lenne, (én is), és rendbejönnének a dolgok!

Most nagyon úgy érzek, mint Te. :(

Sziasztok!

2éves a lányom...és nagyon megromlott a házasságunk.

Nincs szex,neki nem volt kedve hozzása soha,így az én kedvem is elment:(

Ha itthon van egész nap ordítozik a gyerekkel,mert semmi türelme hozzá.A legújab hobbija,hogy mindenért belémköt,piszkál.Sehova nem megyünk soha,és ha fel merem ezt hozni neki,hogy a gyereknek is kellenének élmények,új helyzetek,mindig azt mondja,hogy vigyem el sétálni....de könyörgöm napi2x viszem itt a faluba,de nem erre van szüksége,és nekem is jó lenne egy kicsit mást csinálni,emberekkel találkozni....Erre mindig azt mondja,hogy hisztizek,és ha nem tetszik lehet költözni....Azt hittem van valakije,de nem...és ez egészen biztos,bár én már azt sem bánnam,mert könnyebben tudnám meghozni a döntésemet,ami elkerülhetetlen...

Gyerek előtt sem volt egy hiperszuper mintaférj,de azóta 100x rosszabb....

Kedves Kérdező!

Fogalmam sincs, hogy milyen érzés lehet egy gyerek születése után azt érezni, hogy már nem szereted a párod. Én 21 hetes terhes vagyok, párommal két és fél éve ismerkedtünk meg, két éve vagyunk házasok és minden nap, egyre jobban szeretjük egymást, ezért igazán szerencsésnek mondhatom magam. Ha a gyerekünk születése után megromlana a kapcsolatunk, én belehalnék a szívfájdalomba.

Azt tudom mondani neked, hogy ha van akár csak egy napod egyedül, akkor ülj le magaddal szemben és beszélgess el magaddal nagyon nagyon őszintén, hogy mi a helyzet. Kérdezd meg magadtól, hogy miért vállaltad a gyereket. Kérdezd meg, hogy amikor összejöttél a pároddal, akkor láttad-e benne a potenciális apát/férjet. Hogy mi az amit ő vállal a gyerekből és mi az amit te. Miért idegesít a párod, amikor segíteni akar? Mi lenne, ha ő nem lenne veled? Jobb lenne nélküle? Könnyebb lenne? Vagy nehezebb? Hiányozna neked? Ha küzdene értetek, fellángolhatna újra a szerelem? Stb.

Sok hasonló kérdést tudnék mondani, de igazából te tudod, hogy mi a háttérsztori, és annak megfelelően kell kérdezgetned magad. Ha úgy jobb, akkor készíts magadnak listát jóról és rosszról és mérlegelj. Amerre a mérleg nyelve elbillen, úgy dönts. Beszéld meg a pároddal, hogy ezekre jutottál, és kérd meg, hogy gondolkozzon el ő is a kapcsolatotokról és próbáljátok meg együtt meghozni a döntést, hogy mi legyen.

Én remélem, hogy csak átmeneti depresszió az, amit érzel, aminek van valami forrása, és ha ezt megtalálod és ki tudod iktatni az életedből, akkor jóra fordul minden!

Kívánom, hogy jól alakuljanak a dolgaid!