Volt már olyan hogy annyira kiborított a 3 év körüli gyereked, hogy olyat tettél amit megbántál? Pofon? Verés? Ordítozás?
Bárcsak azt mondhatnám, hogy nem volt, de sajnos egyre többször fordul elő, hogy kiabálok a fiammal és van hogy rácsapok a kezére.
Az evés nálunk is nagy mumus. Ha rajta múlna nem enne egész nap semmit. Persze ha csokit, cukorkát és társaikat tálalnék fel, akkor teli enné magát. A köpködős korszak nálunk már elmúlt, már nem köpködi szét a kaját megrágás után. :) Már megrágás előtt szétszórja. :( Volt arra is példa, hogy a levest egy az egyben az ölébe öntötte mert Ő nem éhes. És arra is volt példa, hogy uzsonnára elővette a joghurtot és 1! kanál után közölte, hogy Ő jóllakott. Mérgemben a fejére kentem a többit. :(
A másik a szót fogadás. Ez sem megy. Mindig mindent megígér, de soha nem tartja be. Egyfolytában visít, nyávog. Ha baja van akkor nem szól, hogy Anya gyere, hanem nekiáll visítani: Aaanyaaaaa! Az egész ház zeng tőle.
Vannak dolgok amiket nem engedek meg neki, de csak azért is. Ilyenkor rá szoktam csapni a kezére egy kicsi, de ez sem használ.
Nálunk az alvás sem probléma mentes. Elviszem aludni, mese, jóéjtpuszi és Ő lefekszik. Pár perc múlva már csak a hupogást hallom, mert Ő az ágyról ugrál. Vagy dobálja a játékait, vagy az ajtót rugdossa, vagy egyfolytában kifutkozik, hogy enni kér, inni kér, ezt kér, azt kér, ....
Mostanában bepisil. Az oviban nincs semm igond, de mire hazaérünk már bepisilt. És egy délután folyamán legalább 2-3 alkalommal. Volt olyan is, hogy arra megyek be a szobájába, hogy letolt bugyival áll a szobája közepén és az egyik játékautójának az utánfutójába próbál belecélozni. Szégyen, nem szégyen, rácsaptam a meztelen kis valagára. :(
Most jól kipanaszkodtam magam. De még tudnám sorolni naphosszat.
Kérdezőnek (13:53-as vagyok): sajnos ahogy te is írtad, a gyerekek megérzik a feszültséget és ők is feszültek lesznek. Első segítség az, hogy valahogy elfogadod a te helyzetedet és megpróbálsz nem azon rágódni (másodikkal én is problémás voltam, elejei vérzés, koraszülés gyanús, ráadásul abban az évben pont nálam volt a családi karácsony, majd 20 emberre kellett készülnöm egy alig egy éves gyerek mellett 30 hetes terhesen). Tudom, mit érzel. Én eljártam a játszóházba, majdnem napi szinten ott nyugodtam le ahogy anyukákkal beszélgettem (tök más dolgokról, végre kikapcsolt az agyam). Szóval előbb magadban rendezd le a dolgokat. Hisz ebben a korban még javában az a céljuk a gyerekeknek, hogy minket megőrjítsenek.
Utolsó válaszolónak: ez még a dac korszak közepe szerintem. Pszichológiai tanulmányaimból kiindulva, valami bántja a gyereket azért csinálja ezt. Így jelez a külvilágnak, hogy hahó, gond van. Próbáld kideríteni, és ha azt megoldod, akkor a többi is megoldódik. Most hirtelen nem emlékszem, hogy neked is jön e még baba. De ha igen az is lehet, hogy az ellen csinálja ezt. (ebben a témában olvass utána). Ha meg nem jön a kis tesó, akkor valami más bántja szegényt.
A második vagyok. Én pont úgy tudom a vitamin a sok B vitamin miatt épp hogy ÉTVÁGYAT kéne csináljon szóval azt nem hiszem hogy baj hogy adom. A gyerekdoki is ezt mondta...
Egyébként kedves kérdező, szerencséd van mert nem találtak be a szuperanyukák "csak" az átlagosak :)) Mint én is:) ezért nem kaptak le a 10 körmödről (szerencsére).
Igen, tegnap házifeladat csináláskor. Megkérdeztem a 7 éves elsősömet, hogy ott legyek e vele, együtt csináljuk, vagy egyedül szeretné. Engem választott. Megbeszéltük, hogy segítek, de neki kell leírnia csinálnia. Oké. No ebből persze az lett, hogy repülőzött a cerkájával, míg én feltettem a kérdést, és látszólag nem gondolkozott. Meg az lett, hogy elkezdett egész mást kiradírozni csak úgy. No én megkértem, hogy akkor csináljuk együtt, vagy én beszélek ő meg szórakozik. No akkor jött a második felvonás, és ekkor kiakadtam, és kiabáltam aminek sírás lett a vége. De még utána sem csinálja ám, hanem mérges lesz. Ez engem kiborít, hogy miért nem lehet rendesen együtt nem könyebb lenne ? Ennyire nem szokott azért mindig rossz lenni, de tudom, hogy nem veszíthetem el a fejem, mert csak rossz élménye, emléke lesz és mégjobban utálni fogja a házizást. Szóval mindketten útáljuk, de muszály, de nem tudom hogy értessem meg vele. No jo, kezdem átélni a tegnapi pánikomat, pedig azért nincs mindig így, de azért nehézkes.
Ilyenkor eszembejut, mikor kicsi volt és a kajáláson idegeskedtem, és anyum mondta kis gyerek kis gond, nagy nagy gond. És rájövök szépen lassan, hogy a dolgok fontossága, mássága tényleg ahogy nagyobb nehezebbé teszi a szitut. Mert a házi mégiscsak fontos, hogy meglegyen, éhenhalni meg úgysem fog.
Szóval nyugi nyugi, hagyd magától enni kapcsolj neki be tv-t, vagy egyetek együtt, és szólj rá , ha szórakozik, ne hagyd, de ne segíts neki. Előbb utóbb rájön hogyan kell enni, és ne várd el, hogy feltétlen mindig mindent megegyen, csak mert te úgy akarod. Mi se egyformán vagyunk éhesek, kívánosak. Szegények meg akkor és azt esznek amit adunk nekik. Tartogasd a türelmed és idegzeted későbbre ;-)
11-es vagyok, a 12-es nek írnám:
Nálunk már megszületett a kistesó, aki 8 hónapos. Tudom, hogy ez miatt csinálja a fiam a dolgait, de sajnos ezen nem tudok változtatni. :( Már nem csereszavatos, a gólya nem veszi vissza. :)
Viccet félre téve, csak remélni tudom, hogy ahogy nő a tesó úgy jön vissza az esze az én gyönyörű kisfiamnak, mert Őneki volt az is mindaddig, amíg meg nem szültem.
Hát persze. Volt már popóracsapás, felemelem a hangom, büntetek... :( Nem vagyok rájuk büszke. Bár a büntetés az nevelési eszköz, de a többivel tényleg nem lehet célt érni.
Hidd el, mivel emberek vagyunk, néha elszakad a cérna mindenkinél. Aki kötélidegzetű, annál ritkán, de aki nem, annál lehet, hogy sűrűbben. Hiába áltatjuk magunkat, hogy nem kéne, szerintem sosem lesz olyan, hogy mindenhez türelmesen álljunk. Én sem.
Anyukád nyilván már "elfelejtette" azt amikor gyereket (Téged) nevelt. Én néha emlékeztetném rá, hogy vajon ő nem veszítette-e el a fejét, amikor ütött-vert.... Általában az idősebbek így szoktak hozzáállni (tisztelet a kivételnek) ahogy anyukád is, nekem anyósom volt ilyen, hogy papolt, hogy ne emeljem fel a hangom, de persze ő már elfelejtette, hogy anno ő is felemelte a férjemre és a tesójára a hangját.
nekem 20 hós kisfiam nem az evéssel, hanem egyéb más "apróságokkal " borít ki:
-rendszeresen a konnektorokat piszkálja, de nem ám ott, ahol el van dugaszolva, hanem a fal mellett, és próbálja kiszedni a falból, ami balesetveszélyes
-dobálja a játékait, tépi a könyveit
-durva károkat csinál (pl. összetöri a járólapot)
-ha kint vagyunk fél percre sem vehetem le róla a szemem, mert vagy markostól eszi a homokot, vagy a diót tömi egészben a szájába, vagy a macskát szorongatja, mintha plüssállat lenne, és egyéb marhaságok. A lépcsőzésről nem is beszélve.
-fürdőszobában a vizet megnyitja, zuhannyal hadonászik, minden tiszta víz, ő is.
Ált. egész nap ketten vagyunk, mert a férjem több munkahelyen dolgozik, hogy valahogy élni tudjunk, sőt még szombaton is!
Akik itt napirendet írtatok, hogy csináljátok, mikor főztök?
Nekem nincs senki segítségem, mosni-főzni-takarítani kell, és még a kert is ott van.
Eddig viszonylag jó volt, mert a kicsim délelőtt 11-13-ig aludt és ezalatt megfőztem, ebédeltünk, és utána mentünk ki és nyugodt volt az egész délután, de most pár hete átállt a délutáni alvásra. Borult minden, délután ha négyig vagy tovább alszik, nem is tudom kivinni, mert sötét van.A szobájában nem marad, a kilincseket eléri, szóval nincs akadály számára. Persze jön utánam, velem akar lenni, ha wc-re megyek , akkor is ott kapar az ajtó előtt.Így főzni kész krimi, és nagyon idegőrlő, mert a kisfiam mindig megtalálja azt, amit nem szabad, félre nézek és már a konyhaasztalon áll, stb. Hiába viszem be a konyhába a játszószőnyeget a játékaival, nem érdekli. Most kicsit náthás , szívjuk az orrát, kint van a porszívó, és ma pl. a porszívó szívócsövét rágta, és széttörte, kiakadtam, ordítottam.
Nagyon szégyellem magam, mert mostanában elég gyakran ordítozok vele, nem mondok csúnya szavakat, csak hangosan, és ilyenkor látom rajta, hogy fél tőlem!
És ezt nem akarom, mert félek, hogy így el fog távolodni.
Talán magnéziumot kellene szednem, mint a reklámban....
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!