Volt már olyan hogy annyira kiborított a 3 év körüli gyereked, hogy olyat tettél amit megbántál? Pofon? Verés? Ordítozás?

volt. Szégyenlem is magamat érte. :S (nem volt súlyos... a fenekére kapott..)

nekem mindig az jut ilyenkor az eszembe és ezzel tartom sokszor magamban is a lelket, hogy én vagyok az ANYUKÁJA ez olyan nagy szó! És én vagyok a két ember körül az egyik, akire számíthat az életben! Nem akarok neki csalódást okozni sosem! Egy másodperc alatt meghalnék érte, ha kellene!

Fú az én fiam dettó ugyanez....Hogy mi segít nem tudom, én egyszer rángattam meg (nem vagyok rá büszke) de ettől nem lett jobb semmi, sőt. Elvileg rá kéne hagyni az evés témát mert ha éhes a gyerek úgyis eszik mindenkitől ezt hallom...de az én fiamra ez nem igaz. És minél kevesebbet eszik, annál jobban összeszűkül a gyomra és már nem is kívánja az ételt egy idő után.

Nálunk most úgy van hogy reggel 7kor kel, akkor nem tud enni,mert nem bír reggel.

Aztán müzlit eszik tejjel vagy kenyeret valamivel mindösszesen egy pici tányért vagy fél szeletet. Ha szépen megeszi akkor olvasok neki a kedvenc meséjéből vagy nézhet pár részt a tévében a kedvenc dvd-jéből vagy kaphat 1.5 deci tejet a csokis szívószállal szóval mindig trükközök. Tízórai nincs, mert akkor nem ebédel.

Ebédre kötelező a kistányér főzeléket vagy egyéb NEM CUKROS kaját megenni szintén "zsarolással" vagy motiválva beígérve ezt azt. Ha megrágja és visszaköpdösi az nálam a legdurvább kategória, akkor nincs semmiféle játszás vagy mese hanem mehet a szobájába.

De folyton noszogatni kell, könyörögni, közben én etetem sokszor stb...

Aztán természetesen ha megette jön a jutalom (egy kocka csoki vagy a beígért dolog mese vagy építőzés akármi) aztán alvás, délután SEMMIT se eszik, este pedig az apjával pár falatot virslit vagy ilyesmit.

Össze se számolom hány kalória mert elsírom magam.

Azzal vígasztalom magam hogy vitamint szed, annyira nem sovány ( 106 cm és 13 kiló) illetve hogy szinte sose beteg.

Meg hogy az apja ugyanilyen volt, többször kórházba került gyerekkorában mert nem evett, most pedig normális, izmos ember, és rengeteget eszik.

Volt és én is szégyelltem magam érte utólag, de már nagyon sok vele az itthonlét, alig várom a hétfői ovikezdést!!

Emberből vagyunk, nekünk sem lehet mindig annyi türelmünk..Az tény, hogy ezt az etetés dolgot elrontottad, de még nem késő visszaállítani. Nem megy oviba? Hidd el, ott látva a többi gyereket, hogyan esznek, észbe kap majd, nem lesz ott anya, aki etesse, magára számíthat csak!!!

Az én lányom is bepróbálkozik, hogy nincs kedve enni, etessem:ekkor mondom, hogy egészségedre kislányom, mehetünk fogat mosni és aludni.Érdekes módon, ilyenkor mégis tud enni még magától pár kanállal. Ha meg dacból mégsem,akkor éhesen megy aludni.

Ne hagyd,hogy a fejedre nőjön!!!

Kitartás!!

Épp ma reggel gondolkodtam, hogy nyitok egy topikot arról, vajon csak én tudom-e teljesen elveszíteni a fejem a gyerekem miatt. :) De úgy látom, nem vagyok egyedül. Mondjuk az enyém 6 éves már, nyilván más módszerei vannak (nagyon durva szövegeket nyom, nem csúnyán beszél, csak mindent a világon ki tud magyarázni, remélem, nem lesz politikus belőle :D).

Szóval igen, tettem már olyat, mondjuk nem vertem meg, de megráncigáltam már nagyon, meg bependerítettem a szobájába. De amit ezeknél is rosszabbnak érzek, hogy olyanokat tudok neki mondani, amiket utána nagyon bánok, mert tudom, hogy mindent megjegyez, és nyilván nem is gondolom komolyan, de ő biztos úgy veszi…

A férjem szerint ilyenkor, ha nagyon felhúz a kissrác, lemegyek az ő szintjére, és nem felnőttként viselkedem, hanem gyerekként - és van benne igazság, néha azt érzem, szívből gyűlölöm, ahogy a gyerekek szokták egymást az „öri harinál”… csak annyi a különbség, hogy míg egy gyerek 5 perc múlva újra megnyugszik, és vígan játszik az imént még utált kis barátjával, én fél órát remegek az idegtől.

Nos, kövezzetek meg, bárcsak ne tenném, ezt igazán szégyellem.

13:37!

Próbálj meg neki teát főzni mézzel. Az mégsem cukros lötty, de tán szívesebben issza :)

Kitartás...lesznek még nagyobbak is, és akkor meg csak mosolygunk ezeken a dolgokon, hogy nem evett és ezért húzott fel...

Szerintem mindenki volt már így vele... Ma én is :(

Sajnos én épp most nyakaltam meg a 13 éves lányomat, mert reggel köszönés helyett rámvágta az ajtót és ráadásul nem is a suliba sietett, hanem előtte még a barátnőjével a boltba... (Mindezt fél 8-kor a suliba az út kb 25 perc...) Most amikor hazaért csak a vállát rángatta amikor rákérdeztem, na ez verte ki a biztosítékot. de bánom, hogy hagytam magam felhúzni.

Áhh emellett a két kicsi 3 és 1,5 évesek sétagalopp...