Mi volt a legijesztőbb dolog, ami a gyereketekkel történt?

Huh több is volt :(

7 hónaposan 5 perc alatt a 37,8-ról felugrott 42 fokra a láza, görcsöt kapott, és mivel hanyatt feküdt hátracsúszott a nyelve. Leállt a légzése. Szinte kitéptem a babakocsiból, már téptem le a ruháját (egyébként is doktornénihez mentem vele nézze már meg, mert furcsa volt a kicsi) ott gyorsan újraélesztettük. (végeztem baba elsősegélyt) Mire már kórházban voltunk a baba infúzión és lélegzett akkor omlottam össze, addig nem volt időm.

1 évesen a nagyi (anyósom) elvitte játszótérre. Nyár volt, első élmény stb. A kicsit ráültette a sima laphintára, meglökte és úgy hanyatnyekkent szerencsétlen, hogy nem kívánom senkinek. (szomszédék mesélték) Majd otthagyta teljesen EGYEDÜL totál idegen helyen, mert hívta a pasija és randira "kellett" mennie. Még jó, hogy nem tűnt el a gyerek, nem vitték el stb. Mire a sógor rátalált taknya-nyála egybefolyva üvöltve sírt. (Megjegyzem azóta még a szobában sem maradhatnak felügyelet nélkül, nem hogy elvigye bárhova is, és a férjem egyetért velem)

15 hónapos volt, mikor eltörött a lábam. Mikor már járógipszem volt néha lementünk sétálni a pékségig stb. Muszáj volt, anyukám hazament, mert apukám beteg lett. Segítség így nem volt. A gyerkőc fogta magát, és nevetve elszaladt, hogy fogócskázzunk. Hiába mondtam neki, hogy anyuka nem tud, mert fáj a lába. (no meg gipszben nem is nagyon tudtam csak bicegni) Kifutott az útra egy városi terepjáró elé, ami kb 10 cm-re állt meg tőle. Úgy sikítottam, hogy utána 2 napig nem tudtam beszélni. Na életemben akkor ütöttem meg először, megpaskoltam a popsiját, hogy ne merje még egyszer ezt megtenni. Majd sürgősen beszereztem egy babahámnak nevezet csodaszerkezetet és NEM ÉRDEKEL ki mit gondol a babapórázról bizony úgy közlekedtünk.

30 hónapos, azaz most 2,5 évesen a helyi városi Télapó ünnepségen voltunk. Több száz ember még úgy is, hogy jelentkezni kellett. Tömeg el lehet képzelni. A nagyságos asszony képtelen volt várni, elkezdett hisztizni. Mondtam neki, hogy akkor hazamegyünk, ha nem lesz jó, mert hisztis gyerekre a Télapó sem kíváncsi. Erre kitépte a kezét és egy pillanat alatt mint a vízisikló eltűnt a tömegben. (lépcsők, liftek, lófráló idegen férfiak nyüzsögtek mindenfelé a sok anyuka-nagymama-gyerek verzión kívül)Találkoztam ismerősökkel így már vagy 5-6 ember kereste, aztán nagy nehezen megtaláltuk, de még akkor is vigyorgott. Alaposan letoltam, és ekkor kapta a második popócsapást. Remegtem és utána orvost kellett hozzám hívni mert idegösszeomlást kaptam. Nem kívánom senkinek azt a fél órát amíg nem volt meg. (Szintén kiegészítés, hogy 2 alkalommal még bébi korában megpróbálták elvinni "kedves nénik" mert hogy olyan aranyos, az egyiket egy bejárati ajtónál kaptam el amikor tolta kifelé, a másik után futottam és rendőrért kiabáltam, mert nem akarta visszaadni sem. Soha nem hagytam magára utcán stb. mégis elég volt, hogy félrefordultam és már vitték.)

Már előre félek, hogy mi lesz még velünk, mert ritka akaratos kis fruska. Én meg vérnyomásos szívbeteg vagyok, kockázatos volt a gyerekvállalás is. Konkrétan több orvos is 20% esélyt adott rá, hogy én is megmaradok és a gyerek is egészséges lesz. Így gondolom érthető, hogy mivel nem lesz másik, nekem csak Ő van, és rettegek érte. Hiába próbálom szigorúan fogni, túlságosan is önálló ami a mi esetünkben nem éppen előny és büszkeség.

Nálunk több is volt, egyszer beleesett a medencébe ő is, nagyon fura volt az egész. Úgy éreztem, hogy lelassult minden, haláli nyugalommal odaléptem a medencéhez, benyúltam és kihúztam. Utána mintha álomból ébredtem volna, teljesen kiborultam.

A másik meg az volt, mikor kismotorral leesett a bmx-es rámpáról (kb 1 m magasról), egyenesen az arcára, pedig ott álltunk mellette 2 lépésre. Felrepedt a szája, ömlött belőle a vér és beleállt egy nagy kavics a homlokába. Szerencsére a doki ügyesen kiszedte és összeragasztotta, bár a heg megmaradt.

Még nagyon friss az élmény, holnap lesz egy hete, hogy a kisfiam lenyelt egy gombelemet. Azonnal vittük a kórházba, ahol eleinte tanácstalan volt a doktornő, majd utána értekezett a megyei kórházzal. Kiderült, hogy mivel saválló elemet nyelt le, így minél gyorsabban ki kell hajtani belőle. Délután és másnap reggel is hatalmas adag hashajtót kapott. Ha az elem nem saválló lett volna, akkor mentővel elvitték volna a megyei kórházba és alul, felül vagy középen, így vagy úgy, műszerrel vagy szikével, de nagyon gyorsan kiszedték volna belőle.

Holnap viszem ellenőrzésre, remélem mindent rendben találnak. Azóta csak Duracel nyuszinak hívom. Előtte sem volt egy nyugodt kiskölyök, de azóta! Mintha átvette volna a töltést és soha nem akarna lemerülni.

2 hónapos volt a fiam, mikor éjjel beriasztott a légzésfigyelő. Ő édesen aludt, szerintem arra ébredt, hogy mint egy őrült kikaptam az ágyból.

1 éves kora körül durvult el az atópiája. Nagyon szörnyű nézni, hogy szenved a gyerek, sikítva - sírva vakarja magát, ahol csak éri, és nem tudsz rajta segíteni. Nem engedi, hogy megöleljük, hogy bekenjük valamivel, löki el a kezünket. Éjjel még borzasztóbb. Tele van sebekkel, és semmivel nem tudnak rajta segíteni. Tudom, hogy mi még ezzel a kis "semmiséggel" szerencsések vagyunk, mert egyébként nem "beteg" a gyerek, de ijesztő átélni nap mint nap ezeket a vakarózós rohamokat.

22 hónapos volt, mikor elnyalt kismotorral, fölül az első négy foga visszacsúszott az ínyébe. Mire az ügyeletre értünk már semmi baja nem volt, szerencsére a maradandó fog csírája nem sérült meg.

5 éves és furcsa mód igazi fiú létére még semmi komoly baleset nem érte. De egyszer anyuval és az akkor 2 évessel voltunk bevásárlóközpontban. még vittünk babakocsit de már többnyire sétált. Álltunk az egy boltban mellettünk a gyerek nyújtotta nekem a cumiját, hogy tegyem el anyunak meg pont csörrent a telefonja. anyu épp csak felvette én meg csak elraktam a cumit mire visszanézünk sehol a gyerek.Azonnal szólongatni kezdtük semmi válasz, már kiáltoztunk keretük a ruhák között a biztonsági őr is kereste sehol semmi. Én körberohantam a környező üzleteket senki semmit nem látott. Már szaladtam volna lezáratni a helyet hogy elrabolták a gyerekem, mire az eredeti bolt biztonsági őre hozta kézen fogva a fiam. A kis gézengúz elbújt kakilni(pelusba) az egyik ruhatartó állvány alá és annyira megtetszett neki a bújkálás hogy nem szólt és mindig máshova bújt előlünk ezért nem találtuk. kb negyed óráig ne volt meg, de majdnem belehaltam.

Kb másfél éves korában észrevettünk rajta egy szemölcsszerűséget, ami nőni kezdett. A doki javasolta hogy vegyük le mert lehet rosszindulatú is. Na az a két hét míg megjött a szövettan azt se kívánom senkinek.

Egyszer pedig anyósom erőlködött hadd aludjon nála pár napot nyáron. tőlünk kb 25 km-re laknak Első este éjjel hív hogy rohanjunk a kórházba mert a gyereket bevitették, mert belázasodott és nem szólalt meg. Tiszt ideg voltam, mert én szép nyugodtan elmentem egy másik városba, 180-nal jöttem az autópályán hazáig, mire odaértem kiderült a gyereknek csak hőemelkedése volt kicsit túlreagálták, és csak azért nem szólalt meg mert hulla fáradt volt.

utolsó vagyok még eszembe jutott a keresztfiam aki rátenyerelt a tűzforró kerámia sütőlapra. Tudja hogy amíg piros forró de miután lekapcsolod már nem piros. Az egész tenyeréről leégett a bőr, de szerencsére rendbe jött neki. Engem 6 évesen elütött a mentő kifutottam elé, hatalmas iskolatáskám mentett meg mert az találkozott először a mentő oldalával. Ott helyben el is láttak, igaz a mentőben pont egy vajúdó kismamát vittek, ő biztos nem örült nekem.

Meg volt egyszer egy eset mikor Keszthelyen kirándultunk és szaladt a mólón előttünk egy 4 éves körüli kisfiú, megcsúszott és belecsúszott a vízbe, de még valahogy meg tudott kapaszkodni a móló szélén. A sógorom azonnal odakapott a gyerek után hogy kihúzza mire üvöltve jött a gyerek apja, hogy ne merjünk hozzányúlni, beleesett, másszon is ki! Alig kaptam szikrát. De szerencséje volt a gyereknek ki tudott mászni, de kíváncsi vagyok mit csinált volna apuka ha nem tud.

A fiam három éves. Két éves volt, mikor bent motorozott és van egy két fokú lépcső. Meglódult és nem tudtam elkapni, fejjel előre leesett a motorról a lépcsőn.

Két hónapos volt, besípolt a légzésfigyelő, mint egy eszement kikaptam a kiságyból, ő meg elkezdett sírni. Szerencsére csak az elem volt a ludas.

Más nagyobb baj (kopp-kopp-kopp) nem történt.