Szoktatok együtt aludni a gyereketekkel? Mennyire engeditek neki, hogy veletek aludjon?

Én gyerekkoromban nem aludhattam anyáékkal, nagyon ritkán, ha anya egyedül volt otthon akkor igen, és akkor tévéztünk és utána aludtunk.

De egyébként ha féltem v valami akkor anya aludt nálam és visszament ha elaludtam

Nem. Ez nálunk szigorúan tiltva van, sosem aludtak velünk, nem lettek rászoktatva, következetesen leépítettük a témát. A hálószoba a miénk.

Úgyhogy max. vendégségben aludtunk együtt, mikor csak úgy tudtak minket elszállásolni.

Nálunk nem egyszerű a dolog,mivel súlyos alvászavarral küzd a kisfiúnk,majdnem minden este alvajár,gyakran találunk rá ilyenkor veszélyes helyen,emellett immunbeteg,a rosszabb időszakokban fel sem kelhet (ha izületi gyulladása van),ilyenkor a mi szobánkban altatjuk,mert ő annak ellenére,hogy tíltva van számára a mozgás azért csak megpróbálkozik vele.

Máskor pedig küzdünk azért,hogy sikerüljön a szobájában altatni...nehezen boldogulunk,de ha egészséges lenne teljesen akkor persze hagynám minden éjszaka a szobájában.

Alapvetően a helyén alszik, baba korától a saját ágyába lett szoktatva. Aztán úgy msáfél éves kora körül jött egy időszak, mikor kikéreckedett az ágyából. Mivel pocis voltam a tesóval, nem volt erőm éjszakázni, pár órára magunkhoz vettük. Aztán kapott új ágyat, ott aludt, nem volt gond. Most pedig néha átsétál hozzánk hajnal felé, én nem bánom. Szeretek vele együtt aludni. Mivel napközben a pici miatt nagyon keveset tudok vele foglalkozni így jól esik hozzá bújni, és tudom h neki is szüksége van rám/ránk, így nem tiltjuk.Mivel nem az van, h csak közöttünk hajlandó elaludni, meg vannak éjszakák mikor nem is jön így nem bánjuk :) Én sosem bújhattam a szüleimhez, ez nálunk tiltva volt, pedig jól esett volna. Persze annak én is ellene vagyok, h a gyerek a szülőkkel alvástól ébredésig egy ágyban legyen! De szerintem az nem baj, ha egy kicsit összebújunk, főleg ha szüksége is van rá :) A pici is a saját ágyában alszik, nem is mernék pár hetessel, hónapossal együtt aludni.

25 hónapos és 3 hónapos kisfiú anyukája

Eleinte mikor babák voltak az ő szobájukban volt nagy ágy is és azon altattuk őket. Aztán kijöttünk. Ezt mai napig képesek vagyunk megcsinálni, mert rájöttem (bár eleinte néha fárasztónak találtam) hogy olyan hamar megnőnek, és elmúlnak az érintések, hogy igazából nekem ez így jó (azt már tudjuk, hogy tudnak egyedül aludni sőt elaludni is) így csakis már mindannyiunk kielégítéséért csináljuk manapság is.

Ezt nem javaslom addig egyébként amíg a gyerek nem szokja meg, hogy hol a helye, vagy nem hajlandó egyedül aludni. Mikor nagyobb akkor már lehet magyarázkodni, hogy anya türelmesebb, ha a helyén alszik, akkor jobban és többet tudj játszani vele stb.

A mi ágyunkba nem mászkáltak át. Olyat is csinálunk viszont, de csakis, ha betegek, akkor a beteg odajön, apa pedig átmegy a másikhoz. És nem szoktak rá, hogy akkor ez milyen jó is, és itt akarnak maradni.

2,5 éves most a lányom, eddig egyetlen egyszer fordult elő, már másfél éves elmúlt akkor és beteg volt, nem tudott aludni.

Átjött hozzánk, elaludt, majd 10 perc múlva felkelt és kérte hoyg inkább had menjen a saját ágyába.

Első pillanattól kezdve a saját ágyában altattuk, azt gondolom a szülői ágy nem a gyermek hyele - de ebben nagyon megoszlanak a vélemények.

Nálunk nem szokás, reggel lehet bejönni kicsit összebújni, vagy ugrálni és ennyi.