Mihez lehet kezdeni egy olyan gyerekkel, aki teljesen elutasítja az orrszívást?

Akkor azt add össze kedves válaszoló, hogy az én másfél évesem egyik alkalommal üvölt az orrszívásnál, egy nappal később meg bemegy a fürdőbe, és mutogat az ott lógó szívócsőre (mert hogy beszélni még nem tud). Kérdezem tőle, hogy "szívjuk le"? Mire bólogat, és ő maga tartja kezében a csövet (amit persze én irányítok), és leszívjuk.

Mert zavarja a takony! És rájött, hogy ezzel a bár kellemetlen módszerrel megszabadul tőle.

Tudod, ez olyasmi, mint az elválás. Amikor otthagyod közösségben a gyereked, akkor valószínű, hogy sokszor sír, amikor elmész, de fél percen belül már nem sír, mert jó neki ott, ahol hagytad (pl. nagyinál), de az elválás attól még rossz neki azokban a pillanatokban.

Abban egyet értek veled, hogy sokszor ösztönösen csináljuk a dolgokat a szüleink mintájára, és hogy ez nem a legjobb, viszont azt gondolom, hogy az orrszívásnál sokkal nagyobb és rosszabb dolgok történnek a gyerekekkel. Ha a "nagy dolgok rendben vannak" (van szerető és biztonságos apa-anya szülői háttér), akkor ezek a dolgok (mint orrszívás) nem gátolják az egészséges személyiség kifejlődését. Az ember nagyon sokat kibír, és sok mindenből kigyógyul, egészen furcsa dolgokból is.

(Egyébként szüleink az orrszívózást épp még nem ismerték, úgyhogy mi maximum a "brutalitást" örökölhettük :o)

De szerencsére ez is, mint minden más olyan dolog, hogy a szülők szabadon dönthetnek, hogyan csinálják.

(Off: irigylésre méltó, hogy van türelmed minden orrszívás előtt 20 percet elmacizni, nekem nem lenne, bevallom, de van egy tippem, hogy nincs még 3-4 gyereked... :o)

Tipikusan olyan példát írsz az érveid mellett, ami szintén hibás hozzáállás! A beszoktatás óvodába. Az is mély nyomot hagy a gyermekben, már ha nem fokozatos! A szakmai hozzáállást nem tartja be számos óvoda, sajnos. (Erről nem feltétlenül az ottani alkalmazottak, pedagógusok tehetnek egyébként.) A szakmai elvek szerint LEGALÁBB 2-3 HÉT KELL LEGYEN A BESZOKTATÁS: az első héten végig, 1-4 órát ott kell lenni a szülőnek a gyermekkel az oviban, majd a 2. héten már egy órácskára egyedül hagyhatja, a többi órában legyen vele ott a csoportszobában (persze gyakran csak egy órácskára oldható meg, de akkor meg annyi!), végül a 3. héten teljesen magára hagyhatja, de csak max. 4 órára! És csak a 4. héttől lehet akár 8 órára is!

Nem az én példám az egyetlen, és rengeteg más példát tudnék írni az erőltetés okozta sérelmekre, szinte minden gyermek esetén: 4 éves korom előttről szinte csak az maradt meg, hogy kétségbeesve bömbölök, mert anyám ott hagyott egy idegen helyen, amiről idővel megtudtam ,hogy az egy óvoda nevű hely, ahol vigyáznak rám felnőttek, és lehet játszani...

És nem feltétlen az orrszívás előtt kell játszani a gyermekkel szorongásoldó jelleggel, HANEM ÁLTALÁBAN! Eleinte még nehéz ügy lesz, idővel oldódni fog. Ritkább esetben hetek alatt sem oldódik, de legalább megpróbálta, aki megpróbálta... Tehát CSAK A LEGUTOLSÓ ESETBEN fogjuk le orrszíváshoz a gyermeket, javaslom, ha máér hetek óta nem sikerült oldani.

Tessék, írták a matricás verziót, de van ,amikor a gyermek magától rájön, hogy jót tesz neki, csak eleinte volt neki szokatlan, akkor meg mázli. Számos módszer van az erőltetés , az erőszak helyett!! De az, hogy magától rájön a 4 éves, vagy még kisebb gyermek, azt minek megkockáztatni?? ...amikor lehet vele játszani is szorongásoldó jelleggel.

Az előző vagyok még, idézlek:

"(Egyébként szüleink az orrszívózást épp még nem ismerték, úgyhogy mi maximum a "brutalitást" örökölhettük :o) "

ÉPP ERRŐL BESZÉLTEM KORÁBAN!

Kb. két képernyőoldallal korábban meg arról -amit előttem más is írt-, hogy igazán meg lehetne tanítani orrot fújni a gyermeket, amit képes lehet rá, tehát lehet próbálkozni evvel már akár 18-24 hónapos kortól. Ha meg még nem jön össze, ott van, amit én írtam néhány napja (szorongásoldó játék rendszeresen, egy játékállattal, vagy babával), meg ott a más által írt matricás, jutalmazó módszer... Ettől még újra és újra lehet neki mutatni, hogyan kell orrot fújni.

Még mindig én vagyok:

Nincs 3-4 gyermekem, 20-30-cal képes vagyok rá, egy óvodai csoportszobában! Kérem tisztelettel!

Nem azt mondom, hogy ti is ennyi gyermekkel tegyétek, de legalább 3-4-gyel igenis lehet!

Sok minden jut eszembe, egyet tartok igazán fontosnak:

Szerintem téves dolog azt gondolni, hogy minden sírás oka szorongás.

HOgy példát is adjak: nekem (aki "erőszakosan" kiszívom az orrukat, ha kell), egyik gyerekem sem félt soha a porszívó hangjától. Ha a lakást porszívóztam, semmi bajuk nem volt, ha orrszíváshoz vettük elő, akkor tudták, hogy az van. Pár hónaposan is. Bár lehet, hogy ezzel is szerencsém volt... :o)

Egyébként a 3-4 gyerekkel arra céloztam, hogy ha egyszerre náthás beteg mindegyik, akkor elég nehéz lenne ez a bábozós ügylet.

Különben az óvónők előtt le a kalappal, én nem lennék rá képes. Viszont abban is biztos vagyok, hogy más dolog munkaidőben ennyi gyerekkel foglalkozni türelemmel, mint otthon a sajátokkal 24 órában, és ellátni őket a betegségben.

Amúgy az elválás alatt nem az óvodai beszoktatásra gondoltam, de ezt írtam is.

Nekem szerencsém volt, az óvodánkban nagyon rugalmasak, azt mondták, ha két hét, akkor két hét. Én pont annyit és addig maradtam vele a csoportszobában, ameddig igényelte. Megkérdeztem, hogy mehetek-e, és amikor mondta, hogy igen, akkor ott hagytam...

De azt hiszem, eltévelyedtünk, a témáról már mindent leírtam, úgyhogy elköszönök!

11 hónapos fiamnak már kb. 1 hónapos kora óta rendszeresen kell porszívóznom az orrát. Eleinte békésen tűrte, de kb. 3hónapja le kell fognom, mert már lázad ellene. Próbálkoztam a matricás megoldással és a macis játékkal, de nem sikerült:-)Más megoldás?

És a kúpbeadásnál is előveszitek ezeket a megoldásokat, vagy inkább arra törekedtek, hogy minél előbb lemenjen a láza?

Kiskoromban parázós jellememnél fogva számtalanszor le kellett fogni fogorvosnál, vérvételnél, oltásnál,kúpbeadásnál,de úgy érzem,hogy ezek az élmények nem hatnak és hatottak ki a személyiségemre vagy az életemre. Inkább jókat derülök rajta.