Más anyának is van világfájdalma ha gyereke elutasítja őt?

Mintha kés mártogatna bennem ilyenkor a lányom. A nevelés szükséges dolog, mégsem hagyhatom, hogy megmérgezze, összetörje, megégesse magát. És mi az eredménye, hogy a tiltás miatt megharagszik az anyjára. És mikor apuci hazajön akkor csak ő fény az életében, hiszen alig tilt neki valamit. És ha ebbe a hangulatba anyuci részt akar venni, hogy minimum egy puszit adjon a gyermekének, a drága szeretett leányzó csak ellőki az anyját elfordítja a fejét. Tudom, hogy a gyerek még nem tudja hogy zajlik a dolog és hogy önző érzelmileg, de ez írtóra tud fájni. Van még hasonló cipőben valaki? Hogy védekeztek az ilyen ellen. Ilyenkor úgy érzem hálátlan feladat az anyaság.