Ki hogyan veszi rá a 2 éves gyerekét,hogy felöltözzön?

"Nem is értem miért kéne rávenni egy gyereket, hogy feloltozzon."

3: Nálunk például azért célszerű rávenni a nagyobbat, mert sokkal gyorsabban végzünk még a játékos hülyeségekkel hozzászámítva is, mint ha lefogom és felöltöztetem és induláskor sem hisztis az alaphangulat. De mondok egy példát: Több, mint két évig nem volt gond a körömvágással (én vágtam), úgy alakult, hogy egyszer a férjemnek kellett. Ő úgy volt vele, hogy nem fog cukiskodni, vacakolni, megfogta a gyerek kezét és levágta a körmét. Utána hónapokba telt ismét eljutni oda, hogy nyugodtan hagyja a körömvágást. Na, ezért is kerülöm lehetőleg az izmozást. Persze ha menni kell, menni kell és megyünk is, de amíg van rá lehetőség, próbálom játékosan megoldani. Könyörögni egyébként nem szoktam. Nehogy már a nyúl vigye a puskát. 2-es voltam

Az érzelmeire kell hatni, ebben a korban beválik a jutalom vagy az ijesztés, mert érzelemalapúak. Én az elsőt próbálnám, utána a másodikat.

Manipulálni látszatdemokráciával nevetséges, mert nem logikai alapon döntenek.. nem fog kiegyezni abban, hogy ezt én választottam most felöltözök neked, hogy kvittek legyünk. Ki kell bírni, mindenki szív, akinek erősebb egyéniség a gyereke, és mindenki ráül fordítva, hogy ráadja a zoknit, cipőt, mindenki elviseli a kiabálást. Jó szr kor volt, mekkora mázli, hogy már vége.

Próbáld végig. Én is végigpróbàltam, egyik se működött. Nem akart a játszótérre menni, meg sehova sem. Úgyhogy nem is tudtam ezzel motiválni, azt mondtam neki, hogy én akarok odamenni (tényleg akartam, megpenészedtünk volna otthon) aztán ő dönthette el, maradjunk-e (mindig maradni akart, 1x nem de kiderült hogy beteg).

Kézzel-lábbal tiltakozott de akkor is felöltöztettem, úgy ahogy te. És vártam hogy majd jobb lesz, de nem lett.

Mikor ovis lett, az óvónők rövid úton a nevtanba küldtek, akik autizmusra gyanakszanak de még ez folyamatban van. (Amúgy nem lepődtem meg, tele van autistákkal a család. Magamtól viszont nem gyanakodtam erre, az én mércémmel nagyon szociális a fiunk - de lehet hogy csak egyszerűen kevésbé autista, mint én.) Nem is ijedtem meg mikor mondták, hiszen ettől még ugyanaz a gyerek marad (téged se megijeszteni akarlak, ez csak egy lehetőség a sok közül). Viszont több infónk van hogy milyen téren kell segíteni neki.

Ha következetes vagy, akkor szerintem nem a te hibád, egyszerűen ez egy ilyen gyerek valamilyen okból. Én szoktam még azt - ha van idő - hogy csak fogom az ölemben és halkan ismételgetem hogy öltözni kell, és addig nem engedem játszani míg nem engedi. Erre jobban megadja magát, mintha erővel öltöztetném vagy kergetőznénk, de olyan is van hogy annyira felhergeli magát hogy már a szituációt se érti, így meg nem sok nevelő hatása van. Plusz nehéz kivitelezni, mert hiába ülök le vele az üres szoba közepén hogy semmit ne érjen el, ha egy körömnyi papírfecnit talál már azzal is eljátszik (vagy szórakoztatja a huzavona ahogy próbálom elvenni).

Az én kislányom (2,5 éves) imád menni, így a "nagy" öltözéssel nincs gond általában, lehet motiválni. Majd ha ovis lesz és reggel időre menni kell, gondolom belenyalunk ebbe azért. :D

Viszont a reggeli felöltözés és a fürdés utáni pizsi húzás egy nagy könyörgés halmaz, mert futkározik, csuklik össze, elfekszik, nem tudom. Nálunk az segít, hogy "oké, akkor csupasz maradsz, nekem mindegy". Állok fel és megyek a dolgomra. Visítva jön, hogy öltözzzzüünk feel. Szóval most érzem, hogy a határokat keresgéli és feszegeti, de amint látja, hogy lepattan rólam, együttműködő lesz.

Ha nem akar kimenni is az használ, hogy oké, akkor nem megyünk ki. Leteszek mindent és elindulok be az előszobából. Még egy lehetősége van, ha el kell játszani ugyanezt, akkor tényleg nem megyünk ki.

Ha időre, vagy célirányosan menni kell valahova, akkor próbálom motiválni. Ha nem megy, akkor öltöztetem és kész.