Hogyan tudnám motiválni őket az aktív életre?

A kis barátok szüleit nem ismeritek? Közös program nem opció esetleg? Akkor lehet bandázni, de nem szakad rátok a gyerekfelület terhe sem.

Persze, nyilván minden alkalommal nem lehet családi program helyett bandázni, de egyszer-egyszer működhet, ha a másik oldalról is vevők rá a szülők.

"Egy komoly, őszinte beszélgetés külön-külön, hogy miért nem érzik jól magukat a családban, sem veletek, sem mint testvérek egymással."

Szó nincs arról, hogy ne éreznék jól magukat egymással, csupán unatkoznak, ha csak a család van jelen. A sajat korosztallyal, a barátaikkal jobban érik magukat. Nincs ezen mit csodalkozni

Szerintem ezt a barátok is gerjesztik. Nálunk is állandó gyermekmegőrző volt, de az unatkozó barátok egy- kétgyekes szülei legfeljebb szülinapra hívták a mieinket.

Vittük őket magunkkal ha messzebbre, nyilván barátok nélkül, nem kérdezgettük.

A vicc az, hogy tizenévesként, amikor tényleg túra, bivakolás, sielés, biciklitúra már barátos programokká lettek nekik, egyenesen rákérdezzek a szokásos nyári egyhetesre, hogy mikor megyünk. Amíg egyetem után munkába nem álltak, ez a program végig megmaradt.

Szóval ne félj vezetgetni a családodat. Amíg nem azt mondják, hogy helyette mennek mással, addig gyűjtsétek csak a közös élményeket! Megéri!

Végülis, ja, bele kell rángatni a gyereket olyan programba, amit utál, unja, hiszen ő csak egy gyerek, ergo kss a neve, jössz ha tetszik ha nem.

Ez ismerős. Nálam ezzel a mentalitással azt sikerült elérniük, hogy megutáltam a kirándulást, a kinti programokat, mert, mint itt sokan is mondják, ha esik ha fúj, kssolsz és jössz.

Az, hogy a szülők képtelenek megülni a seggükön, és nekik a "programozás" az életük, nem jelenti azt, hogy egy, esetleges introvertáltabb gyerek ezt élvezni fogja. Sőt!

#15 nehogy már ne lehessen elmenni sehova mert a kiskirályok nem hajlandóak rá

Érdekes, hogy a baratnozessel nincs bajuk, csak ha a szülőkkel kell menni

Szerintem kéthetente egy családi program bőven elég, amúgy vigyétek át őket a barátaikhoz, vagy hívjátok át azokat, nem kell egyszerre. A nagyot el is lehet engedni a barátjával valami rövid programra.

Minden rohadt nap együtt vagytok, beszéltek.. nem kell még progamon is.. Én rábíznám őket valami bébiszitterre és mennék, ha kedvem van, de inkább lepasszolnám őket egy havernál, és két-három hetente lenne valami összcsaládi "játék, vagy program"..

Az én gyerekem is sokszor unatkozik velem kb 8 éves kora óta, nagyon szociális, nagy társaságigényű gyerek. Velem is eljátszik hétköznap, vannak közös dolgaink, de minden nap együttvagyunk, nem nagy kunszt neki hogy máshol is engem kell néznie.. ő megoldja, wellnessnél, programon, nyaraláson lelép, leszólít egy korabeli gyereket és együtt bandáznak. Mindig ilyen volt, feltalálja magát én meg büszke vagyok rá. Nem érzem, hogy keveset lennénk együtt, kevés minőségi időt töltenénk együtt és azt hiszem normális, ha nálam szívesebben van egy alsós a barátaival hetente egyszer:)

Ez még az a korosztály, hogy be tudtok ülni játszóházba, a tizenegy éves a kanapén tud mobilozni vagy találni egy nagyobb gyereket, a két kisebb még elszaladgál bent, ti meg a kávézós részen tudtok enni/inni.. a gyerekek mozgása meg még fejlődik is, új kapcsolataik lesznek és mégis látjátok őket, oda tudnak szaladni hozzátok. Szerintem ez a legkényelmesebb.