Helyre tudom hozni még a kis lelkét?

Egy gyereknek a legtöbb amit adhatsz a jó példamutatás. Senki sem nőtt fel tökéletes családban, persze azért vannak határok. Ha most teszel a gyerekedért és magáért, mert egy rossz periódus után bizony neked is kell segítség!

Gondolj bele bármilyen is voltál az is egy lecke az életről, hogy egy ilyen helyzetben hogyan tud helyre jönni a család! Szerintem a legjobb ha most erre koncentráltok.

A gyereknek pont az első 3, tágabb értelemben első 6 éve a legmeghatározóbb, abból a szempontból hogy a szülei rá adott reakciói alapján definiálja magát. Egy gyerekben, akivel állandóan ordítanak mert nem jól csinál dolgokat, nem tud egészséges önértékelés kialakulni.

A társas kapcsolataiban azokat a sémákat használja, amiket a szüleivel szemben megtanult. Nem is tud mást, mert nincs rá mintája. Ezek a begyakorolt valaszreakciók

Gondolom azért van betojva, mert nem megy a gyereknek a suliban a tanulás, ki másnak jutna eszébe, hogy a kiabálástól a gyerekének tanulási zavara is lehet?

Nem miattad lassabb a felfogása a gyereknek, kérdező!

Mindenki kiabál, bár nem tudom, nálad mi a durva ordibálás, de gondolom nem durván káromkodtál, vagy mondtad neki hogy haljon meg, bár meg se született volna. Egyszerűen csak hangosan kiabáltál hogy hagyja abba, csinálja amit kell, nem? Én ezeket szoktam. Ritkán káromkodok és hülyézem le, ahhoz nagyon hülyének kell lennie, de tegnap pl kicsúszott a "mi a fszt csinálsz???" Mondjuk nekem már nagy, régen szinte sosem káromkodtam, de ilyen helyzetek fordultak elő:

(9 ollója van, 2 a tolltartójában, 7 a szobájában, ezen kívül van köröm és konyhai olló a lakásban).

Az ő feladatát csináljuk este:

- Gyerekem, hozz egy ollót!

-..

-Hahó, hallottad mit mondtam?

-Mit?

-Mondom hozz egy ollót, nem figyelsz, most kell kivágnod a papírból!

-Jaaa--nem mozdul, néz ki a fejéből.

-NEM ÉRTED HOGY HOZZ EGY OLLÓT??

-Jólvanmár!(megmozdul, megy a szobájába, hallom nem mozog, áll a szoba közepén és körülnéz, majd kimegy a szobából át a fürdőbe, rákiáltok)

-Mit csinálsz? Rengeteg ollód van a szobádban, ne a körömollót használd!

-Hol?

-A tolltartódban, a kreatívos fiókokban, az íróasztalnál is.

-A tolltartósat nem akarom!

-Hogy mivan?! Miért???!! Akkor hozz másikat!

-Honnan??

-A kreatívosból!!(hallom, ahogy nyitja a kreatívost, de nem pakol benne, hogy megnézze normálisan, átkiabál)

-Itt nincs!

-De ott van, nézd meg jobban!!

-MONDOM HOGY ITT NINCS!

-MONDOM HOGY NÉZD MEG, már megint qrva felületes vagy!!(tudom, hogy legalább 4 db van a pici fiókban, 20-30cmes ollók is)

-Megvan.. (és nem mozdul. Hallom, ahogy nem mozog a szobájában és hallom, ahogy kinyitja/csukja az ollót és tudom, hogy azt bámulja).

Na itt üvöltöttem nagyon durván és nem ez volt az első. Régen millió ilyen agyatlanságot produkált, 70x kellett elmondani valamit, nem csinálta, nem reagált, elfelejtette egyszerűen nem gondolkozott az idő meg telt és totál életképtelen volt.

Fúú-- és mindezt este hétkor, mert neki előtte derogált csinálni..Egyszerűen kegyetlen durva macerás idegörlő tud lenni a gyereknevelés, és ez még csak nem is durva dacos rész. Nekem legalábbis ilyen volt, mert az én gyerekem ilyen volt, és nem csak én ordibáltam vele, más megv meg is verte volna. Mióta csak ritkán ilyen, azóta nem kiabálok csak nagyon ritkán, de nem bírom, ha értelmi sérültként viselkedik, ezt az ollósat egy 11 éves produkálta.

Mindig úgy érzem magam, mint az az anyuka, aki azt mondja, hogy forró az alja az edénynek a gyereke meg olyan sötét, hogy mindig ott akarja megfogni.. de együtt tudok vele érezni:)) Amúgy az enyém a kiabálások és minden ellenére szuperül tanult, érdekes, hogy szellemi erőfeszítéseknél mindig kimagaslóan teljesített akkor is, ha nem tudott halál egyszerű dolgokat megcsinálni. Bár néha volt, hogy leállt az agya ilyennél is, de az extrém ritka volt.

És jobb lesz attól, hogy üvöltesz vele 15-ös? Legközelebb nem lesz ilyen? Jobb lesz attól, hogy telibe üvöltöd neki, hogy qva felületes vagy. Ettől majd máskor nem lesz felületes? Tényleg? Ennyi az egész? Vagy azért legközelebb is ugyanilyen lesz, és akkor legközelebb is leet vele üvölteni?

Normálisan beszélni a gyerekkel sokkal fárasztóbb, és több tudatosságot igényel, mint ordítani. Igen. De hosszútávon, jobban megéri.

Mindenkinél el tud szakadni a cérna, csak nem mindegy hányszor és nem mindegyek az arányok. Illetve az se mindegy, hogy tudod-e mit tudnál ordibálás helyett csinálni, ami tényleg segít a gyerekednek fejlődni abban, amiben azt érzed, hogy fejlődnie kéne.

Egész nyolc éves koromig az a szüleim ordibáltak egymással, szegénységben éltünk, volt hogy nem volt pénz kenyérre. Aztán anyám elhagyta apámat, és a nagyszüleinkhez költöztünk. Ott is ordibáltak egymással (bár kevesebbet), főleg anyám nagyanyámmal.

De elég normális emberek lettünk. Szóval mindig van idő változtatni. Az egy nagyon jó jel, ha változtatni szeretnél, szerintem sikerülni fog :)

“ Vagy azért legközelebb is ugyanilyen lesz, és akkor legközelebb is leet vele üvölteni?”

Mindig kevesebbet ilyen, megtanulja mik a hibái és azokra jobban odafigyel, főleg, ha tudja hogy kiabálni fogok vele erőt vesz magán és jobban megnézi. Ez egy eset, naponta 100 dolgot csinál, és sokkal nagyobb arányban jól, mint mondjuk fél éve vagy 1 éve.

70% az idő, maradék az én és a környezet reakciója.. najó az talán kisebb, de tuti hozzátett. Egyrészt én kiadom a dühömet, ami nekem jó, másrészt neki is jó, hogy kap rossz viselkedésre hamis visszajelzést. A tanárai is ugyanilyen mérgesek felületességre, ennél kisebb dolgoknál is.

Nagyon taszító dolog egyébként, hogy a saját kényelmét többre tartja, minthogy megcsinálja rendesen. Gondolod nem mutattam neki hogy kell megnézni valamit mikor ovis volt? Milliószor átvettük, tudja, de nem csinálja. Csak erre. És ha nem kiabálnék még vitatkozna is, hogy bebizonyítsa ő tényleg megnézte és nincs ott, mikor ott van. Ezerszer átmentünk ilyeneken az elmúlt 10 évben, ovis-elsős korában naponta 100 ilyen volt és amikor kicsi volt több türelmem volt. Legalább tudja, hogy milyen reakcióra számíthat az életben, ha felületes, ez a haszna. De a legnagyobb, hogy nem kapok tőle agyvérzést, mert normális, hogy dühöt vált ki, ha értelmi sérültek szintjét nem tudja hozni 11 évesen abban, amit milliószor átvettünk és “napi rutin”. Főleg, hogy máskor nem esik nehezére.

Mint a hot on the bottomos anyuka, pont olyan. Normális, hogyha kiabál az ember, ha a gyereke ilyen.

15ös Ez nagyon gáz volt,amit leírtál, a gyerek semmit nem csinàlt. Te ilyenekért üvöltesz vele? Miért? Ön és közveszélyes volt, vagy tiszteletlen, vagy mi történt?

Tudod,hogy valójában mi történt? Te vesztetted el a türelmed, te nem tudtad magad kontrollálni, te nem voltál segítőkész és elfogadó. Ezért te vezetted le a saját feszültséged a gyereken.