Elcsesztem a nevelést, hogyan hozzam helyre?

Az biztos, hogy ez csak rosszabb lesz. A következetesség a legfontosabb. Ha mondasz neki valamit akkor ahhoz tartsd hozzá magad. Addig nem mehet játszani ameddig nem rakja vissza a dolgokat, ha kell akkor addig fogd a vállat stb. Egy ideig nagy lesz az ellenállás, de lassan megszokja majd, hogy neki is figyelnie kell rá.

Viszont hasznos lenne bevonni a dolgokba. Legyenek meg a saját feladataik a korukhoz mérten.

Mindenképp azt javaslom, hogy területenként vezesd be a reformot. Pl. először a játékokkal. Mondd el neki, hogy zavar téged, hogy szét vannak szórva a játékai, ezért mától új szabály lesz. (Ne túlozz, légy tárgyilagos, nyugodt hangon beszélj, ne húzd fel magad.) Az új szabály az, hogy minden este 10 percig pakoltok együtt, és amit nem sikerült játékot eltenni, azt elteszed egy dobozba. Ha minden játékot sikerült eltenni, akkor egyet választhat a dobozból. Vagy valami ilyesmi. (Lehet hogy az egész projekt elején érdemes egyszer mindent elpakolnod helyette.)

Ha ez már megy, akkor lehet a többi területre továbblépni, vagy az adott területen szigorítani. Ne akarj túl sokat egyszerre, mert nem fogod tudni betartani, az elején ez plusz energiát igényel a részedről.

Ha sehogyse akar menni vagy nagyon nehezen, akkor beszélj az óvónőkkel hogy mit gondolnak, és fordulj a nevtanhoz. Derüljön ki, ha figyelemzavaros, aztista stb. a gyerek, mert akkor ezt a sajátságot figyelembe véve fogtok csak előrejutni. (Hallásvizsgálat megfontolandó, a nevtan úgyis kéri.)

Nemrég hallgattam egy rendrakással foglalkozó nőt gyereknevelés témában, és azt mondta, hogyha ez rendszeres probléma, akkor vagy

- túl sok a cucc

- nincs meg a helye

- nem tudja a gyerek, hol a helye (úgy tűnhet, mintha ezt tudniuk kellene, de ha nem fogtad meg a kezét, és ksréted oda, ahol a helye van, és rakattad el vele jópárszor eddig, akkor nem tudja)

Persze, nálatok nemcsak a sok dolog van, hanem az is, hogy hogyan esznek. Ha 12 ruha esik ki egyszerre a szekrényből, mikor kivesz egyet, akkor érdemes több polcot betenni, vagy kevesebb holmit egymásra tenni. Ha nincs hely, akkor érdemes rotálni.

Én ott kezdeném, hogy nem egyszerre akarnék mindent megváltoztatni, mert az neked is nehezen lesz kivitelezhető, meg ők sem fogják azonnal csinálni, így a kitartás nagyon fog kelleni, főleg az 5 évesnél, mivel eddig elpakoltál utánuk. (Nálunk 5, és lassan 9 évesek). Én szoktam nekik segíteni, ha úgy van, nem várom el tűlük, hogy mindent mindig 100%-osan elpakoljanak, de azért úgy 70%-ban igen. Ha nagyon nem kezdik el, akkor megfogom a kezüket, odahúzom a játékokhoz, és együtt el kezdünk pakolni.

Ha nem csinálják, nálunk az a következmény, hogy az adott játékot jó időre eltesszük, és nem játszhatnak akkor vele, hiszen annyira nem fontos nekik, hogy eltegyék. Illetve új játékot nem vehetnek elő addig, ameddig el nem pakolják az elöl levőt.

Közös időtöltés együtt, hogy takarítunk. Kaptak nagyon cuki szivacsokat (formára is lehet vágni, de van pl. a Lidl-ben is 150ft/db-ért kacsás, bálás, meg nem tudom, milyen szivacs), a boltban választott a kisebbik magának. Imádja, takarítja vele a kádat, a mosogatótálcát.

5 évesen én még nem szoktam vele feltöröltetni az asztalt, mert nincs rá olyan sok idő, és morzsáznak is még mindketten (a nagy is), a naggyal viszont már felszedetem/söpörtetem a morzsát. A kicsinek meg rendszeresen elmondjuk, hogy a tányér fölött kell enni, és mi is leülünk közben melléjük. Ha csak az asztalnál ehet, hogyan kerül morzsa máshova is? Ezek szerint akkor nemcsak ott ehet, csak azt mondtad neki, hogy ott ehet, de mit csináltál, mikor megláttad, hogy nem ott evett? Olyankor jött a szidás meg a szankcionálás?

A szöveges magyarázattal nem igazán elérni semmit, sőt. Helyette mutatni érdemes. Ahogy a szidással sem feltétlenül, akkor max. el kezd félni tőled, és vagy megcsinálja, vagy nem. Mondjuk, ez még mindig jobb, mintha teljesen ráhagynád. De ez meg a kapcsolatotokat fogja rombolni. Megfogod, odakíséred, rámutatsz, csináltatod vele. Mindezt mindenféle érzelemtől mentesen (vagy legalábbis ne mutasd ki, mert akkor megint teljesen más lesz a hatása). Következetesen, minden alkalommal. Készülj fel, hogy sokszor kell majd megtenni. A kisebbikkel már egyszerűbb lesz, mert 3 évesen még könnyebb bevezetni ezt.

Ameddig nem csinálja meg, nincs játék. Ha nagy hisztit levág, akkor 1 napig nincs képernyőnézés (vagy bármi, amihez ragaszkodik, persze, nyilván nem a kedvenc alvós plüssét kell elvenni estére). De ezt csak legvégső esetben, ha az, hogy nem játszhat addig semmit, nem hat.