Elcsesztem teljesen?
Van egy 3 és egy egy éves gyerekem.
Külföldön élünk, nulla segítséggel.
Szeretnénk majd költözni, de jelenleg még nem tudunk mozogni.
A lényeg, hogy sokat van képernyő előtt a nagy.
És nem tudom őket mindig lefoglalni sem. Van amikor türelmem sincs.
Nem akarom magam mentegetni, de nem tudnék megcsinálni dolgokat, az eszköz nélkül.
Amíg csak a nagy volt még be lehetett vonni dolgokba, most a pici már megy és ugye mindenbe belenyúl.
A nagy csak délelőtt van oviba, de kb 40 perc az út amíg elviszem haza, meg 40 perc amikor érte megyek, így kb 1 órat vagyok itthon, az sokszor semmire nem elég.
A nagy már nem nagyon alszik délután, így az is kilőve.
Tudom csináljam meg a dolgokat, amikor este lefekszenek, de legtöbbször hulla vagyok, hogy még 2-3 órákat fent legyek. Így is 11 körül jutok ágyba, aztán az éjjelek sem telnek nyugodtan.
A párom rengeteget dolgozik, segít amiben tud. Ez tartja bennem a lelket.
Úgy érzem annyira rossz döntést hoztunk. Imádtam ebben az országban élni, amíg meg nem születtek a gyerekek. Vidékre költöztünk, semmi ismerős. A gyerekeket is próbálom vinni programokra, de az nem olyan, mint amikor a rokonokkal van. Senki nem nyitja ránk az ajtót.
Nagyszülők imádják őket, de ők sem tudnak mindig jönni, na meg nem 2 óra átugrani.
Annyira szrnak tartom magam. Minek maradtam itt? Sekélyes az életük, ahelyett, hogy otthon a sok nagyszülő, rokon, unokatestvér szeretete venné körül őket. Itt be vannak zárva. Próbaljuk vinni őket, ahova csak lehet, de ez nem olyan. Megint jön egy karácsony, egy szilveszter. Egy rokon, egy barát nélkül. Én gondolom azt, hogy az amúgy értelmes gyerekeim fejlődése teljesen visszafejlődik? Nem ezt az életet érdemelnék.
Jaj dehogyis csesztél el mindent. Annyit bőrt lehúznának elméletben a nőkről gyereknevelés címszóval, hogy egyedül több gyerekkel nem tudod teljesíteni. Valahol engedni kell. Hiába mondja a pszichomagazin, hogy majd mekkora károkat okoz ha mesét néz egy gyerek, azok is a telefonjukat bámulják ám munkaidő után. Ilyen a világ. Ki nem csaphatod őket, nagyszülők 10 családból ha 1-ben segítenek, dolgozni kell, hát ez van, digitális póráz.
Ne hidd hogy akiknek soha nem tv-zik a gyereke azoknál ugyanazok a feltételek állnak fenn mint nálad ..
A napirendet kell újragondolni, tervezni és rendben lesz ez. Nekem is így jár a gyerek óvodába, ugyanennyi idő, mégis haladok a dolgokkal, de idő kellett, mire minden flottul ment.
Le tudod írni, neked mivel telik a nap? Biztos tudunk neked tippekkel segíteni. Mi miatt vagy fent 11ig, ilyesmi.
A nagy maradjon oviban delutanig, neked pedig tobb idod lesz mindenre.
Amugy meg mar miert lenne szar az eletetek azert, mert nincs ott a csalad? Valoszinuleg picit bekattantal mar a mindennapoktol, azert latod ennyire tragikusan a helyzetet, de amugy azert igy kivulallokent olvasva a soraidat, en nem esnek ettol ennyire ketsegbe. A gyerek jar kozossegbe, a kicsi fog; ha nagyobb lesz, ezen kivul ti csaladilag is jarhattok programokra, ha akartok, mehettek jatszoterre, stb stb.
Nekem ez annyira nem tunik ures es unalmas eletnek :) De kinek mi.
En hiaba elek egy orszagban a szuleimmel es az osszes rokonommal, 300 kilometerre vannak tolem, ez sem az a delutan atgurok 1 orara kategoria. Anyosek kozelebb vannak; de veluk laza a kapcsolat, gyereket rajuk se mernek bizni.
Mi fizetett segitseggel oldjuk meg, ha kettesben akarunk lenni. Amugy meg a gyerekkel megyunk ide-oda.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!