Hogy lehet túltenni magát annak, aki teljesen elcseszte a húszas éveit?
Közel a 29-hez, megkomolyodva kell belátnom, hogy minden, amit csináltam rossz döntés volt.
Nem szereztem jó szakmát vagy diplomát, értelmetlen képzettségem van, amit inkább letagadni érdemes, mert tipikus időhúzó, kézzel meg nem fogható, semmire sem való tömeg-tanfolyam.
Mostmár kirajzolódott, hogy melyik az a szakma, amelyet szívesen végeznék, és kereslet is bőven van rá, de valahogy úgy érzem, ennyi év elpazarolása után nem tudok nekilátni, mert totálisan kiégtem a semmitérő munkák, és az árral sodródás után.
Férfiként ráadásul nehéz, mert általában ilyenkor mások már bőven az egzisztencia végső megalapozásánál, inkább felfutásánál tartanak, nekem meg most kellene a szükséges végzettségeket megszereznem...
Nap mint nap azon gondolkodom, ha újra lehetne írni az éveket, milyen tökéletesen tudnám, mit és hogyan kell csináljak, hogy jelenleg már sínen legyek, ami a depressziómon csak tovább ront.
Mit gondoltok, lehet ilyen korban mindent előről kezdeni, vagy csak duma az egész, amikor mondják, hogy teljesen mindegy a kor?
Miért ne lehetne 29-évesen bármibe belekezdeni?
Ezek már megint csak kifogások, ne haragudj.
Én 28 vagyok, és most kezd kirajzolódni bennem, hogy mi is érdekel igazán. Mondhatnám, hogy bárcsak előbb mentem volna egyetemre, mást tanultam volna stb., de teljesen felesleges. Mert akkor még nem is tudtam mi érdekel. Most már tudom.
Szóval állj neki, mert az idő megy. És hidd el,később bánni fogod, hogy a 30-as éveidet is kifogások keresésével töltötted.
Bármikor újra kezdheted.
Gondold át:
Nekilátsz most javítani, helyrehozni és pár év átképzés után csinálhatod amit szeretnél.
Jajongsz, depizel, szenvedsz még évekig és amíg ezt teszed, simán meglennél az átképzéssel is.
Bocsi, tudom csúnyán hangzik és nem is baszogatni akarlak. De ha tárgyilagosan nézed, ha csak és kizáróan logikusan nézed, ez van.
Neki látsz és lépsz, vagy évekig halogatod, holott már rég kész lennél.
Ha realizáltad, hogy x évet elbasztál az életedből rossz döntések miatt, de dobj kukába még több évet önsajnálgatás miatt.
Lehet hátrébb vagy, mint más korodbeliek (amit nem hiszek, mert sokan vannak még úgy, mint te), de ne foglalkozz vele . Csak magadat nézd. És kérdezd meg magadtól:
Szeretnél pár év múlva olyan melót/szakmát amit szívesen csinálnál?
Vagy ugyanitt szeretnél állni, ahol most, azzal a különbséggel, hogy nem 9 hanem pl 13 évet basztál el rossz döntések miatt.
Nehéz. Nagyon nehéz depisen, magad alatt nekilátni és megerőltetni magad és megindulni. De ha nem akarsz itt állni 3 év múlva is, meg kell tenni :)
Kitartást és sok sikert kívánok, bárhogy is döntesz!
#3
Most is dolgozok az új terveken, de teljesen erőtlen, és a kiégés miatt nagyon nehezen fogom fel az új dolgokat.
Példának a nyelvek tanulását tudom hozni, egyszerűen hiába fordítok rá napi több órát, mondhatni eredménytelen, pedig mindig is érdekeltek.
A szakmai dolgokat jelenleg autodidakta módon, "segítő" segítségével gyakorlom, de rengeteget hibázok, pedig olyan dolgot csinálok, amit szeretek/érdekel. Fogalmam sincs, iskolai keretek között hogyan teljesítenék.
IQ tesztet is végeztettem, ami az átlag felett lett valamivel, szóval ez sem lehet probléma...
#3 -as vagyok.
Ha napi több órát fordítasz rá, biztos nem eredménytelen. Még ha te úgy is érzed jelenleg.
Persze, hogy nem tudod milyen lenne iskolai keretek között. De ez nem is baj, honnan kellene tudnod, ha még nem próbáltad?!
Ne győzd meg magad előre arról, hogy nem fog menni valami, amit még igazán meg se próbáltál.
Szerintem itt az egyetlen ami megállíthat a céljaid elérésében, az csak te magad vagy.
Szerintem egy pszichológus is sokat segíthet ezeknek a gátlásoknak az oldásában.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!