Hogy lehet túltenni magát annak, aki teljesen elcseszte a húszas éveit?

Közel a 29-hez, megkomolyodva kell belátnom, hogy minden, amit csináltam rossz döntés volt.

Nem szereztem jó szakmát vagy diplomát, értelmetlen képzettségem van, amit inkább letagadni érdemes, mert tipikus időhúzó, kézzel meg nem fogható, semmire sem való tömeg-tanfolyam.

Mostmár kirajzolódott, hogy melyik az a szakma, amelyet szívesen végeznék, és kereslet is bőven van rá, de valahogy úgy érzem, ennyi év elpazarolása után nem tudok nekilátni, mert totálisan kiégtem a semmitérő munkák, és az árral sodródás után.

Férfiként ráadásul nehéz, mert általában ilyenkor mások már bőven az egzisztencia végső megalapozásánál, inkább felfutásánál tartanak, nekem meg most kellene a szükséges végzettségeket megszereznem...

Nap mint nap azon gondolkodom, ha újra lehetne írni az éveket, milyen tökéletesen tudnám, mit és hogyan kell csináljak, hogy jelenleg már sínen legyek, ami a depressziómon csak tovább ront.

Mit gondoltok, lehet ilyen korban mindent előről kezdeni, vagy csak duma az egész, amikor mondják, hogy teljesen mindegy a kor?