Elcsesztem teljesen?
Van egy 3 és egy egy éves gyerekem.
Külföldön élünk, nulla segítséggel.
Szeretnénk majd költözni, de jelenleg még nem tudunk mozogni.
A lényeg, hogy sokat van képernyő előtt a nagy.
És nem tudom őket mindig lefoglalni sem. Van amikor türelmem sincs.
Nem akarom magam mentegetni, de nem tudnék megcsinálni dolgokat, az eszköz nélkül.
Amíg csak a nagy volt még be lehetett vonni dolgokba, most a pici már megy és ugye mindenbe belenyúl.
A nagy csak délelőtt van oviba, de kb 40 perc az út amíg elviszem haza, meg 40 perc amikor érte megyek, így kb 1 órat vagyok itthon, az sokszor semmire nem elég.
A nagy már nem nagyon alszik délután, így az is kilőve.
Tudom csináljam meg a dolgokat, amikor este lefekszenek, de legtöbbször hulla vagyok, hogy még 2-3 órákat fent legyek. Így is 11 körül jutok ágyba, aztán az éjjelek sem telnek nyugodtan.
A párom rengeteget dolgozik, segít amiben tud. Ez tartja bennem a lelket.
Úgy érzem annyira rossz döntést hoztunk. Imádtam ebben az országban élni, amíg meg nem születtek a gyerekek. Vidékre költöztünk, semmi ismerős. A gyerekeket is próbálom vinni programokra, de az nem olyan, mint amikor a rokonokkal van. Senki nem nyitja ránk az ajtót.
Nagyszülők imádják őket, de ők sem tudnak mindig jönni, na meg nem 2 óra átugrani.
Annyira szrnak tartom magam. Minek maradtam itt? Sekélyes az életük, ahelyett, hogy otthon a sok nagyszülő, rokon, unokatestvér szeretete venné körül őket. Itt be vannak zárva. Próbaljuk vinni őket, ahova csak lehet, de ez nem olyan. Megint jön egy karácsony, egy szilveszter. Egy rokon, egy barát nélkül. Én gondolom azt, hogy az amúgy értelmes gyerekeim fejlődése teljesen visszafejlődik? Nem ezt az életet érdemelnék.
Köszönöm a normális válaszokat.
Már nem tudom ki írta, de igaza van, hogy új beosztást kellene bevezetni.





Szintén 2 kisgyerekkel külföldön élőként: barátokat kell szereznetek, ez a boldogságotok kulcsa. Ha nem egy kis faluban laktok, akkor egészen biztosan vannak családok hasonló korú gyerek(ek)kel-és normális szülőkkel, akikkel jól kijönnétek, csak meg kell találni őket. Ez az idilli, szerető nagyszülőktől és jófej unokatestvérektől zsizsegő ház enyhén szólva kevés családot jellemez, pláne a hétköznapjaikat. De abban teljesen igazad van, hogy nem jó huzamosan elszigetelten élni se nektek, se a gyerekeknek, és az se jó, hogy a képernyő a fő ingerforrása a nagyobbnak.
Nekünk van 3 közelebbi baráti családunk, és mégegyszer ennyi akikkel jóban vagyunk és átjárkálunk (ezek közül az egyik mellesleg szintén magyar család). Ha nem lennének, nagyon igyekeznék ismerkedni a programokon, ovis szülők stb. körében, mert tényleg azok a legjobb hétköznapok, amikor átmegyünk valakihez vagy átjönnek hozzánk, és ez elengedhetetlen ahhoz, hogy ne érezzétek magatokat idegennek. Ehhez szükséged lehet némi rámenősségre, de mivel sok kisgyerekes család van hasonló helyzetben, könnyebb mint gondolnád. Úgy veszem észre hogy kevesen szeretnek kezdeményezni de a többség fogadókész (Németország) legalábbis azok közül akiket elég szimpinek találok ahhoz hogy bepróbálkozzak.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!