Hogyan "büntessem" meg a 2 éves gyerekemet, amikor megharapja a 8 hónapos öccsét? Mi a helyes teendő ilyenkor, ha kötődő nevelés híve vagyok?

Ha engem kérdezel ne büntesd meg. Inkább akadályozd meg, ha látod. Ha pedig valami rosszat csinál ne tulajdoníts neki olyan szinten jelentőséget hogy kiabálsz, elküldöd stb. Hanem mond neki hogy ezt nem szabad, mert fáj neki, helyette simogasd meg.

Illetve lehetőséged szerint legyél a nagyobbal is együtt. Pl csinálj úgy mintha csak az ő kedvéért a baba helyett vele vagy. Vond be a kicsi gondozásába is ha akarja.

Gondolom féltékeny ami amúgy érthető. Azt se feledd el, hogy nagyobb, de még egyáltalán nem nagy a másik gyereked sem.

Kb ennyit. Csak utána meg kell beszélni, miért kell büntetésben lennie,mert nem biztos, hogy elsőre tudja.

Sose kérj tőle bocsánatot utólag mert büntibe küldted, és az a két perc bőven elég.

Elöször is nem szabadna kizárni onnan, ahol a kicsi meg te vagytok, nem csoda, ha agresszív lesz.

Nagyon nem vagy alkalmas gyereknevelésre, a legalapvetöbb doglokat sem tudod egy gyerekröl.

Keresd fel a nevelési tanácsadót, NEKED nagy szükséged van rá.

3. ha jól olvasom a sztorit, akkor nem a onnan zárta ki, ahol a kicsivel volt, hanem a konyhát zárta be.

Baj van nálad a szövegértelmezéssel, de kijelented másról, hogy alkalmatlan gyereknevelésre? Úgy látom van baj, de nem a kérdezőnél.

Hidd el, semmit nem fogsz tudni ezzel csinálni, mk is átmentünk ezen, pont két év van köztük.

Én hiába mondtam el eleinte szépen, magyarázva, hogy fáj, inkább simogassa, olyankor dícsértem is, akkor is csak odacsapott, fellökte, stb. pedig amúgy az enyém imádja az öccsét születése óta. De akkor is volt ilyen időszaka, és sem a szép szó, sem a büntetés nem használt rá.

Most a kicsi 1,5 éves, a nagy 3,5, egyre ritkább az ilyen eset, de akkor is megesik, elborítja a kicsit, stb. és nem tudja megmondani, miért csinálja.

Valahol olvastam, hogy a fő ok, amiért a kétéves nem tudja fékezni magát, mikor a kicsit ütné, harapná stb., hogy nem képes egyszerre két dolgot érezni. Szereti a testvérét, ugyanakkor haragszik is rá mert kitúrva érzi magát, de a kettőből csak az egyik aktív egyidőben. Ha eszébe jut, hogy a kicsire haragszik, az minden pozitív gondolatot kisöpör fejéből. (Nem csak ilyenkor, akkor is kisöprődik a fejéből hogy pl. tilos konnektorhoz nyúlni, ha kezébe kerül egy érdekes tárgy ami pont oda illik.)

Ez alapján, amit tenni tudsz:

1 véded a kicsit amennyire lehet, számítasz rá hogy lesz támadás, ha van, közbelépsz és megvigasztalod a kicsit

2 ha a nagy bántja a kicsit, akkor határozottan megmondod, hogy ezt nem szabad, kifejezed a rosszallásod (miután megvigasztaltad a kicsit, előtte is mondhatsz annyit hogy nem szabad de először a kicsire koncentrálj)

3 rendszeresen tudatosítod a nagyban a számára még nehezen befogadható kettősséget, hogy szereti is a kicsit és egy kicsit haragszik is rá (lehet valami konkrétat mondani mindig, leborította a kockavárat stb.), ettől kicsivel hamarabb képes lesz a pozitívat és negatívat egyszerre érezni

A rosszallás kifejezésén túl nem büntetném meg, legalábbis az én fiam már ennyitől is sírva szokott fakadni, hogy szóvá teszem hogy rosszallom amit csinált. (Nálunk még nincs kistesó, más esetekben van így.)

Szerintem jòl reagàltàl rà, a hangerőt kivève. Azon meg àrnyalni kell, de az is èrthető, ha hirtelen te is tele voltàl indulattal.

A kötődő nevelèsnek az a rèsze nehèz, hogy hiàba csinàlsz mindent jól, mèg is lesznek a gyereknek problèmài, fog olyat csinàlni, aminek nem örülsz. A kötődő nevelèsnek nem az lesz az eredmènye, hogy ,,tökèletes viselkedèsů" gyereket nevelesz, hanem èrzelmileg egèszsègest. A dackorszak a fejlődès elkerülhetetlen rèsze, csak bírd túlèlni.

Nem tudsz mindig mindkettőre 100%-ig odafigyelni, de ha az egyik bàntja a màsikat, arra ràszólsz ès berakod a szobàba pàr percre. Ezt tetted, jól tetted.

Van az, amiért jár a büntetés.

Két fiam van. Ha bunyóznak, és játék közben véletlenül sérül az egyik, vagy összevesznek egy játékon, azért nem. De szándékos, durva fájdalomokozásért igen. Ez azért is nehéz mert 2-3 év körüli korban a harapás egy ösztönös védekező mechanizmus.

Leszoktatni nem lehet, ezt ki kell nőni, viszont arra meg tudod tanítani, hogy ne harapással vezesse le a dühét, bánatát, de ehhez egy ejnye-bejnye nem elég.