Ha egésznapos programokon semmit nem eszik a gyerek, kivinnéd igy strandra vagy akárhova?
Az ingerdús kornyezet miatt nem ül le enni minden fúj meg semmi nem kell, a vizbol alig lehet kiszedni is, és még gyümölcsöt se eszik, örülök hogy legalább akkor iszik és viz legalább van a gyerekben.
Ez bármilyen egesznapos rendezvényre is vonatkozik akárhova is utaznánk a családdal. Ugrálóváras kalandparkos bármik, motorostalálkozók vagy veterán, meccsek versenyek bajnokságok, sátorozós horgászós napok, tehát nem egy felnapos délelőttök csak mint egy máj 1-je, vagy egy este pl aug 20, hanem ahova reggel érkeznénk késő este mennénk csak haza.
Vagy furdaljon kéne engem a lelkiismeret hogy egész hétvégén en nem akarok sehova menni így hogy étlen van a gyerek egésznap? És itthon vagyunk? Es kb mindig?
Mikor kezdi azzal hogy itthon nem akar reggelizni nem kívánja, hát abbol már kezdodik az hogy addig el se indulunk az biztos. Délben ha eszik is, abbol meg csak felnapos progi lenne, de az elotte levo felnapban nekem meg már attol elment a kedvem hogy en 2-3 óra hosszra kimenjek egy tóhoz. Mikor reggeltol estig lett volna es nem az utcasarok végén hogy csak ugy leugrunk meg vissza. Hanem pakolás szervezés utazás minden egyéb.
Szerintem az(amit én látok anyaként), hogy ritka ha vmi ilyen "nagyobb" program van(általában lightos játszoterezések vannak, street work pályák, szabadtéri "utcai" focik, és az ilyen nagyobb volumenű dolgok pl egésznapos rendezvények ugrálóvár kalandparkok vagy akár Csodák Palotája, strand, 1-2 hetes Balaton, vagy gyerekparty pl szülinap, meg bőven ritkábban, talán éves szinten sincs esetekben pl nincs évente Csodák Palotája meg hasonlók, tehát amiért ritkák olyankor minden pillanatot sajnál olyanokra hogy enni is kéne, "szünet" kéne, meg kéne állni, le kéne ülni.
Hasonló ahhoz amikor pl videojáték közben a gyerekek még wc-re se akarnak kimenni hanem inkább visszatartják a véksőkig.
Ez az a "szindróma" szerintem.
Amit a külső inger okoz. Csak ez nem videojáték, hanem pl egy ugrálóvár, vagy egy Balaton.
De egy neurologus is mit kezdene vele.
Tegyuk fel hogy diagnosztizáltan mondjuk valami idegrendszeri zavara van. A legtobb amirol tudok hogy iskolában kqpnak ilyenek vmi fejlesztést tanuláshoz. Hát ő 4-es 5-ös tanuló, koncentrálási zavarai tanulásban nincsenek, órán fegyelmezett, magatartásproblémái nincsenek, szépen ír, olvas, menzán eszik a többiekkel normálisan, jókat alszik, szerintem az lenne az egészből csak hogy ne terheljük túl.
Ahogy a videojátékozó gyerekeknek pl túlterhelés a videojáték, zavartak lesznek, magatartásban tanulásban, önfegyelmezés önkontroll kopik, nem akarnak már kültéren játszani sem, beszűkülnek, és minden esetben mi a kezelés? Ne netezzen, ne videojatszon, menjen ki az udvarra. Csökkentsük az ingereket mivel túlterheli az idegrendszert ami még fejletlen, az idegrendszer pedig leginkább pihenéssel és sőt, alvással tud csak regenerálódni. Vitaminokkal esetleg tsmt torna stb vel meg csak támogatható.
Nincs csodagyógyszer. Az van, hogy pihentessük. Ergo nem kell vinni egésznapos programokra.
De most az is bevillant mi van ha az iskola terheli túl? Elvégre egésznap ülnek tanulnak bent, otthon házi, marad maximum 1 óra játszótérre vagy hasonlóra, de persze munka iskola után hát nincs mindennap jatszotér se.
Mintha nem lenne gyerekkora és mintha ez állna az egész mögött? (Eltekintve most attól, hogy nagyátlagban más gyerekek viszint nem így élik meg.)
Az enyém se eszik ha érdekes dolog van. Átlagos napon is van, hogy rögtön játszani kezd reggel és nem jön reggelizni. Nem kell aggódni, ha egyébként ép, nem fogja halálra éheztetni magát, ha az étel fel van kínálva. Egy egészséges szervezet simán kibír egy napot evés nélkül.
Zárjátok ki a szenzorosságot, autizmust és hasonlókat. Ha semmi ilyesmi nem igazolódik be, akkor erőltesd meg magad, engedd el a kaja témát és igenis vidd programokra minél többet. Ha nem eszik, nem eszik, elviseled a látványt, nem is hozod szóba, komoly baja nem lesz csak emiatt.
(Ha nagyon aggódsz hogy mondjuk úgy látod szédeleg és nem akarod felengedni a magas mászókára, akkor csak annyit mondj, nem engeded mert úgy látod szédeleg - arról, hogy "mert nem evett", egy szót se. És azért nem engeded mert "úgy látod", az nem hivatkozási alap hogy "de anya nem is".)
A kisebb kellemetlenségből majd tanul. Hagynod kell hibázni, ebben is. Ez lehet hogy nehéz, akkor érdemes pszichológus segítségét kérned.
A gyerekkel semmi gond nincs, veled annál inkább.
Szerencsétlen nem akar korán reggel ébredés után reggelizni (csak jelzem, millióan vannak így vele, felnőtt emberek is), erre neked "elmegy a kedved az egésztől", dacból nem vagy hajlandó még csak elkezdeni sem készülődni, mert te már előre látod, hogy mindenis sz*r lesz.
2-3 évente(!) EGYSZER elviszed strandra, és csodálkozol, hogy szerencsétlen gyerek minden egyes pillanatot ki akar használni, mert nem jut belőle több. És akkor meg vagy rajta lepődve, hogy minden más fontosabb, mint az evés meg a megszokott napirend.
Nem a gyereknek kell itt orvos, hanem neked.
Na jön a sz.ranyázós rész.
Holnap 100 kmes egesznapos program lenne másnap 1.nap tábor. Hát igenis meggondolom.(meg nem szökőévente hordom strandra baba ill kiskorában még rendszeres jártunk úszásra is télen is.)
Es igen elmegy a kedvem mindentől ha a gyerekem étlen van egész nap és szinte összeesik egy ugralóvárban!
27 nek köszönöm. Lehet én aggódom túl ezt is. Az orvosok egyelőre csak ezt mondják mindig mindenre amit eddig kerdeztem. Kiírhatnám azokat is ide*(pl csecsőmori fura dolgok amiket megint csak az anyuka aggódik túl elvileg.) Kétlem hogy beutalna akárhova is az orvos.
Majd valahogy próbálom kezelni a helyzeteket.
* csecsemőként megesett hogy acetonos lehelete volt, soha nem tudtam mi baja, mire egyszer talán megvilágosodtam hogy talán víz is kéne neki nemcsak anyatej tápszer? Arra azt kaptam a dokitól hogy hát ő nem érez acetonos leheletet.
Másik orvostól meg aranyköpések, mikor szinte 24 óras sírása is volt, és akármit tettem semmi nem volt jó, masik doki:" dehát anyuka, a babák sírnak általaban.." ő semmi szervi eltérést vagy betegséget nem lát, torka szép, széklete rendben, nem lázas, betegség nincs.
Mindig es mindenkor hát én aggódok túl.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!