Pofont adni egy gyereknek azért mert hozzányúlt valamihez amihez talan nem kellett volna?

Itt az is probléma, hogy a mi generációnkat is így nevelték.

Én se hittem volna de soha még ilyen haragot nem tapasztaltam, mint amikor nagyon engedetlenek.

Engem sose ütöttek, de vsz nem díjazták az engedetlenséget.

A harag részben a szülő mintával való azonosulás.

Most nem arra gondolok, amikor kicsit rájátszik át ember hogy mérges vagy amikor határozottan nemet mond, hanem amikor maga kontrollt veszít.

Erre vannak nevelési trükkök, de nagyon nehéz a hozott mintán túljutni és ha rohan az ember akkor néha szinte képtelenség.

De én a pici gyerek arcul ülését nem tudom úgy látni, hogy na bumm, elszakad néha a cérna.

Veréssel, pofozással nem lehet gyereket nevelni.

Ezt viszi tovább, aztán majd a szülő csodálkozik, hogy ha felnőtt lesz, verekszik ha konfliktusokat kell megoldani.

Hát ha folyamatosan elcsattan egy tasli akkor ütéssel nevelsz.:D Egyik sem jó, sem a verés sem az ütés.

Ezzel én annyira nem értek egyet. Hiszen egy felnőttet sem ütsz meg ha értetlen akkor egy gyereket miért?

Ésszel nem lehet gyereket nevelni, mert nem logikán alapuló döntéseket hoznak kb 6 éves korig. Nem lehet nekik érvelni, érzésre döntenek, már, ha egyáltalán eljutnak odáig, kb a belső világuk vezetgeti őket, megérzéseik meg ilyesmi, gondolatilag tök vakok, tapogatóznak csak néha..

Szerintem érzelmi alapra kell hatni, és az bizony a fájdalom/félelem/együttérzés/szeretetből megtenni.. Mivel az empátia nem nagyon fejlett még 6 éves kor alatt(kivéve egyes szerencsések), ezért leginkább a többire lehet alapozni, ami ugye vagy erőszak(fájdalom), vagy zsarolás(félelem), vagy szeretet(érzelmi zsarolás).

Ilyen jajj anya sírni fog, ha.. vagy ha hisztizel nem veszem meg, meg ilyenek működnek egyedül, és ugye ezek se igazán, úgyhogy szerintem ezért fér bele a kézszorítósdi és a kiabálósdi. Rácsapkodni max nagyon ritkán, de nem nagyon pártolom, mert akkorát nem ütsz, hogy fájjon neki és tanulhasson belőle, kicsivel meg nem ér semmit, csak szokássá teheti..

Leginkább túl kell velük élni nevelés nélkül, hogy sérülés nélkül megússzák addig, amíg már képesek logikai alapon döntést hozni(kb 5 éves kor), addig meg tűröd őket és eltereled a figyelmüket bármivel.