2 éves fiam nem szereti, ha idegenek hozzányúlnak vagy simogatják, teljesen lemerevedik és kétségbe esik. Én meg nem tudom hogy kezeljem ezt?
Leggyakrabban az szokott előfordulni, hogy idegen kisgyerek odamegy hozzá és átöleli, megsimogatja (ahogy a kicsik szokták), fiam meg meg se mer moccanni, kétségbeesetten néz rám. Ilyenkor mosolygok rá, mondom neki, hogy semmi baj, a baba csak megsimiz téged egy kicsit stb. , holott legszivesebben rászólnék a másik kisgyerekre, hogy hagyd már békén, nem látod, hogy ezt nem szereti? Van, hogy a másik anyuka látja ezt a fiamon és akkor eltereli az övét onnan, de ha nem, akkor van, hogy finoman rászólok arra a gyerekre hogy ne simogassa, de ez általában nem ér semmit, de erőteljesebben nem szólhatok rá.
Szóval ez csak az idegenekkel van így, a családon belül nagyon bújós, igényli a közelséget. Járunk zenebölcsibe és baba tornára is, nagyon szereti, jön-megy, játszik a többi gyerek mellett, csak ne érjenek hozzá.
Muszáj ezt egy gyereknek elviselnie, hogy tapogassák, ölelgessék, ha az neki nem esik jól? Rászólhatok kedvesen a simogatós gyerekekre? Vagy továbbra is csak mosolyogjak rá, hogy semmi baj, ezt el kell tűrnöd?
válasza:Mivel valószínűleg ordít rólad, hogy szíved szerint rászólnál, így a gyerek alapból nem is fogja elviselni addig, amíg te így reagálsz.
Viszont nem árt neki, ha más gyerekek hozzáérnek, sőt, igazából a kicsivel tennél jót, ha értésére adnád, hogy ez teljesen természetes, hiszen a közösségben ez magától értetődik, neki lesz rossz, ha minden érintéstől kiborul.
Amúgy se te harcold meg a harcait, mondd meg a gyereknek, hogy ez teljesen természetes, és jó dolog, de ha nem akarja, ha nem tetszik neki, menjen odébb.
Nem kell belőle eleve magányos farkast nevelni. Szerintem.
válasza: válasza:Az én legnagyobb gyerekem nem csak a testi de a verbális kapcsolatot sem szerette ennyi idősen idegenekkel. Nagyon zavarba ejtő volt, hiszen köszönni sem akart. Pedig tudott beszélni, nagyon is szépen. Én többek tanácsát megfogadtam, elfogadtam őt ilyennek. Ennek ellenére minden alkalommal szóltam, hogy köszönni kellett volna, de tovább nem erőltettem. Szépen lassan oldódik. Az óvodában egyre bátrabb. Sőt, néha egészen kifordul önmagából és idegenekkel csacsog.
Én az erőszakosan jópofiskodó idegeneknek elmondtam, hogy a gyerek ilyen, nem szereti az idegeneket. Viszlát!
A te esetedben igen, rá szólnék, hogy ne nyúljanak hozzá, miért is lenne kötelességetek eltűrni? És már ne is haragudj, de én alapból nem szeretem, ha egymást tapizzák, ölelgetik a gyerekek. Miért is kéne? Más ha játék közben megfogják egymás kezét, vagy ilyesmi, de ők mégis csak idegenek egymásnak nem? Mi felnőttek sem ölelkezünk idegenekkel. Simán levenném a kisgyereket a sajátomról és megkérném, hogy EZT NE CSINÁLJA, MERT EZT TI NEM SZERETITEK! Az a szülő, akinek meg ezzel problémája van, az meg is érdemli.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!