Hogyan értessem meg két éves kislányommal, hogy ne legyen irigy? Hogy más is játszhat, hozzányúlhat az ő játékaihoz?

Ez szerintem nem "irigység".

Ilyenkor tudatosul a gyerekekben, hogy valami az övék.

Gondolj bele, hogy mész a metrón, és valaki megtapogatja a táskádat, mert hogy milyen szép, hát leesne az állad. De még a munkahelyemen sem örülnék, ha a kollégám, akit ismerek, tenné ugyanezt.

Nekik a játék az nem csak egy "játék", hanem személyes holmi.

Próbáld vinni olyan helyre, ahol több gyerek/ismerős van. Gyerektársaságban könnyebb ezt megtanulni, mint az utcán.

Egyébként ha valamihez nagyon ragaszkodik a gyerekem, és látom, hogy más gyereke közelít, hogy "megnézze", akkor elébe is lehet menni ennek. Én a másik gyereknek szoktam ilyenkor mondani, hogy kérdezze meg az enyémtől, hogy megnézheti-e. Mert itt a kulcs legtöbbször nem is az, hogy 10 másodpercre nem akarja elengedni a játékát, hanem az, hogy az ő beleegyezése nélkül történik valami.

A másik meg, hogy nyilván ő is meg szokta nézni mások cuccait, nem?

Ilyenkor lehet erre emlékeztetni: "Te is megnézted a múltkor xy játékát, most mutasd meg picit a tiedet ennek a gyereknek".

Hát nem egyszerű, de ez kialakul, ha lesz kistestvére (gondolom első), akkor óhatatlanul napi program az enyém-tiéd "játék".

Kitartást, biztosan javulni fog. Ne zárd be emiatt a játékokat, meg kell ezt tanulni kezelnetek együtt, még akkor is, ha lesz néhány kritikus pillanat...