Hogy oldjam meg két gyerekkel?

Nem is értem az ilyen kérdezőket. Tudja jól, mit fog csinálni, és ha az a válaszadók 90%-a szerint nem helyes, akkor bedurcázik a válaszadókra, mert ők szerinte nem normális választ adtak.

Pont mint tegnap az anyuka, aki neeeem erőlteti az ovis gyerekének az olvasást.

Ha ilyen magabiztos vagy, kár kérdezni. És persze véletlenül se gondolkodj el, miért nem ért veled egyet a többség. Egy ici-pici kételyt se engedj, hogy esetleg te gondolod rosszul. Neeem, kizárt! 🙄

18. Tökéletes anya = előre gondolkodik, hogy ne hagyja ki az ANYÁK napját. Lol😆

Lehet úgy gyereket nevelni, hogy ki hagyod az anyák napját, csak majd ne károgj ha a gyereked sem megy hozzád anyák napjára felköszönteni, mert dolga van. Ez ilyen egyszerű 🤷‍♀️

#25

Bennem még az is megmaradt tisztán, hogy az én anyám fapofával ülte végig az anyáknapi műsoraimat. Mert láttam, a többi anyuka mosolygott, meghatódottan nézett, és sírt.

Felnőttként persze már rájöttem, hogy anyám nem tudta/tudja megélni az érzéseit, elfojtja, de ehhez pszichológus kellett nekem is, hogy felismerjem, és ne haragot érezzek miatta, hogy "lesz*rta" a műsort.

(Ja, de anyám amúgy épp a 7 évvel fiatalabb húgom mellől el tudott mindre jönni, csecsemőkorában is. Szerepelni én is utáltam, de pláne odab*szott volna, ha még csak el sem jön.)

25. Hát pedig nem olyan nehéz 1+1-et összeadni. Szerintem te ne az én gyerekemért aggódj😆

Itt már elment egy olyan irányba, amit senki nem mondott. Nyilván ha szívátültetésen van az anya, nem tud a műtőből kimenni, sőt ha a pici kórházban van sem. Ezt meg is érti a kicsi gyerek is. De a kérdezőről lerí, hogy zavarja a helyzet, de a megoldásra nem törekszik. Minden tanácsra húzza a száját és kifogásokat keres. Persze, hogy pityereg, ha szembesítik azzal amit ő is érez. Kényelmesebb nem elmenni? Persze. Az a helyes út? Ezt mindenkinek magának kell eldönteni és a következményeket viselni.

Szerintem nagyon végletekben megy itt a gondolkozás. Nem erről az egy eseményről van szó, hanem az anya-gyermek kapcsolatról. A gyerekeket készítik az oviban/iskolában az anyáknapjára. Verset tanulnak, műsort próbálnak és közben beszélgetnek az anyák szerepéről, szeretetről, egyebekről. Ha erre az a válasz, hogy "nem megyek", az kb. olyan, mintha ő szeretettel futna feléd, te meg rácsapnád az ajtót.

Ha ilyen helyzet áll elő és tudom, hogy a gyerekemnek nyűg a szereplés, akkor ha eltudnék is menni simán felajánlom még mielőtt beszervezik a műsorba, hogy figyu, menjünk el inkább kettesben sütizni egyet, amikor apa tud vigyázni a picire. Ha pedig érzem, hogy nagyon fontos neki és szeretné, hogy ott legyek, akkor teljesen mindegy mennyibe kerül egy bébiszitter, aki sétál a suli mellett a kisebbel, megfizetném. Ha te tudod, hogy a gyerekednek nem fontos, nem akar szerepelni, utálja a gondolatot is, akkor teljesen felesleges a gyakori népének véleményét kikérni arról, hogy mi lenne, ha nem mennétek el.

Az anyáknapja szerintem pont egy nagyon fontos ünnep kapcsolat erősítés céljából és ez nem azt jelenti, hogy bele kell kényszeríteni bármelyik helyzetbe is, sőt... Mellesleg nem. Amiért olykor igenis azt gondolom, hogy figyelembe KELL venni, hogy a gyerek mit szeretne, közel sem gondolom azt, hogy mindenben az ő akarata szerint kellene cselekedni és ő itthon a kis király.

A kérdés kulcsa a kommunikáció a gyerekemmel. Ha ilyen szitu áll elő, megkérdezem, hogy ő mit szeretne, hogy látja. Ő megtudja fogalmazni, én pedig ettől tenném függővé, hogy hogyan oldom meg a helyzetet.

Én mindenhova viszem a kicsit. Sosem küldtek ki emiatt sehonnan, egy anyák napi előadás az iskolában amúgy sem olyan esemény, ahol a tanár az ajtóban állva ellenőrizget minden egyes érkezőt. Hurcikendőben egy pár hetes baba vígan elvan, szopizni is tud. A bejárat közelében állva/ringatózva a kicsi is valszeg csendben lenne és a nagyot is látod. Ha mégis kell, akkor diszkréten ki tudsz osonni.

Amúgy nekem a második gyerek kapcsán a hurcikendő kb mindenre megoldás. A mindennapokban is és az ehhez hasonló különleges alkalmakon is.

Az mondjuk bennem fel sem merülne, hogy ne menjek el a nagyobb gyerek fellépésére. Ha nem is szeret fellépni, akkor aztán pláne arculcsapás neki, hogy el se mész, kb ez a "minek szopatom magam ezzel" jellegű hozzáállást erősíti. De persze felajánlhatsz neki alternatívát az otthonmaradásra, csak akkor azért közösen gondoljátok végig, hogy emiatt a csoporttársai megorrolnának-e rá vagy hogy utólag nem érezné-e rosszul magát, amiért kimarad ebből.