Hogy vegyem rá a feleségem, hogy játszon a gyerekkel?

Valószínűleg van valami oka, talan lelki? “Kisebb” korban sem jatszott? Beszeltel vele errol? Mit mond? Ha nem elsonek vele beszélj errol

Szereti a gyerekét? Akart gyerek? Mert az lehet, hogy nem tud vagy nem szeret játszani vele, de akkor is meg kéne erőltetnie magát.

Valószínű nem volt jó gyerekkora, vele sem játszottak a szülei. Így nem tudja hogyan kell, nincs előtte minta.

Sehogy

Szerintem ne feszegesd, ne erőltesd. Játsz valami olyan társast a kislányoddal, ami vicces és sokat lehet nevetni, hátha egyszer csak kedve támad beszállni, ha látja, milyen jól érzitek magatokat.

Én se szeretek játszani vele,mert unalmas,de mégis megteszem. A feleséged önző, aki nem tud a gyerekkel mit kezdeni. Erősen elgondolkoznék a váláson,ha tudnám hogy nem hozzá kerül a gyerek,de sajnos valószínűleg ő kapná meg mint anya.

A játszáson kívül mást csinál vele? Séta, játszótér, meseolvasás, rajzolás, beszélgetés? Nálunk mindig apukám játszott velünk, társas, építés, barkácsolás, kinti játékok, barangolás. Anyukám nem annyira szeretett játszani, viszont rengeteget mesélt, saját maga is talált ki meséket, sokat beszélgetett velünk, ő volt a szeretgetős, bújós. Úgyhogy nekem nagyon jó emlékeim vannak vele kapcsolatban is, felnőttként is közel állunk egymáshoz. Én imádok játszani, sajnálom, hogy a lányom már nagy, és vele nem tudok.

Nekem pl amíg kisebb volt a gyerekem állandóan a páromra volt ráállva. Nagyon dühítő volt nekem és többször jeleztem a páromnak, ha sír a gyerek, akkor ne vegye el majd megvigasztalom. Szerencsére nagyobb lett már és jön játszani, hogy apa játszunk a kamionnal, építsünk tornyot stb. Én meg hülye lennék visszautasítani. Addig kell játszani, amíg a gyerek szeretné, hogy játszon vele a szülő. Ne érts félre, nem úgy gondoltam, hogy este 11-ig. De hamar felnőnek aztán jön a gubbasztós korszak, kamasz kor. Én meg kihasználom inkább az időt, hogy jókat játszunk, amíg lehet. Én eleve úgy állok az élethez, hogy sosem tudhatod mi jön. Volt egy osztálytársam, aki 13 évesen vesztette el apukáját. Nekem pl magas a vérnyomásom sokszor, rengeteg stressz ér, ki tudja mi lesz. Ma még megtehetem, hogy játszom vele, de később már lehet erre nem lesz alkalom. Ha majd felcserélődnek a szerepek, hogy ő felnőtt lesz és neki lesz gyereke, szeretném, ha majd ezt a példát vinné tovább, és jó emlékként visszagondolva, hogy apa játszott velem sokat.