Mennyire tartod szükségesnek hogy a gyermekednek legyen egy játszóházban pl is szülinapja a barátaival?

Nekem addig tetszett, amit írtál 40-es, ameddig be nem hoztad a tanításos dolgot. Tiszteletben tartalak, így nem kötekszem veled. :) Azért ne aggódj, hogy hamar elfelejtik. Nem felejtik el a gyerekek, a mi baráti körünkben (25-45 között) felszoktak ilyen dolgok jönni és szeretünk mesélni arról, hová vittek a szüleink. Ugyanígy, állatkert, uszoda (valami eggyel menőbb a helyinél és persze attól menő, hogy van hullámos vagy nagyon hosszú csúszda :D), bob, gokart, biciklitúra, diavetítés otthon, menő buborékfújók... Persze nem 2 éves kortól, inkább óvodás-kisiskolás kortól vannak ilyen emlékeink. :) Anyu is van, hogy sopánkodik, hogy nem tudott nekünk annyit adni, én meg ilyenkor mondom neki, hogy azért mekkora élmény volt az Erzsébet kertben sötétedéskor szentjánosbogarakat nézni. :)

Nekem a Kérdezőben továbbra is az a nem szimpatikus, hogy a tortának nagyobb prioritása van, mint az élménynek. Egy 20+ ezer forintos formatorta, amit 10 perc alatt be fog falni a gyereksereg, meg egy nemtudom hányezres még pluszban az oviban és ennyi a szülinap. Egy db 10 ezer forintos vagy otthon készült torta + a gyerek vágya helyett. Tanulják meg akkor ezt, hogy mi az igazi érték.

A "családoztunk egy jót" -tal én azért nem értek egyet, mert jót családozni jóformán bármikor lehet, nem kell hozzá ünnep. Egy otthonülős-beszélgetős családozás talán jó lehet a szülőknek, de a gyerekben nem kárpótolja, hogy nem lett bulija a pajtásokkal.

41-es abszolút egyetértek mindenben... lehet én fogalmaztam rosszul. Újra olvasva a tanítást sem úgy értettem, hogy csináljon ebből nevelési kérdést (bár tényleg így értelmezhető) inkább arra szerettem volna célozni, hogy sztem minden döntés, vagy megélt esemény (vagy épp meg nem élt esemény) hozzájárul a személyiségfejlődéséhez és ilyen szempontból a szülő az első számú minta. Mivel ígyis úgyis az övé lesz a végső döntés, neki kell tudnia, hogy ha csak szárazon jelent nézi vagy akár a jövőt is, az ő gondolatait, értékrendjét, prioritását vizsgálva mit tart jónak. Na most ez ez a neki kell tudnia is erős kifejezés, nem úgy értem, hogy k*** profinak meg rendkívül fejlett intellektuál személynek kell lenni. Sokan az idősebb generációból ilyen népi bölcsesség szerűen úgy vannak vele, higy a szülő majd ösztónösen érzi mikor mi a legjobb ha odafigyel... lehet ebben is van valami.

Bennem is megmaradtak élmények, be nem teljesültek és beteljesültek is a gyerekkoromból. Bár nekem azért maradt sok hiány érelzet, mert nem kompenzáltak sajnos semmivel... itt inkább arra gondolok, hogy az én példámmal szemben az én gyermekem tök sok élményt kap és persze tudom én, hogy megjegyzi és emlékszik rá, de mivel tudja, hogy nem a levegőbe beszélek és tényleg szoktunk ide oda menni és nem sajnálom úgymond a pénzt ha ilyesmiről van szó, épp emiatt ha azt mondja holnap menjünk játszóházba és én elmagyarázom neki, hogy miért nem fogunk holnap oda menni, nem éli meg kudarcként vagy egy életre szóló mély csalódásként. Simár rábeszélhető arra, hogy legyen a jövőhét, vagy hogy most ne játszóház legyen hanem játszótér, ne állatkert legyen hanem a helyi állatsimogató....fogalmam sincs. Persze ha mindig minden ötletét lealkudnám, akkor nyilván az maradna meg, hogy "soha nem visztek sehova".

Nagyon igazad van abban, hogy inkább lenne egy olcsóbb torta és egy játszóházazós buli... ezerszer maradandóbb.

Régen nekünk az oviba elővettek egy fából készült játék tortát, és azzal köszöntötték a szülinapost, mégis jobban megmaradt mint bármelyik gyerekkori otthoni tortám, kizárolag a szituáció miatt, a hangulat miatt, az atmoszféra miatt.