Ma felpofoztam a lányom, mert egyszerűen nem bírtam a hisztijével, másnak is eljár néha a keze?

Tudom régi a kérdés de nincs olyan hogy kiprovokálja. Erről az jut eszembe mikor az alkesz apuka veri a nejét. Persze aki beszél angolul annak érthetőbb lesz. "Look what you made me to do?"

Elcsattan a pofon és a komment hogy nézd mire kényszerítettél? Hogy verjelek.

Nem bakker. Ez így nem helyes a szituációra adott reakciónk nem attól kell függ, hogy valaki hogxan viselkedett hanem hogy mit engedek meg magamnak hogyan reagálok.

Ha állsz a sorban és valaki eléd furakszik de szar napod van akkor nem lepofozod az eléd állót azon címszó alatt, hogx nem tetszik a viselkedése nem fair vagy társadalmilag nem elfogadott hanem bosszankodsz egyet kibeszéled a barátaidnak vagy szólsz az illetőnek hogy hello haver én már itt voltam hamarabb.

A gyereket sem leverem vagy megpofotom mert nem tetszik a viselkedése.

Mint személy dönthetem el hogyan reagálok az adott dologra. S a helyzet az hogy azért nem pofozod le az előtted állót mert nem elfogadott nem helyes és mert követlezményei vannak. Akkor miért lenne elfogadott megpofozni a gyereket? Mert senki se látja?

Ennek is leszenek következményei. Csak idővel. S amikor majd neki nem tetszik a te viselkedésed mikor már felnőtt nem fog szaladni hogy anya szeretlek tufsz segíteni ebben vagy abban? Nem lesz szép kötelék hanem az lesz hogy bakker már megint anyám keres majd beszélek vele a jövőhéten ha muszáj.

Nem a támasza leszel hanem az ellensége. Hiszen ki adnak szeretetet annak a szülőnek vagy bárkinek aki magára hagyott mikor bajom volt s lepofozott mert nem a neki tetsző módon fejeztem ki magam.

Onnantól ez nem szeret lesz a szülő felé hanem kötelesség ő az anyám "szertnem kell". De ez nem szeretet hanem "elvárás"

S nem lenne jobb kölcsönös szeretben élni?