Ma felpofoztam a lányom, mert egyszerűen nem bírtam a hisztijével, másnak is eljár néha a keze?

sztem a főgond az, hogy jó, egy pofon nem a világ. viszont nagyon sok esetben, egy pofonnál nem tud megállni az ember. ha elkezded pofozni, nehéz megállni, valami ilyesmi gondolat van az ember fejében, hát, amúltkor sem lett baja, én meg kicsit megkönnyebbültem tőle. először kézrepacsi, majd seggrepacsi, majd pofon, aztán ki tudja, mi.

attól eltekintve, hogy szerintem abszolút hatástalan eszköz, már ami a hosszú távú dolgokat illeti. lehet, hogy rövid távon remekül beválik, elég csam gemelíteni, ha nem hagyod abba, kapsz egy pofont, vagy leöntelek , vagy mész a zuhany alá. de őszintén, gondolj bele, gondold magad a gyerek helyébe ilyenkor: vajpn azt éred el, hogy belássa, a hiszti csúnya dolog, és amúgy sem ér el vele semmit, vagy azt, hogy bár abbahagyja a hisztit, de azért, mert megfélemlíted a fizikai fölényeddel (nyilvén ha a babák 180 cm és 90 kg lennének, senkiben fel se merülne a pofon mint fegyelmezséi eszköz), ráadásul tőled kapja, az édesanyjától aki eddig midnen vigasz forrása voltál, és erre megpofozod?.... szreintem ezt egy gyerek nagyon rosszul éli meg! elég rossz neki az, hogy hisztizik, nem jókedvében hisztizik ő sem, hanem hogy megtanulja, mi a határ. neked kéne ilyenkor a nyugalom szigetének lennie, akihez ha lecsillpault egy kicsit, akkor odamehet, és vigaszt kereshet...nem egy jó korszak ez az anyák számára, az biztos, csak azt ne higgyük, a gyerekeink azért hisztiznek, hogy minket kikészítsenek!

22 hós hisztizsák anyukája

Nyugodj meg és hidd el nagyon jól csinálod. Jó anya vagy, a lehető legjobb! Bárki bármit mondana is, a te lánykádnak te vagy az ideális anyja!

Minden gyerek más és más. Még azonos szülők gyerekei sem egyformák. Lehet az egyiknek elég ha rászólnak, már sír, a másiknak beválik a szobába zárás, de a te lányodnak kellett az a pofon!

És végülis nem vagy az az anya aki halálra veri a gyerekét. Te is írtad, hogy nem szoktál pofozkodni. Ne ess kétségebe, egy alkalom nem a világ, de még kettő sem - ha kiprovokálja.

Én nem kaptam ki anyámtól. Sokszor éreztem úgy, hogy bár lerendezte volna egy pofonnal, mert akkor nem érezném így magam...

Sok anyuka megszól téged, de arra egyik sem gondol, hogy milyen lelki sebeket okozhatnak a gyerekeiknek a szavaikkal. Nekem soha nem lesz önbizalmam. A szüleim elvették tőllem.

Inkább a fiam fenekére csapok hát, minthogy kiabáljak vele, vagy órákig tartson a cirkusz. Neki sem tesz jót, ha felhúzza magát. Nem verem a gyereket, csak meglegyintem, ha SZÜKSÉGES...és miután rendeztük a helyzetet meg tudjuk beszélni. Emberi hangon, nem az idegtől lógva, nem kiabálva, vagy megalázva a gyereket, nem sértegetve!

Senki nem volt ott, nem ismerünk téged, nem ismerjük a gyereked személyiségét. Nem tudjuk, hogy nálatok mi a legjobb. De egy biztos: ha a lányod mellett vagy, (nem úgy mint az apja), te biztosan jól csinálod és tudod, hogy abban a helyzetben és akkor az a legjobb neki, nektek.

Fel a fejjel!

Nehéz lehet egyedül nevelni, az egyszer biztos!

Téged is meg lehet érteni, egy pofon nem a világvége.

Sokáig elítéltem az ilyesfajta csapkodást (mondjuk inkább fenékre v kézre, mint arcra), de másfél évesen személyisége erősen kibontakozóban van.... Ha úgy alakul, én is a fenekére fogok csapni!