Hat hónapos baba hisztijével mit lehet kezdeni?

Ne vedd fel,mert akkor valóban megtanulja,hogy hisztivel mindent elérhet! Később nem tudod majd leszoktatni róla.

Ha nem éhes stb,,akkor hagyd az ágyában,valamilyen játékával. Akkor se vedd fel,ha sír,nem lesz attól semmi baja. Néhány nap után nem fog hisztizni.

Ma volt egy másik kérdés is, 7 hónapos baba hisztizik-e. Ott csupa olyan válasz jött (én is erre hajlok!!) hogy ő még kicsi ahhoz hogy szándékosan és rosszindulatból csinálja, ő azért sír, mert veled akar lenni, testközelben! Ez normális ebben a korban sok babánál. Mindenki úgy nevel ahogy akar vagy tud, de én nem tudnám nézni ahogyan ordít szegény. El fog múlni ez az időszak, nekem ezt mondták a tapasztaltak.

Illetve apósom mániája a hygad csak sírni majd abbahagyja, hát én egyszer-kétszer hagytam, kíváncsi voltam mi lesz. Gyerek 40(!) perc után is bömbölt, vörös és könnyes képpel, kiizzadt, minden. Amikor végre felvettem, megnyugodott, hozzámbújt és akkor éreztem hogy na ezt a módszert nem, ezt többet nem, ezt egyszerűen nem érdemli meg! Szóval ha sírt, felvettem, simogattam, ilyesmi, egyre kevesebbszer sírt, most már 6 hónapos és egyre többször eljátszik egyedül a járókában, egyre huzamosabb ideig. Ha sír kicsit, megsimizem, felveszem (hogy érezze hogy megbízhat bennem, nem hagyom cserben ha engem akar), aztán visszateszem és játszik tovább.

Egy cikk:

Fórumokban sokat olvastam már arról, hogy a csecsemők állítólag hisztiznek. Ilyeneket látok például, hogy "a 3 hónapos kisfiam hisztizik, hogy ne kelljen elaludnia" vagy "az 5 hónapos kislányom hisztizik, amikor beteszem a babakocsiba". Itt egy totális félreértésről van szó: egy kisbaba még nem hisztizik. Hisztiről akkor beszélünk, amikor a gyereknek már saját akarata van, és próbálgatja, mit érhet el általa. A hisztivel egyrészt azt fejezi ki a gyerek, hogy egy adott szituációban tehetetlennek érzi magát (mert nem tudja azt tenni, amit szeretne), másrészt lehet a hiszti egy tudatos színjáték része is, melynek során a gyerek pontosan tudja, hogy viselkedésével elérhet valamit, ezért csinálja. Namost ilyen komplex kombinációra egy csecsemő még nem képes.

Amikor beülteted a babakocsiba, azért sír, mert nem tetszik neki, kényelmetlen a testhelyzet, nem fér el a karja, rossz szögben van a dereka, gerince, vagy nem szereti a kocsikázást mert zötykölődős a járda, vagy mert a kocsi kifelé néz és nem látja séta közben anyát, esetleg pontosan tudja, hogy a kocsikázás közben azt várod tőle, aludjon el, de ő nem akar aludni. Persze ezeket nem pontosan tudja a kicsi, hanem megtanulta, mert mindig így szokott lenni és a baba a szokások alapján tanulja meg megérteni a világot.

Amikor leteszed az ágyába és azt várod, hogy aludjon, ő pedig sír, nyilván nem hisztiről van szó. Egyszerűen csak kifejezi nemtetszését, mert nem a megszokott módon, nem kellően ellazult állapotban vagy nem elég álmosan került az ágyba.

Összefügg a kettő. Egy orvos írta itt egyszer: csak azt tedd vagy engedd meg a babádnak,amit mindig akarsz,hogy tegyen.

Ma hiszik azt az anyukák,hogy mindig felkell venni a gyereket.

Ha felveszed,akkor ezt szokja meg,és mindig igényli. De a te döntésed,hogy mit csinálsz. Nem a tanácsadók fognak panaszkodni,ha később állandóan a karodban akar lenni.