Egyesek szerint miért baj, ha egy gyerek nyaral?

Úgy látszik ez megint olyan kérdéskör, hogy csak az a jó, ahogy adott ember csinálja, bármilyen más eltérő gondolkodás csak rossz lehet.

Én is tengerpart párti vagyok, sosem mennék strandra. Tömeg van, csillagászati áron egy sz@ros sültkrumpli, ha már kifizettem a napijegyet/belépőt, igen rossz szájízzel csomagolna össze az ember, mert a gyereknek épp sz@r kedve van. Mi a parton kivettünk egy apartmant, minden ment a rendes napirendje szerint, csak nem játszóra mentünk, vagy dédihez, vagy foglalkozásra, hanem le a partra. Teszem hozzá, egy hét Balaton semmivel sem olcsóbb, mint egy hét Adria, mivel nekünk így is úgy is távolságot kell megtenni, inkább bevállalunk pár órával több autózást, mert nekünk ér ennyit. Mert mi úgy állunk a kérdéskörhöz, hogy a család nem csak gyerekből áll, vannak ott más lények is, akik szintén lehet szeretnék jól érezni magukat. Ha mindenkinek így jó, akkor miért ne lehetne menni? A gyerek jól bírja az utazást, az én szüleim eleve az ország másik felében laknak, ami nem 1 óra autóút, szokva van a dologhoz. Igen, vannak kockázatok, de ahogy autópályán lehet dugó, úgy a strandon is lehet, hogy mire odaértek már nem lesz árnyék, vagy heringpartiban kell jól éreznetek magatokat (idén a parton alig volt ember, nemhogy tömeg), vagy mikor a gyerek kitalálja, hogy lángost kér, addigra kilométeres sor lesz.

Meg ez a “miből telik családdal”. Komolyan az embernek magyarázkodnia kell, hogy miből van pénze? Abból képzeld, hogy dolgozik, hogy valószínüleg továbbtanult anno és sikerült jó végzettséget választania. Én is kérdezzem meg, hogy Kasszás Jucikának ugyan miből telik 3 méteres neon színű karmokra, hajvonalig érő műszempillára, 8 aranygyűrűre meg arany nyakláncra?