Egyesek szerint miért baj, ha egy gyerek nyaral?

Mi a középút vagyunk, mentünk velük pici koruktól, de közelre. A lányom nem bírta jól az utazást, meg mérsékelten rugalmas gyerek volt kicsinek, rémálmomban sem jutott eszembe, hogy lekocsikázzunk vele a horvát tengerpartig, mert borítékolható, hogy kiidegelt volna mindenkit odáig. Repülőtér, ahol késés nélkül is kb 2 órát várni kell? Ki van zárva. Szóval vele mentünk a Balatonra, ami 2 óra tőlünk, ebéd után indultunk, így nagyjából pont végigaludta az utat. Ott mindig nagyon jól érezte magát, imádta a nyaralást.

3 éves volt, mikor gondoltunk egy merészet, hogy na, most már egész nagy, akkor Horvátország. Elmondtuk neki előre, hogy szép tengerpartra megyünk, de messze van, sokat kell autózni, türelmesnek kell lennie. Éjszaka mentünk direkt, sokat volt ébren amúgy, de nem hisztizett egyáltalán, tök jól bírta. Ezután megint 3 év belföld következett, mert testvére született, vele se akartuk a hosszú utakat vállalni. Viszont a nyaralások neki is tetszettek, simán aludt a parton babakocsiban ebéd után, jól bírta. Most a kistesó 3 és fél éves, a nagy 7, Horvátországba megyünk. A nagy halványan emlékszik az előzőre, alig várja, hogy megint tengerhez menjünk. A kicsi nyilván azt sem tudja, mi az, de a nyaralást várja. Elmondtuk most is, hogy hosszú út, türelem, éjjel megyünk, aludhatnak. Reméljük a legjobbakat, a kicsi türelmesebb és nyugodtabb, mint a nővére volt, ha ő kibírta, neki sem lesz gond :)

Egyébként ja, kicsiként még kb. mindegy nekik, hol vannak, mi viszont szeretnénk tengerpartra menni, nem gondolnám, hogy ez annyira ördögtől való. A 7 évesem már érti a különbséget, ő nagyon boldog volt, hogy idén oda megyünk. Mindannyian nagyon várjuk, én például azt nem is értem, mikor jönnek olyanokkal, hogy gyerekkel a nyaralás nem nyaralás, mert ugyanazt csinálod, mint otthon. Hát szerintem nagyon nem így van, én jól érzem magam velük, és igenis tudok pihenni. Nem főzök, nem dolgozom, házimunka is minimális (kb. pakoljunk el magunk után), laza családi programok, szerintem tök jó. Napközben apjukkal felváltva hagyjuk egymást pihenni kicsit, este meg 9-re ugyis kipurcannak az egész napos élményektől, onnantól miénk a terep, kiülünk az erkélyre inni valamit, beszélgetünk, filmezünk stb.

A mi a fenének? és az itthon is lehet strandolni, mondatok alapján. 😉

Ennyi erővel meg strandra se kell nenni. Minek? Ott a kiskád, vagy egy ilyen nyaralás árából kijön a medence meg a csúszda

Szerintem sem extra, de most tényleg mindenki tart.

Aki azt mondja, hogy magad miatt nem mehettek, azzal ne foglalkozz. Nem irigy, hanem van egy elképzelt ideális anyaképe, és az valami mártír típus, akinek nincsenek igényei. Ha nekem fontos lenne, hogy nyaraljunk, és kibírnám a gyerek visítását/altatását/szégyent amiért üvölt már babaként vittem volna. Nekem alapból nem volt fontos, az idegeim nem bírják a nyafogás és sírást, így én megkíméltem magam. Szerintem nincs abban semmi rossz, ha te élvezed sírással és nehézségekkel együtt is, és nem viszitek túlzásba, csak évente párszor mentek. Annyit megtehet a gyerek is, hogy alkalmazkodjon. El nem fogod hanyagolni, és az ő igényei is fontosak többségben. Ha meg jól is viseli, irtó mázlista vagy, de tudd, hogy ez a ritkább, azért készülnek ki az emberek, mert a gyerekek nagyrészt mindenen üvöltenek, a legtöbb gyerek sírós, pláne 3-4 éves kor alatt.

Tele a budapesti gép, ez kb 100 ember a milliókból, gondolom érzed te is.. Ebben az országban nagyrészt szegények vannak és maréknyi gazdag, a középosztály nagyon vékony.

14es, való igaz a gyerek attól lesz boldog ha egész nyáron az anyjáékat lesi a négy fal között, majd ősszel végighallgatja hogy az ovis, majd később az iskolatársai mennyi izgalmas helyen voltak.

Valóban, ez a boldogság alfája és omegája egy gyereknek. Főleg ha utána még jól ki is cikizik a többiek. Vágyhat valaki ennél többre?