Egyesek szerint miért baj, ha egy gyerek nyaral?

Irigyek. Mi is megkaptuk ezt, persze azoktól, akiknek nem fér bele anyagilag.

Imádja 2 éves korától a repülést és a tengert is.

Abban teljesen egyetértek veled, hogy a nyaralás nemhogy nem baj, de nagyon is jó egy ekkora gyereknek.

Viszont abban egyetértek a kollégáddal, hogy egy ekkora gyereket nem repülővel vinnék nyaralni (vagyis olyan távolságra vinném, ami repülő nélkül is maximum 1 hosszú nap alatt elérhető).

Teli van a sajtó olyan történetekkel, hogy a járat hazafelé késett, nem jött, valami gubanc volt. És olyankor meg szokták szólítani a panaszkodó, mérges, ideges utasokat. Szinte mindig van valaki, aki ultima ratio-ként elmondja azt is, hogy kisgyerekkel (vagy éppen csecsemővel) utaznak, és micsoda felháborító, hogy X órája itt várnak a rep.téren.

Na, ilyenkor én is elgondolkodom, hogy miért vittek ekkora gyereket repülőútra. Egy repülőutazásnál igenis megeshetnek ilyenek. Nem utólag kell háborogni, hanem előtte kellett volna végiggondolni, hogy a kisgyerek ezt hogyan bírná.

Mert a mai világban már a legtöbb szülőnek púp a hátán a gyerek és ha teheti mindenhová nélküle megy. Anyuka, apuka nélküle nyaral, mert hát a gyerek gátolja a pihenést, útban van, beszél, lélegzik.

Ki nem hagynám a gyerekeket egy ekkora élményből.

Sokféle ember van, hagyd rájuk, biztos kényszeresek, vagy rossz tapasztalatuk volt.

Én is vittem a gyereket, pár hónapos volt, nem aludt el idegen helyen, már vagy 10+ órája nem aludt, olyan idegbajt kaptam, mert ugye üvölteni meg üvöltött a kimerültségtől meg a sok ingertől.. Aztán jó sokáig nem mentünk sehova. Repülni nem viszem, mikor voltunk oda-vissza sírtam, úgy fájt a fejem a repülőn, nem kockáztatom meg a gyerekkel, jó elevenen él az emlék, 13-14 voltam, szóval nem kicsiként sírtam a fájdalomtól, többeknek fájt a feje a repülőn, de felnőttek voltak, csak jelezték és tűrték csendben. Meg amíg kicsi volt, nem kockáztattam meg, hogy pár órát nem állhat fel a széken, vagy esetleg pont bekakil, mert foglalt a mosdó, vagy bármi.. Nekem macera. Vonattal vittem Balatonra, nyafogás nyafogás hátán, koszos a víz, nem kényelmes a napágy, menjek is be vele, ne is, melege van, nincs olyan amit enni akar, odaszállt egy légy, darázs, stb. Most kezdett beérni ilyesmire, 8 éves.

De pl bkvzni mindig szeretett(nem tömegnyomorban, azt a mai napig nem bírja), felállt utazás közben, mászkált, és élvezte. Uszodában is szívesen pancsol, annyit ment be egyedül is, amennyit akart. Vonatozni is imádott már nagyon kicsinek is, ott is mászkálhat, viszonylag kevesen vannak. Meg hát pénzkidobás, nem emlékszik rá, és a kisgyerek ugyanúgy örül mindennek. A Balatont és a hotelt is sajnálom, legalábbis a rá kiadott pénzt, ugyanannyi lett volna egy kicsit mélyebb medence, első 3-4 évben felesleges volt menni, kb 4 éves kora óta vállalható valamennyire, hogy máshol alszik, máshol viselkedik. Országon belül már vagy 20 városban járt "nyaralni" az elmúlt években, külföldre még nem viszem, amíg nem elég érett rá, talán jövőre menni fog, előtte megyünk valahova a hegyekbe, ott is van nyomáskülönbség, meg szűk-nem felállós volánút, az kb repülős szint.

Szerintem sokaknak volt rossz tapasztalata, sokan meg kényszeresek, nálunk is van, aki 5-10 percre pontosan tartja a napirendet, szerintem ők betegek, de állítják, a gyerek "percre pontosan tudja, mikor mi van, és nyűgös, ha nem" szerintem meg ők azok:)