Egyesek szerint miért baj, ha egy gyerek nyaral?

Utolsó, én sem vittem bevásárolni, mert üvöltött, elszaladt, nyafogott, kimászott, hisztizett, ha tehettem otthon hagytam, de kiskorától hetente egyszer volt bevásárolni. Olyan 3,5 éves korára higgadt le annyira, hogy nem üvöltött mindig, ha baja volt. Ugyanez a többi dologra is. Nem a megszokás, hanem az idegrendszeri érés kellett neki, az idő, hogy lehiggadjon. Még 5 éves korig nem volt tökéletes, de utána tényleg csak irtó ritkán nyafogott/üvöltött. Új dolgoknál is, simán vett utána mindent elsőre. Ugye nyaralni nem jártunk, de 100 másik programon igen, amiről haza lehet érni estére, de akár annyi, hogy 3 évesen a taxiba kellett beszállni, de ő nem akart, már ez kiverte nála a biztosítékot(nálunk nincs kocsi), pedig akkoriban sűrűn jártunk taxival. Nem hozzászokás kérdése, hanem érettség kérdése. Vannak nyugis gyerekek, akikkel el tudom képzelni, hogy könnyű, és vannak vastag bőrű anyukák acélidegekkel, akiknek az üvöltés és hiszti semmi, nem tartozok közéjük, nekem is rossz ez, a gyereknek is, nem szivatom magunkat feleslegesen, mert még nem fontos neki, hogy Cipruson homokozzon(nekem sem, én nem szeretek utazni, de évente többször wellnessezünk a gyerek miatt, meg hetente járunk programra miatta). Jövőre már talán mindkettőnknek jó élmény lesz. Így hoteleknél is fogom a fejem, hogy ott a terülj terülj asztalkám, 5* szálloda, óriás svédasztal, és a gyerek üres rizst eszik, meg vajas kenyeret:)

Szóval nem a nyaraltatható szint, aki élvezi az életet és új élményekre vágyik.

1. Az irigység a legtöbb embernél vastagon benne van

2. Van, amikor a szülőnek nincs rá igénye, pénze, kapacitása stb. és ilyenkor mivel nem mennek, ki sem derül, hogy a gyerek hogy élne meg

3. Van, amikor a szülő menne, de a gyerek egyszerűen nem alkalmas rá, nehézkesen viseli az idegen helyet, utazást, máshol altatast.

Szerintem aki nekivág egy utazásnak tök mindegy, hogy külföld, belföld, repülő vagy autó, akkor fel kell készülni, hogy bármi történhet.autopalyan dugó, határon ellenőrzés, jaratkimaradas.ezt be kell vállalni.

Szimpla irigység. Most mindenki azon aggódik h télen éhenhal, megfagy stb. Ti meg megtehetitek h nyaralni mentek külföldre repcsivel.

Vagy csak szimplán olyan gyerekük volt/van akivel nem lehetett.

Én tudtam az én gyerekemről h a repülő kilőve (2 órát ott dekkolni előtte stb) tuti nem bírta volna kicsiként. Autóval is csak a 2. évben mertünk nekivágni. Nagyon jó volt. Nem bántam meg. Pedig neki mindene volt a napirend még akkor.

Az ikrekkel viszont simán bevállalnék egy repülő utat is. Ők olyan típusok h tudom nem lenne probléma.

Idén sajna nem jutunk el. Szóval ém is irigykedem kicsit 😁

Jó nyaralást

Nektek mindenki irigy...

Mi nem megyünk külföldre, pedig megtehetnénk. Mi a fenének? A gyerek max strandol, azt itthon is lehet. Nincs olyan része az országnak, ahonnan egy órán belül ne lenne elérhető bármi olyan hely, ahol a gyerek jól érzi magát. A repjegy, szállás árát inkább arra költjük, hogy több napot menjünk itthon.

Majd ha akkora lesz, hogy lehet vele egyéb programot csinálni, ha élvezi a városnézést, tud saját lábán kirándulni, akkor megyünk.

De azért irigynek tartani valakit, mert nem úgy csinàlja, ahogy ti???

Húgom 2.5 éves korától sátoroztunk a Magas-Tátrában minden évben. A szüleim vitték a bilit is magukkal. Olyan kempingekben voltunk,hogy csak folyó hideg víz volt.

És jó volt,a legjobb volt. Reggel medvenyomokat számoltunk :)

Utána jött,mikor nagyobbak lettünk, Olaszország és Görögország tengerpartjai. Azt is imádtuk. Búvárkodtunk,polipot lestünk.

Egészen 20 éves koromig jártunk nyaralni hosszabb időre. Nagyon szép emlékek.