Miért kell kihajszolni a gyerekeket?

Én úgy gondolom azért, mert valaki kitűnő tanuló, sportol, közösségi ember stb. egyáltalán nem törvényszerű, hogy csak a szülők kedvéért gürcöl (biztosan van olyan is, de ez akkor sem igaz mindenkire). A gimis osztálytársaim és évfolyamtársaim között rengetegen voltak kitűnők, és a legtöbbjük igen jól boldogul az életben. Nem tudok olyanról, aki jó tanuló létére lecsúszott volna. Ez teljesen egyénfüggő, nem kell ilyen elméleteket gyártani, meg általánosítani, hogy a kitűnő nem boldogul, meg nem tud értékelni semmit, a közepes tanuló pedig megváltja a világot. Sosem tudhatjuk előre, hogyan alakul az életünk, milyen akadályok, nehézségek vagy épp jó lehetőségek jönnek. Volt egy osztálytársam, akit rettenetesen irigyeltem, mert mindenből jó volt: értette a reál tárgyakat, könnyen tanult nyelveket, tanulmányi versenyekre járt, kiemelkedő volt a sportban, de basszus még az énekhangja is tökéletes volt 😅 Ilyen is van. Ritka, de van.

Összességében amúgy én is abban hiszek, hogy a legfontosabb megtalálni azt ami érdekel, amiről el tudjuk képzelni, hogy a későbbiekben azzal foglalkozzunk. Hál' Istennek, én sem a matek-fizika-kémia tudásomból élek.

Sajnos, az, hogy valaki 3 nyelven beszél még nem jelent majd automatikusan jó munkahelyet. A tolmácsolás kevés kivétellel nem egy jó opció a jövőre nézve más tudás nélkül. Ma már alig alkalmaznak cégek tolmácsot, mivel az adott munka elvégzését nyelvtudáshoz kötik. Kellene egy piacképes szakma is neki. Az jó, hogy azt tanul, amit szeret, de ez semmire nem garancia.

Sok országban járni tényleg jó, ha ettől fejlődik a tudása és a személyisége, rálátása a dolgokra.

Én is kitűnő voltam, van 4 diplomám, phd-m, plusz 18 éves koromtól dolgoztam az egyetem mellett napi 4-8 órában, így is minden szakomon summa cum laude voltam. De attól, hogy nem volt hármasom, és több területen jó voltam, nem lettem sikertelen, sőt.

Ettől függetlenül mindig, minden munkahelyemen jóban voltam a portással, vittem tortát a konyhás néninek szülinapjára, aki 8 általánossal az ELI-be járt fizika előadásokra, mert sajnos nem lehetett az, ami akart, de nagyon érdekelte. Azt nem tudhatjuk, hogy ki honnan jön, ki miért megy a mekibe, vagy a kukásokhoz, vagy épp a szívsebészetre dolgozni. Viszont az, hogy valakinek milyen adottságau vannak, az szerencse kérdése, én tehetséges vagyok, de ezért nem tettem semmit. Az azonban, hogy lenézünk másokat, vagy értéktelennek tarjuk az ő életútjukat, munkájukat, eredményeiket, egy tanult dolog. Ezen még kellene dolgotnotok, mert bár én a szerinted kirakatba való gyerek voltam, de az én környezetemnek eszébe sem jutna a gyakorin ömlengni rólam, viszont a kevésbé sikeres embereket sem nézzük le.