Volt, akinél kiderült, hogy a családból valaki molesztálja, szexuálisan bántalmazza a kisgyereket? Milyen jelei voltak, ami alapján "lebukott"?

Bár nekem nem ilyen korai az "élményem", és nem családon belül zajlott, de akkor is maradandó, hogy 12 évesen magához édesgetett és molesztált, valamint 13 évesen szexuális együttlétet is teremtett velem egy családi barát. Persze ez a szüleim előtt mai napig titok, illetve nem tudom, hogy tudtak-e róla, vagy sejtették, de kimondva sosem lett. Én szégyelltem, ők meg nem tűntek úgy, mint akik forszíroznák a dolgot.

Utána elég sokat olvasgattam a témában, és megdöbbenve olvastam, hogy sokszor közeli ismerősök, rokonok bántalmazzák az ártatlan gyerekeket. Voltak egészen hidegrázós történetek is.

Két 2 év alatti lányom van. A nagyobbik hamarosan tölti a 2-t, még nem beszél, épp hogy elkezdett főneveket mondani. Nagyon közvetlen a családdal, imád mindenkit, akit gyakran lát, puszit ad, bújik, stb.

Apósom valahogy sosem volt a szívem csücske, akaratos, nagyhangú, sértődős. Imádja az unokáit, ha otthon van, relative gyakran látja őket, ő jön, vagy mi megyünk. Amióta kicsit nagyobb már a nagy, sokszor viszi egyedül sétálni, illetve sokáig "erőszakoskodott", hogy vesz gyerekülést, és majd viszi ide-oda, csavarogni, át magukhoz, stb. Nagyon nem akartam, hogy egyedül legyen vele, és random helyekre elvigye, amikor gondol egyet, de végül beadtam a derekam. Azóta csomószor vinni akarja. Ez még amúgy nem is volna gond, de nem bízom benne. Nem tudom megmagyarázni, mi váltja ezt ki belőlem iránta, de nem szeretem, ha csak vele van a lányom. Mindig mondja, hogy milyen gyönyörű, paskolgatja a fenekét, ha pelenkázom, akkor jön nézni. Pár napja rá voltak bízva a gyerekek, míg elmentünk ügyet intézni, és azóta előfordult, ha töröltem pelenkázásnál a nagyot, akkor nevetve "felugrott", mikor a nagyajkainál töröltem. Tegnap fürdés után, még a kádban piszkálgatta a nuniját, és ugyanígy nevetgélt és "meg-megrázkódott". Eddig ezt nem csinálta. Nyilván neki ez nem szexuális töltetű, csak furcsának tartom az ennyire hirtelen változást. Persze véletlen is lehet, hisz a felfedezős korszakban van.

Így leírva, olvasva én is paranoiának tartom, de nem hagy nyugodni a gondolat, hogy mi van ha...

Férjemnek nem mondtam, nem akarom kavarni a 💩t, mert 99,9%, hogy semmi nincs, és csak az én régi rossz élményem vetül ki, de nem tudom kiverni a fejemből a rossz érzést.

A házassága nem jó, a feleségével nincs köztük testiség, tudtommal más kapcsolata nincs.

Azoknál, akiknél tényleg történt valami szomorú eset, ott miből derült ki?