Volt, akinél kiderült, hogy a családból valaki molesztálja, szexuálisan bántalmazza a kisgyereket? Milyen jelei voltak, ami alapján "lebukott"?

Nem olvastam a kommenteket, es igy név nélkül le merem írni.

4 eves koromban jött össze anya nevelőapámmal.

Hamar be is mutatkozott, először engem, majd késöbb anyam is megürötte.

Anya szó nélkül hagyta mind a kettőt.

Aztán ezek a verések (mert nem csak 1 pofon volt) rendszeresek lettek.

Általaban csak nekem. Ha valami baja volt, azt rajtam vezette le, valami ürüggyel megvert.

Ez ment évekig. Anya meg minden alkalommal szó nélkül végignézte.

Aztan elkezdtem serdülni.

1x történt, hogy együtt feküdtünk egy agyban nevelőapámmal, úgy 12-13 éves lehettem. Ő úgy csinált, mint aki alszik, odafordult hozzám, majd a melleimre tette a kezét, simogatott. "Álmában". Én megmoccanni sem mertem, a verések hatására azt érte el, hogy féltem tőle. Nem mertem nemet mondani, mert mi lesz ha megver miatta?!

Azt egy idő után csinálta úgy is, hogy nem aludt. Majd belenyult a bugyimba is. Volt olyan, hogy próbalta izgatni a csiklómat, aminek az lett a vége 2 napig alig tudtam menni, mert annyira kidörzsölte. Persze 1x nem mertem nemet mondani, vagy ellenkezni. Rettegtem ilyen szinten tőle.

17 lehettem, egyszer arra keltem az éjszaka közepén, részegen bejött a szobámba és mellemfeküdt. Lehúzta a rövidnadrágom és betette. Én feküdtem mint egy léc, ő pedig élvezkedett rajtam, nekem pedig csak a könnyeim folytak.

Ezt még1x megtette a 18.szülinapom utan nemsokkal. Akkor összecsomagoltam és leléptem otthonról.

Maholnap 30 leszek. Anyám a mai napig együtt van vele, szült neki 4 gyereket. A mai napig elviseli, hogy veri.

Anyámmal tartom a kapcsolatot, szerintem semmiről nem tud. Én a mai napig viselem ennek a nyomait. Kihat a házas életemre, önbizalmamra, szexuális életemre.

Èn kicsit a másik oldalt kèpviselem. Annak a gyereknek van apja is, apai nagyszülei. Kicsit valosagtól elrugaszkodott nak érzem, hogy az általad vázolt viselkedésben abnormalitást magyarázunk. Tehát nem tudhatod, ha nem zaklattak volna is, ennyire komolyan venned.

Nem tudni jelen esetben mi volt előbb a tyúk vagy a tojás.Lehet már a gyerek születése előtt is ellenszenves volt a nagypapa, és nem azért mert pedofil, szimplán olyan a jelleme ami téged irritál, kiakaszt. A te gyerekkori serelmedet pedig osszekapcsolod az által érzett ellenszenvvel és emiatt érzed azt, hogy zaklatja a gyereket. Itt sokan ezt anyai megérzesnek, és ösztönnek magyarázzák, pedig szimplán ellenszenrol van szó, amit az általad megélt dolgok felerositenek.

Kiemelem, engem nem zaklattak, így objektívebben látom a nagypapa a dolgait, mint egy zaklatott anya. Tehát, jó tanácsból írom, te is keress fel egy szakembert, mert nonszensz nek érzem, hogy egy nagypapa nem viheti el az anyja nélkül az unokáját, amit te leírtal kb. a semmi miatt.

Menj szakemberhez, vidd a gyereket is, legalább megnyugtat, hogy nem történt semmi. De ha jót akarsz a férjednek ezt nem említéd.

44es, pont hogy nem. Képzeld el, hogy úgy nyilatkozol valamiről, hogy fogalmad sincs. Ez nem objektivitás, hanem tudatlanság.

Ezt az érzést tapasztalat útján felvett minta(mint minden tanulási folyamat) felismerése váltja ki, ez egy tanulási folyamat, egy képesség, amit elsajátítottunk. Egyébként nem tudom, én voltam, aki írta, hogy többen vannak, akikre rábíznám, és tőlük is tartok, csak nem olyan értelemben, hanem hogy képes lenne az egyik sört itatni a két évessel, a másik meg alulértékeli a "sírását" és nem nyújtanak segítséget, ha elesett és sír. De ettől még jó emberek, nem túl szimpatikusak, de jó emberek.

Hogy tudnál véleményt alkotni olyanról, amivel sosem találkoztál? Ez tudatlanság, nem objektív látásmód. És legyen így, ne is találkozz vele soha, de ne legyél lekezelő olyanokkal, akik felismerik a mintát. És nyilván, egy bántalmazó már azelőtt nem szimpatikus, hogy gyereked lenne és lenne kit féltened. Sokszor magadat is félted tőle, én randiztam olyannal, aki ijesztő volt, mert rámordított az utcán, hogy nem tudok csak pár percet maradni, mert nem őt keresem, de azért elviszem abba az étterembe, amit ígértem. De magunkat könnyebben kockáztatjuk, mint a gyerekünket, így könnyebben belemegyünk kétes helyzetekbe, de itt is felismerjük, hogy valami nem oké a helyzettel.

És utolsó, egy nagypapa sem szokott kettesben programot csinálni az unokával, hacsak nem halt meg a nagyi. A normális helyeken a NAGYSZÜLŐK együtt töltik az időt az unokával, házon belül külön-de együtt programoznak, sütnek, barkácsolnak, együtt mennek sétálni. Bizarr, ha erre egy darab távoli rokon egyedül vállalkozik, sőt igénye van rá olyan alapon, hogy a másik gyerek a rokona. Ez nem egy szoros kötelék, nem a szűk család, eggyel kintebbi bizalmi kör a "jó" családoknál is, PLÁNE 2 évesen! Utolsó, te érted, hogy 2 évesről van szó, akivel egy rokona akar kettesben programozni a kicsivel, és RAGASZKODIK ahhoz, hogy elvigye?? ELVIGYE valahova SZÜLŐK nélkül, és ha szót emelnek, erőlteti a dolgot!

Van gyereked? Mennyit segítenek a szüleid a nevelésükben?

Még azt hozzátenném, hogy tuti nem csak ezt az egy embert nem kedveli a kérdező, felnőtteknél ilyen sok van, inkább az a ritka, ha valakivel azonosan gondolkoznak. Érdekes módon velük nem kapcsolja össze a vele történteket, tehát nem minden számára ellenszenves emberrel, csak apóssal. Mert az ő viselkedése tele van redflagekkel, érződik belőle, hogy nem csak ellenszenves(nagyhangú, irányítós, zsarolós, többnek képzeli magát, jobban tudja típus), hanem olyan elvárásai vannak, amik nem szoktak lenni normális családokban. 2 évessel!

Nem tudom hangsúlyozni, hogy nem horgászni tanítja az iskolás unokáját, hanem "SÉTÁL" egy 2 éves pelenkással KETTESBEN, MÁSHOL, és ehhez ragaszkodik erőszakos modorral! Ahhoz is ragaszkodik, hogy kettesben legyenek, és ahhoz is, hogy máshol legyenek! Ez beteg.

Csak arra tudok gondolni, hogy nincs gyereked(vagy még nem két éves), vagy a szüleiddel együtt neveled őket.. Bármelyik anyukát megkérdezed, ha azt mondaná nekik bármelyik távolabbi rokon, hogy "héjj vettem gyerekülést, kettesben akarok lenni a 2 éveseddel úgy, hogy nem vagytok ott" akkor hülyének nézne. Mert ez egy bizarr kérés, ilyenen megsértődni pedig még bizarrabb és vészjóslóbb!

Szerintem aki nem esett át ilyenen, annak fogalma nincs róla milyen ezzel élni egy életen át. Azoknak úgyis csak szegény nagypapa lesz, akit gyanúsítgatnak...

Igenis jobb gyanakodni mindenkire.

Ahogy a 41-es válaszoló is írja, az anyja eltűrte, sőt eltűri továbbra is ezeket a dolgokat (bár reménykedjünk, hogy a saját gyerekeit nem molesztálja...), ráadásul a válaszolóval sem alakult ki soha olyan kapcsolata, hogy ezt el merje neki mondani!

Ez a legszörnyűbb az egészben, mikor anyuci szemet huny, illetve a gyereke nem meri elmondani a saját anyjának sem ezeket. Inkább legyen 1000x gyanakvó valaki, mint ilyen.

Folyt.köv: nem fogok semmit bizonygatni és vitába sem szállok bele, csupán a tènyeket írom. 4 gyerekem van, a nagypapa kb. 2 éves kora körül vagy kicsit előtte vitte a gyereket nélkülem. Egyedül is, mivel nagymama dolgozott, nem esett mindig egybe a szabadidő. Vett autosulest is, ami teljesen természetes anélkül mégis hogyan autóztak volna? Kivitte sétálni, játszótérre, állatsimogatóba, kiserdobe, dedihez.

Sokszor ültette az ölébe, csiklandozta, belefujkalt, belepuszilt a nyakába, dogonyozte. Meg a fenekét is megpaskolta, birkóztak. Én ebben sem akkor, sem most nem látok kivetnivalót.

Nem tartom magam tudatlannak, inkább a bántalmazott nőket (természetesen okkal) túl érzékenynek ezekre a helyzetekre.

Még mindig a szakembert tartom a legjobb megoldásnak, mi a véleményünket írjuk le, ki így látja, ki úgy. Egy hozzáértő nagy valószínűséggel kideríti az igazat.

Ha végül mégis elmész, megteszed, hogy megírod ide is?

Minden jót nektek!

Persze, szakembert, de ne bármelyik bölcsészt, hanem a hintalovon alapítvány egyik tagját, akinek van fogalma ilyesmiről, mert mondjuk sok ilyet lát, ne valamelyik random csajszit, aki a nagykönyvből kiokoskodta, hogy "jajj kivetíted".

Hát, lehet, hogy nálatok rendben volt(bár szerintem bizarr, na meg sosem tudhatod, ha valami volt is, nem emlékszik rá), de ha körülnézel, ez extrém ritka, és nem azért, mert szr szülő mindenki, vagy érdektelenek a nagyszülők.. Általában egyedülálló szülők szülei szoktak nagyszülői szerep helyett szülői szerepet felvenni, belefolyni a nevelésbe, és a kettesben töltött, elvitt gyerek az pont ilyen.. ne a nagyszülője vigye dédihez, vidd te a dédihez. Vidd te kisállat meg mág helyekre, és néha mozduljatok ki a nagyszülőkkel együtt.

Egyedül nevelted? Ezek a kirándulások elváltként voltak az apás heteken-hétvégeken?

Sima házasságban, stabil párkapcsolatban ilyet nem tudok elképzelni, és ha körülnézel, nem is szokott ilyesmi lenni. Ha a nagyszülőkkel van a gyerek(ahol van másik nagyszülő is), ott együtt vannak, vagy van ott másik rokon. Akinek igénye van egy nem beszélő pelenkással kettesben töltött időre, és ragaszkodik a kettesben levéshez, azzal valami nem oké, továbbra sem.

"Akinek igénye van egy nem beszélő pelenkással kettesben töltött időre, és ragaszkodik a kettesben levéshez, azzal valami nem oké, továbbra sem."

Te tényleg beteg vagy!!!!

Anyukám pl sokat viszi a gyerekeimet (együtt is es külön külön is) ide oda.

Olyankor tudunk a férjemmel kettesben lenni.

Amivel ő is tisztában van.

Sőt apósom is vigyáz a nagyobb lányomra (a kicsikre nem az neki sok 😅) még mi elmegyünk bevásárolni stb.

Havonta egyszer megyünk a nagyszülőkhöz, soha meg sem fordul ilyen a fejemben.

De még a keresztapjával is van sok olyan programja ahol mi nem vagyunk ott.

Moziban voltak legutóbb.

Szóval azért lássuk be h egy jó nsgy adag paranoia és előítélet van az írásban