Volt, akinél kiderült, hogy a családból valaki molesztálja, szexuálisan bántalmazza a kisgyereket? Milyen jelei voltak, ami alapján "lebukott"?
Bár nekem nem ilyen korai az "élményem", és nem családon belül zajlott, de akkor is maradandó, hogy 12 évesen magához édesgetett és molesztált, valamint 13 évesen szexuális együttlétet is teremtett velem egy családi barát. Persze ez a szüleim előtt mai napig titok, illetve nem tudom, hogy tudtak-e róla, vagy sejtették, de kimondva sosem lett. Én szégyelltem, ők meg nem tűntek úgy, mint akik forszíroznák a dolgot.
Utána elég sokat olvasgattam a témában, és megdöbbenve olvastam, hogy sokszor közeli ismerősök, rokonok bántalmazzák az ártatlan gyerekeket. Voltak egészen hidegrázós történetek is.
Két 2 év alatti lányom van. A nagyobbik hamarosan tölti a 2-t, még nem beszél, épp hogy elkezdett főneveket mondani. Nagyon közvetlen a családdal, imád mindenkit, akit gyakran lát, puszit ad, bújik, stb.
Apósom valahogy sosem volt a szívem csücske, akaratos, nagyhangú, sértődős. Imádja az unokáit, ha otthon van, relative gyakran látja őket, ő jön, vagy mi megyünk. Amióta kicsit nagyobb már a nagy, sokszor viszi egyedül sétálni, illetve sokáig "erőszakoskodott", hogy vesz gyerekülést, és majd viszi ide-oda, csavarogni, át magukhoz, stb. Nagyon nem akartam, hogy egyedül legyen vele, és random helyekre elvigye, amikor gondol egyet, de végül beadtam a derekam. Azóta csomószor vinni akarja. Ez még amúgy nem is volna gond, de nem bízom benne. Nem tudom megmagyarázni, mi váltja ezt ki belőlem iránta, de nem szeretem, ha csak vele van a lányom. Mindig mondja, hogy milyen gyönyörű, paskolgatja a fenekét, ha pelenkázom, akkor jön nézni. Pár napja rá voltak bízva a gyerekek, míg elmentünk ügyet intézni, és azóta előfordult, ha töröltem pelenkázásnál a nagyot, akkor nevetve "felugrott", mikor a nagyajkainál töröltem. Tegnap fürdés után, még a kádban piszkálgatta a nuniját, és ugyanígy nevetgélt és "meg-megrázkódott". Eddig ezt nem csinálta. Nyilván neki ez nem szexuális töltetű, csak furcsának tartom az ennyire hirtelen változást. Persze véletlen is lehet, hisz a felfedezős korszakban van.
Így leírva, olvasva én is paranoiának tartom, de nem hagy nyugodni a gondolat, hogy mi van ha...
Férjemnek nem mondtam, nem akarom kavarni a 💩t, mert 99,9%, hogy semmi nincs, és csak az én régi rossz élményem vetül ki, de nem tudom kiverni a fejemből a rossz érzést.
A házassága nem jó, a feleségével nincs köztük testiség, tudtommal más kapcsolata nincs.
Azoknál, akiknél tényleg történt valami szomorú eset, ott miből derült ki?
Köszönöm szépen a válaszokat!
Sajnos após mindenben elég erőszakos, na nem fizikai értelemben, hanem próbálja mindig keresztül vinni az akaratát, ha valami nem úgy történik elsőre, ahogy mondta, akkor 100x elismétli, és ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy akarta, akkor megsértődik. Kialakult náluk az ezáltal, hogy mindent ráhagynak, mert konkrétan képes nem köszönni, és keresztül nézni az emberen lakáson belül, ha vérig sértődik.
Más férfiak kapcsán ez nem merült fel, sógoromra (férjem testvérére) sokat van hagyva, és egy percig nem gondoltam soha, hogy ő bármit tenne vele.
Egyébként tényleg gyönyörű kislány, őt is lépten-nyomon mindenki dicséri, idegenek a boltban, stb. De pont ezért is ijesztő ez az egész. Papa kicsi hercegnője, meg hasonló becézések is elhangzanak, ami megint csak lehet "cuki" is, de valahogy az egész ember kontextusában nagyon nem az számomra.
26# Igen, nekem is el kéne mennem, tudom. Időről időre fellángol bennem ez az egész, olyankor mindig érzem, hogy szükségem lenne külső segítségre, de még képtelen voltam eddig elhatározni magam, hogy elmenjek vele.
#20 kérdezte, hogy én hogy éreztem anyukám miatt. A viszonyunk jó, de amikor eszembe jut ez az egész, legszívesebben üvöltenék vele, hogy mégis miért nem figyelt rám jobban, hogy nem vette észre a jeleket. Tudott róla, ha találkoztunk, mert mindig mondtam neki, és sosem furcsállotta, hogy mit akar egy 30-as pasi egy 12-13 éves gyerektől. Pont emiatt nem akarom elbagatellizálni a dolgokat a saját lányaimnál, még ha paranoiának tűnik is, de inkább vagyok óvatosabb, mint óvatlan. Sosem fogom anyámnak megbocsátani, hogy ennyire könnyelmű volt velem. Minden sz.rt tudott tiltani, de ezt rendben találta...
Tényleg nem tudom eldönteni, mennyire túlreagálás ez az egész vajon. De tény, hogy kevés emberrel szemben érzek ennyire nagy ellenszenvet és gyanakvást.
De miert adod oda, hogy vigye el ?? Hogy jut eszedbe ilyen ?
7 evesem van, soha nem volt senkivel nelkulem, kiveve anyukammal.
Szia, én lehet vállalnám papával a konfliktust, hogy biztonságban érezzem a lányomat. Nálunk ilyen fel se merülhetne, hogy pelenkázáskor kukkolja a gyereket... szerencsére ilyen elő se fordult. Igazi "férfi" apósom, ha lekerül a pelenka mert cserélni kell, akkor menekül a helyiségből :).
De komolyra fordítva, se nevelőapám, se apósom, se bármilyen férfi ismerős-rokon, de még nő sem nem fogdoshatná a meztelen gyerekemet. Még én és a férjem se fogdossuk olyan helyeken, ahol nem kéne. Kivéve, mikor kitöröljük a fenekét, mosdatjuk stb. De amint elég nagy lett lányom, neki kellett ott mosakodnia, mi már ott hozzá se érünk azokon a területeken.
Ha rossz előérzeted van, akkor inkább bíz az előérzetedben. Nekem ez a véleményem. Van olyan rokon akire azért nem bíznám a gyereket, mert tudom, hogy full felelőtlen, és félteném a testi épségét. Ha valakinél a szexuális bántalmazás legkisebb gyanúját sejteném, tuti nem engedném kettesbe vele. Inkább hívjanak hisztis túlféltő p*cs*nak, mint hogy baja essen a gyerekemnek.
"A viszonyunk jó, de amikor eszembe jut ez az egész, legszívesebben üvöltenék vele, hogy mégis miért nem figyelt rám jobban, hogy nem vette észre a jeleket."
Fú, mitha csak rólam írnál! Én is próbálom fentartani a jó viszonyt, ha elfelejtem a dolgokat még nevetünk is, de legszívesebben üvöltenék, mert tudom, hogy sejtette, csak nem érdekelte eléggé, talán nem is akarta hinni, talán engem is hibásnak gondolt, ahogy egyszer célzott rá, de sosem volt semmi kimondva. Igazából gyűlölöm érte, hogy elnézett felette, mert érezte, hogy gond van, de nem tett semmit!(kicsit magadraismerhetnél a sztoriban, de tudom, milyen nehéz hangot emelni férfiakkal szemben és kiállni magadért, szóval valahogy megértem..)
Nálunk rokon az ember, SOSEM hagyom kettesben vele, évente egyszer látja pár percre kb, egyszerűen "sosem voltunk ott" mikor jött, nem értünk rá, más dolgunk volt, és mikor a rokonok csesztettek, hogy ez nem oké megmondtam, hogy nem érdekel, nem szeretném és kész. Jó, igazából üvöltöttem, de aztán békén hagytak, csak a viszony romlott, hogy "nem vagyok normális", de rohadtul leszrom. Inkább legyek idegbeteg a szemükben. Tudom, hogy nehéz vállalni a konfliktust, mert lehet, hogy tévedsz, de gondolj bele, ha tévedsz akkor is rendben van, hogy rossz érzés miatt nem akartad kettesben hagyni valakivel! Ez nem olyan, hogy elszakítod, egyszerűen csak FIGYELSZ, FELÜGYELSZ minden pillanatban, amíg játszanak a nappaliban, és ha valami, a legkisebb nem szimpatikus dolog van, megmondod, hogy "ilyen játékot kérlek ne játssz vele, mert nem szeretném" vagy elviszed, hogy "most fáradt, pihennie kell", meg ilyenek!
Szépen meg kell(kellett volna) mondani, hogy "bármikor játszhatsz vele, de még kicsi, nem szeretném mással kettesben hagyni" Ilyet nem bántalmazó férjek is elnéznek, pláne friss anyukáknál. Ha te vagy hülyének nézve, akkor sikerült bántalmazottként belefutnod egy bántalmazó kapcsolatba..
Nem szabad engedni az erőszakos embereknek, és itt senki sem fizikai erőszakra gondolt, viselkedésre azok! El kell kerülni, nyugodtan vállald fel, hogy apóst nem kedveled, nem akarod vele kettesben hagyni a gyereket, de elszakítani sem akarod, annyit játszik vele, amennyit akar. Fel sem fogom, hogy máshol normális, hogy egy random rokon kettesben utazgasson egy 2 évessel! Egy mérgező, abnormális közegben élsz.. Normális esetben még arra is "szoktatják" a 2 éveseket hónapokig, hogy ne viselje meg őket a bölcsi napi 2-4 órában az anyjuk nélkül..
Ne mondd el, hogy miért.. Akkor mindenki, aki nem élt át ilyet, totál idiótának fog nézni, ha rosszul választottál párt, és a másik megmozdulásából már látszik, hogy rosszul... Azt mondd, hogy nem kedveled apósod, a gyerek még kicsi, nem akarod mással kettesben hagyni, leginkább vele nem. A testvére még oké, de azt is ritkítanátok, após viszont csak úgy játsszon vele, ha te is ott vagy, mert szerinted nem normális, hogy a tág családból valakivel kettesben van a gyereketek, mikor még bölcsiben is hónapokon át szoktatják az ilyen korúakat! Emeld ki, hogy nem kell ahhoz kettesben lenni, hogy jó kapcsolatuk legyen! Miért? Mert te így szeretnéd, szerinted ez nem normális, és nem is kedveled apósod, "valami furcsa vele", és nyugodtan mondhatod, hogy erőszakos. Biztos tudja a férjed is, az ő apja, ha más nem, annyi volt, hogy nem kedvelte, mert durva volt vele.
Amúgy a kicsi hercegnőben nincs semmi, max egy kis elkényeztetés, de a "papa hercegnője" az viszont tényleg nagyon furcsa, mivel ő csak távoli rokon, nem a szűk család része. Ilyet szülők szoktak mondani, hogy "anyuci szeme fénye" meg "apuci vasgyúrója"..
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!