Volt, akinél kiderült, hogy a családból valaki molesztálja, szexuálisan bántalmazza a kisgyereket? Milyen jelei voltak, ami alapján "lebukott"?
Bár nekem nem ilyen korai az "élményem", és nem családon belül zajlott, de akkor is maradandó, hogy 12 évesen magához édesgetett és molesztált, valamint 13 évesen szexuális együttlétet is teremtett velem egy családi barát. Persze ez a szüleim előtt mai napig titok, illetve nem tudom, hogy tudtak-e róla, vagy sejtették, de kimondva sosem lett. Én szégyelltem, ők meg nem tűntek úgy, mint akik forszíroznák a dolgot.
Utána elég sokat olvasgattam a témában, és megdöbbenve olvastam, hogy sokszor közeli ismerősök, rokonok bántalmazzák az ártatlan gyerekeket. Voltak egészen hidegrázós történetek is.
Két 2 év alatti lányom van. A nagyobbik hamarosan tölti a 2-t, még nem beszél, épp hogy elkezdett főneveket mondani. Nagyon közvetlen a családdal, imád mindenkit, akit gyakran lát, puszit ad, bújik, stb.
Apósom valahogy sosem volt a szívem csücske, akaratos, nagyhangú, sértődős. Imádja az unokáit, ha otthon van, relative gyakran látja őket, ő jön, vagy mi megyünk. Amióta kicsit nagyobb már a nagy, sokszor viszi egyedül sétálni, illetve sokáig "erőszakoskodott", hogy vesz gyerekülést, és majd viszi ide-oda, csavarogni, át magukhoz, stb. Nagyon nem akartam, hogy egyedül legyen vele, és random helyekre elvigye, amikor gondol egyet, de végül beadtam a derekam. Azóta csomószor vinni akarja. Ez még amúgy nem is volna gond, de nem bízom benne. Nem tudom megmagyarázni, mi váltja ezt ki belőlem iránta, de nem szeretem, ha csak vele van a lányom. Mindig mondja, hogy milyen gyönyörű, paskolgatja a fenekét, ha pelenkázom, akkor jön nézni. Pár napja rá voltak bízva a gyerekek, míg elmentünk ügyet intézni, és azóta előfordult, ha töröltem pelenkázásnál a nagyot, akkor nevetve "felugrott", mikor a nagyajkainál töröltem. Tegnap fürdés után, még a kádban piszkálgatta a nuniját, és ugyanígy nevetgélt és "meg-megrázkódott". Eddig ezt nem csinálta. Nyilván neki ez nem szexuális töltetű, csak furcsának tartom az ennyire hirtelen változást. Persze véletlen is lehet, hisz a felfedezős korszakban van.
Így leírva, olvasva én is paranoiának tartom, de nem hagy nyugodni a gondolat, hogy mi van ha...
Férjemnek nem mondtam, nem akarom kavarni a 💩t, mert 99,9%, hogy semmi nincs, és csak az én régi rossz élményem vetül ki, de nem tudom kiverni a fejemből a rossz érzést.
A házassága nem jó, a feleségével nincs köztük testiség, tudtommal más kapcsolata nincs.
Azoknál, akiknél tényleg történt valami szomorú eset, ott miből derült ki?
Látod a #21 es is megoldja h ne maradjon vele kettesben.
Ti is megtudjátok!
Viszed magaddal őket. Sokan így csináljuk akiknek nincs kire bízni a gyerekeket!
Azért lássuk be ha annyira aggódnál elkövetnél mindent h ne legyen vele kettesben!
Bizony! És ha paranoia lenne, nem lenne kiélezve egy személyre, hanem minden sarkon ilyet látnál. Én egy rakás olyan férfit ismerek, akinél fel sem merül bennem, hogy bármi rosszat csinálna a gyerekkel. Ilyen pl barátnőm férje, másik barátnőm exe, vagy ped.asszisztens a csoportban, vagy az egyik férfi pedagógus is, de a gyerekem bölcsijében volt óvóbácsi is, az is teljesen rendben volt.
Ez nem túlérzékenység, ez fejlettség arra, hogy felismerjük azt a mintát, amivel korábban találkoztunk szemben azokkal, akik még nem. Bizonyos emberek társaságában "bekapcsol" az áldozatérzés, hogy veszélyes, és ez csak azoknál az embereknél, akiknél felismerjük a mintát.
Kérdező, van olyan férfi, akiben megbízol a párodon kívül, és ráhagynád a gyereket? Ha van, akkor nem paranoia, ha nincs, akkor az. Én max olyan miatt aggódok másik férfinál, hogy megetetné olyannal, amivel nem akartam, vagy nem foglalkozna vele rendesen, vagy ugye kiben milyen "hibát" látok viselekdésre.. ki túl mulya, ki túl érdektelen felé, ki túl babusgatós.. Ez a szexszel/erőszakkal kapcsolatos érzés csak bizonyos embereknél fordul elő nálam, innen tudom, hogy "jogos" érzés. Te is tudod, hisz leírtad, hogy "erőszakos", ez már olyan, ami nem oké tulajdonság.. a legtöbben csak lesnénk, ha egy rokon azzal jönne, hogy ő vesz gyerekülést a kocsijába és elviszi a gyerekünket kettesben programokra. Csak lesnénk, honnan veszi a bátorságot, a jogot, hogy így tegyen.. az nem hivatkozási alap, hogy "az unokám, megtehetem" "az unokahugom/unokaöcsim, megtehetem", " a keresztfiam, megtehetem"..
És ha mondanánk, hogy nem szeretnénk, ő megvenné a gyerekülést és mondaná, hogy de igenis.. viccelsz? Ez nem normális viselkedés. Ha babázni akarna babázhatna akkor is, mikor te mosogatsz, ő meg tornyot épít vele a nappaliban, vagy bekéredzkedne a ti programjaitokra, vagy szervezne közösen! Normális emberek így csinálják!
Ez az emebr minimum mérgező, de inkább bántalmazó.
A gyerekem judo tanára is paskolgatja a gyerekek fenekét. Ő kb. annyi lehet mint apósod, èn meg kb. mint te. Nekem is fura volt, főleg a mai meetoo, peacy világban. Úgy, h engem nem is bántalmaztak. Tehát értelek.
Sajnos èrtelmes segítséget nem tudok adni, de nagyon megfontoltan kell a problémát megközelíteni. Ha vaklàrma az egèsz, elásod magad a család előtt egy èletre, sőt mèg a férjeddel is megmergezi a kapcsolatodat. Persze elbagatelizalni nem kell, légy résen amennyire tudsz, de ennyièrt bombát biztos nem robbantanèk. Csak arra gondolj neked hogy esne, ha a férjed a te apád kapcsán állna elő ilyennel.....
Tudom, nem leszek népszerű, de én úgy gondolom, hogy a gyerekpszichológus mellett nem ártana egy neked is.
Megértem, hogy az emlékeid miatt bizalmatlan vagy, de valamilyen módon ezt meg kéne próbálnod feldolgozni. Biztosan nem könnyű, és nyilván egyedül nem is fog sikerülni. Minden rosszindulat nélkül mondom: te is keress egy szakembert. Akár olyat, aki együtt tud foglalkozni veled és a gyerekkel.
Ha a bizalmatlanságod alaptalannak bizonyulna, egy életre elronthatsz egy esetleg szuper unoka-nagyszülő kapcsolatot.
Szerintem a gyönyörű a legártatlanabb az egészben. Az én gyerekemnek naponta mondom, mert rohadtul szép, arányos, jó génjei vannak(az enyémek:), és hát feltűnően szép na. Na nem csak nekem, eddig 3x szólították le ügynökségtől a városban ilyen "felfedező" emberkék, meg random emberek gratulálnak.. Néha csak nézem, és olyan, mint a legszebb gyerekek a neten, nem tudok betelni vele, milyen szép, mint valami műalkotás, de a viselkedése..(ezért nincs az egészből semmi, még kivárom, amíg kicsit irányíthatóbb lesz)
Szóval szerintem amennyiben igaz, akkor nincs semmi az egészben, nálunk nemtől függetlenül mindenki mondja, mert így van. Nem cuki, nem szép, nem aranyos, hanem elképesztően szép, gyönyörű gyerek. Arcra, testalkatra tökéletesen arányos.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!