Szornyu anya vagyok, amiert igy beszeltem a gyerekemmel?

Lehet a gyerektől bocsánatot kérni, de nem ezért! Ha eleve ideges vagyok, ezért valami apróság miatt kiabálok vele, utána rendben van, hogy bocsánatot kérek. De itt az egész helyzetet a gyerek provokálta ki, ő viselkedett minősíthetetlenül, és még a felnőtt kér tőle bocsánatot? Lehet, hogy nagyon más generáció vagyok (kiskamaszok a gyerekeim), de ezt elég félelmetes iránynak tartom.

És tudjátok miért? Mert ez a gyereknek is rossz! A rokonságban van egy kislány, akit így nevelnek, nem szeretném részletezni, de szegény teljesen lelkibeteg. Értem én, hogy mindenki jót akar, de a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve.

Az agresszió félelmet szül, a félelem meg csendben tartja a gyereket(pont ezért káros).

Elhanyagolhatóan kevés azoknak a száma, akik ettől agresszívek lesznek. A legtöbbnek bekapcsol a védekező ösztöne és meghúzza magát és szorong(így maradnak emberek bántalmazó kapcsolatokban és ezért jól nevelt, csendes, udvarias, szégyellős a megfélemlítők gyereke)

Nem volt oké, de egyre több ilyen lesz, és hát a világ nem oké, mindenki csinál ilyet, sőt a legtöbben ennél durvábbat, káromkodnak, alázzák és rácsapnak a gyerek kezére, fenekére.

Nekem ezekkel a bocsánatkérésekkel az a bajom, hogy adott egy kiborítóan viselkedő gyerek, amitől a szülőnek teljesen eldurran az agya, amiért utána bocsánatot kér - és ez mind szép, de bocsánatot kér a gyerek is? Mert ha igen, akkor teljesen rendben van. De ha a szülő kér folyton elnézést, a gyerektől viszont ugyanezt nem várja el, azzal semmi más üzenetet nem közvetít felé, mint hogy nyugodtan táncolhat mások idegein, nyugodtan átgázolhat mindenkin, és az egész világnak kötelessége ezt zokszó nélkül tűrni.

Ha már minden áron bocsánatot kértek, legalább tudatosítsátok a gyerekben, hogy az egész az ő viselkedése miatt volt, és igenis ő is tehet azért, hogy békés legyen otthon a légkör.