Lenézed azt, aki mesét kapcsol a gyereknek étteremben?

Én is hagyom a gyereknek hogy néha nézzen mesét otthon, hosszú kocsiúton, de étteremben pont nem.

Mondhatjuk hogy lenézem azt, aki rádobja a fejhallgatót, kezébe a telefont, ennyi erővel otthon is hagyhatta volna. Nem tanulja így meg, hogy kell étteremben viselkedni, hogy a kaja nem ott terem.

Én inkább az a típus vagyok, aki vagy előrendel, ha tudjuk mit kérünk, ha nem, akkor rendeléstől az étel erkezéséig szorakoztatom, maszkálhat, ha van lépcső ott, körül nézünk, megnézzük a dekorációt, stb. Persze lehetőség szerint sem a többi vendéget, sem a személyzetet nem zavarjuk és csak akkor kell asztalhoz ülni, ha megérkezett az étel.

Igen.

Azzal gyakorlatilag kikapcsolod a gyereket.

10 évesen sem fog tudni várni, lekötni magát, egyhelyben ülni, mert az agya képtelen lesz elviselni hogy nem mozog, szalad körülötte minden.

Az éttermi viselkedést is tanulni kell, kikapcsolt aggyal nem sokmindent ragad...

Én nem nézek le senkit. Maximum aki bántalmazza a gyerekét.

Senki sem tökéletes, sőt a legtöbben sérültek vagyunk felnőtt korunkra, minket sem jól neveltek, tele vagyunk megoldandó problémákkal.

A túlélési stratégiája mindenkinek más. El tudom fogadni, hogy ott és akkor a legjobb amit tehetett az anya hogy odaadta a mesét. Ennyi.

Számomra nem elfogadható. Ami annyit jelent, hogy én soha nem csinálom. Mással foglalom le - könyv általában van nálunk, papírt, ceruzát is minden étteremben tudnak adni, sok helyen van gyereksarok. Most már 5 éves barchobázni vagy szóláncozni is lehet már vele.

Plusz amit itt előttem is írtak, a türelmet is csak gyakorlással tanulja. Nem kell, hogy állandóan le legyen foglalva valamivel. Nem szeretem a bezzeg az én időmben, de azért akkor is mindenki megoldotta (gyerek, szülő egyaránt) azt az időt míg megkapták a kaját. A mai gyerekeknél - és néha a sajátomnál is látom - hogy nem tudnak egy percet sem unatkozni. És én ezt nem tartom jó iránynak - ahogy meg kell tanulnia a dühét kezelni, úgy az unalmát is. Ez is egy folyamat, ha már az elejeén én magam szabotálom, akkor miért várja el a legtöbb szülő x idő múlva azt, ami egy csepp energiát nem tett. Mert azt is látom hogy x idő után meg elvárás, hogy legyen türelmes, legyen képes megülni a valagán és egy dologra koncentrálni. De hogyan, hogyha mindig el lett terelve a figyelme és ki lett véve a szituból?

Viszont tisztában vagyok vele hogy másra nincs ráhatásom - nem is akarom hogy legyen.

Nem. Régebben nem értettem, hogy miért nem foglalják le inkább, aztán lett gyerekem. Na, az enyém olyan, hogy nem lehet lekötni rajzolásssal, játékokkal ilyem helyeken, mert felfedezni akar, szaladgálni, stb.

Megjegyzem, pont emiatt nem is járunk étterembe a gyerekkel, mert nekem nem buli, hogy nem lehet megenni egy tál ételt nyugalomban. (Igazából ketten vannak, a kicsi most 1,5, nála most kezdődik ez). Én nem azért megyek, hogy ott folyamatosan jàrjáljak vele, aztán ő eszik 3 perc alatt valamennyit, en meg nem tudok enni, mert utana már nem akar ülni.

Szóval volt olya, amikor menni "kellett" étterembe, értsd. valaki családi szülinaot tartott, hogy ja, elé tettem, hadd egyen már meg a kaját és váltsak 3 szót valakivel.

De amúgy nekem alapból ilyen aktív, mászkálos fiam van, nem minden gyerek ilyen. A rokonságban olyan gyerek is van, aki képes órákon át csendben ülni, még szórakoztatni sem kell. Az enyém nem ilyen.

Szóval hiába írjak itt, hogy le kell foglalni valamivel, nem minden gyerek vevő erre.

Nem nezem le, lehet pl nalunk is ez megoldas lehetne, de oszinten en inkabb nem megyek gyerekkel etterembe.

Szo szerint nem tud megulni 1 percig se nyugodtan, minek szivassam magunkat? Es masokat.

Majd megyunk picit kesobb, ha mar azt latom, hogy itthon is le tud ulni legalabb egy kicsit.

De en direkt nem szeretnem, hogy kepernyozzon, meg csak 1,5 eves.