Lenézed azt, aki mesét kapcsol a gyereknek étteremben?

Annyira túlgondolják itt néhányan.

Emberek ezrei nőttek fel úgy, hogy nem jártak étterembe, és mégis megtanultak viselkedni. Nem csak étteremben lehet türelmet tanulni.

Szerintem ez a "meg kell tanulnia viselkedni" dolog el van kicsit túlozva. Valójában hogy várni tudjon, az nagyrészt egy érési folyamat ami ígyis-úgyis lezajlik, egzacíroztatás nélkül is, inkább a szülői példamutatáson múlik. És nem csak az étteremben, otthon a családi ebédnél és ezer más helyen is tanulják. Valamennyit nem árt gyakorolni, de inkább olyan helyzetben ami kisebb falat egyszerre, egy étterem nagyon hosszú lehet.

Amíg a gyerek éretlen hozzá, jobb kerülni az ilyen helyzeteket. De ha a családi szülinapot étterembe szervezték és a szülők szeretnének a rokonokkal is beszélgetni, nem a gyereket kergetni egész idő alatt, akkor teljesen elfogadható a képernyős megoldás. Ne legyen belőle rendszer, de ha havi 1x fél óra maximum, amikor beteg, vagy már nem beteg de a szülők még nagyon, az még belefér.

Óvodapedagógusként mondom, 5 perc alatt kiszűröm, kit kötnek le a szülei és kinek nyomják azonnal a telefont a kezébe.

Nem a fél óra, és nem az étterem. Meg sem próbáljuk manapság megtanítani a gyerekeket bizonyos dolgokra. Telefon azt' jóvan. 3, 4 éves már képes lenne 1 vagy 2 órát viselkedni, ha közben foglalkozva van vele, és esetenként meget egy kört. Igy meg, sok enni sem tud egyedül, meet az anyja kanalazza bele a kaját míg ő nézi a babócát. Szörnyű.

Azzal kezdem, hogy engem merészeljen lenézni bárki, úgy lealázom a sárga földig a nyilvánosság előtt, hogy sírva szalad haza felkötni magát. Honnan veszi bárki a bátorságot, hogy lenézze a másikat? Mégis kinek képzelni magát?

Egyébként meg nem, nem ítélem el. Bárkivel alakulhat úgy, hogy mégsem tudja otthon hagyni a gyereket, de van mondjuk egy megbeszélt programja. Az én gyerekem többnyire jól viseli az ilyen szituációkat, ő az, akivel tényleg bárhova lehet menni, de nála is előfordult már, hogy elszakadt a cérna, mert nem így volt tervezve az egész. Most akkor csesszem el mindenki, tehát a bent ülő vendégek hangulatát, mert a gyakorin magukat szuperanyunak képzelő, valójában Átlag Arankák lenéznek? Múltkor például kirándulni mentünk a lakhelyünktől bő 1 órára, sajnos ott is kellett várni, a megbeszélt emberek között is volt, aki késett. Mire befejeztük a programot és mentünk volna ebédelni, már a gyerekemnek volt alvásideje. De éhes is volt már, az otthon majd' másfél órára volt. Inkább beültem vele az ott lévő étterembe, ahol nyugodtan evett legalább és hazafelé jól el is aludt, minthogy akkor éhesen elinduljunk haza, ott sírjon szegény, hogy már éhes (és ekkor ugye csak hazaérünk, még étel prezentálva nyilván nincs), és még jobban elcsússzon a délután. Aki ezért lenéz bárkit, annak jusson eszébe, hogy bizonyosan bőven akad nála is olyan, amiért ő is lenézhető, csak ez a tipikus másik szemében a szálkát esete...

Nem.

Mindenki úgy csinálja, ahogy akarja. Nem vagyok senki, hogy leszoljam.

Továbbá marhára nem érdekel más mit gondol rolunk...pedig én nem sűrűn adtam ilyen helyzetbe a telefont oda.

Kérdésre válaszolva: Lenézem, igen mert lusta az ilyen, aki tv-t kapcsol a gyereknek. Akkor minek vállalta, ha nem tud vele foglalkozni?

Egy pszichológus szerint a TV, tablet, telefon használatának engedélyezése gyermekbántalmazással egyenlő. Gondolom verni sem veritek a gyereket, akkor miért bántalmaznád képernyővel? Káros!

Meg van a véleményem róla.

Nem azért megyek étterembe, hogy a Bogyó és babócát hallgassam, se azért hogy más gyereke üvöltsön.

Ha én fel tudom mérni, hogy mire képesek a gyerekeim és ennek megfelelően ülünk vagy nem ülünk be velük valahova, akkor másoktól is elvárhatom ezt.

Egy csaladbarát AI resortban megszokott az üvöltő csecsemő és a szabadjára engedett totyogó is, de egy normálisabb étteremben nem elfogadott se az ordítás, se a tablet. Ki lehet azt a gyereket vinni sétálni amíg megjön az étel, vagy neadj' máshogy lefoglalni, de persze ez energiát igényel.

Az egyik gyerekem nem neurotipikus fejlődésű, mégis "tud viselkedni", mert nem dőlünk hátra.

Mekkora kamu az az óvodapedagógus:D Nekünk ilyen helyettes dokinőhoz volt szerencsénk, aki gratulált a jólnevelt gyerekemhez, akiről lerítt, hogy "sosem kütyüzik".. Ehhez képest napi 2-3 órát kütyüzött, amiből egy esti másfélórás mese volt. Csak épp szeret olvasni meg játszani is, akkor épp olvasott meg játszott és nyugis volt, mert olyanja volt. Ugyanez a gyerek 3 évvel korábban, mikor még nem kütyüzött 5 helyen elmondták, hogy hagyjam abba(feltételezve, hogy van), mikor még tévénk sem volt, a laptop is néha működött(nem volt pénzem jobbra, mert a lakást újítottam fel) nem telefonozott:D

SENKI sem tudja ezt megmondani NEM LÁTSZIK a gyereken. Az enyémet tegnap is agyondicsérte egy néni a metrón, mert olvasott. Azért olvas, mert jó könyv, és azért nyugodt, mert változott a habitusa a napi 3 óra kütyüzéstől totál függetlenül. Egyáltalán nem hat rá semmilyen értelemben sem. Annyi, hogyha kütyüzik, nem figyel másra, de olvasás, játék, öltözés, meg más tevékenység közben sem tud másra figyelni, tehát mondjuk ha öltözik, befejezi a beszédet, mert egyszerre egy dologra képes az agya:) Magától higgadt le idővel, egyszerűen hatott rá az idő múlása. Van nagyon nyugodt napi 5 órát esportoló ismerős fiú, nem mondod meg.. gyereknek is ilyen volt, minden kütyüje korán volt. Van egy nagyon pörgős, semmit sem kütyüző bizarr anyukával megáldott gyerek, akik mindenmentesek, és van átlagos mindenmentes gyerek is. Totál nem függ a habitusa a gyereknek a kütyüktől.