Szerintetek miért viselkedik így? Ez 'normális'?

#10 vagyok.

Még az jutott eszembe, hogy a "nagy" (aki tényleg nem nagy, teljesen igazat adok 8-asnak) nem most kezdte az óvodát? Mert akkor még nehezebb a helyzet: úgy éli meg, hogy jött a kistesó, és neki EMIATT el kell mennie minden nap otthonról, EMIATT nem lehet anyukájával, aki ugyanúgy otthon van egész nap, mint eddig.

Nálunk pl. ez is szinte egybeesett, tehát ezt is kezelni kellett. Mi jól tudtuk kezelni, de mondom, mi nagyon tudatosan, a kezdetektől bevontuk a gyerekvárásba.

Ha pedig még nem óvodás, akkor addig kéne mindezt rendbe hozni, amíg nem kezdi el, mert akkor az óvodába való beszoktatás is ezerszer nehezebb lesz.

Hogy mennyire gyakori a testvérféltékenység? Kb. 10-ből 10 gyereknél előjön, csak a mérték más és ebből a 3 év korkülönbség a legrosszabb.

Vida Ágit nem csípem, de ezt nagyon jól megmagyarázza, keress rá.

3 évesen már nem olyan kicsi, hogy abszolút természetesnek vegye, hogy testvére lesz, mert elég nagy ahhoz, hogy emlékezzen, milyen volt egykének lenni. És túl sokáig volt egyke ahhoz, hogy olyan könnyen elfogadja, ugyanakkor túl kicsi ahhoz, hogy ezt megfelelő érzelmekkel lereagálja. Egy 3 éves többnyire még túl sincs a dackorszakon, sőt, a java csak ekörül jön.

Ebből a szempontból teljesen rossz időzítés, amin persze ugyanúgy túl lehet jutni, de ehhez a szülőknek toppon kellene lenni.

Ami itt nincs meg.

Egyáltalán nem szélsőséges a gyerek reakciója, csak nem kezelik sehogy.

"tudjuk mi nagyon jól, hogy ez anyuka sara..."

Apukát ki ne hagyd már a buliból!

Ha összehoztak egy másodikat, csak ott van valahol.

Neki ugyanakkora része van ebben és nélküle nem is lehet ezt megoldani.