Mit csináljak, ha a feleségem nem jó anya?

Hát ha nekem azt mondaná a párom, hogy "foglalkozz most vele te", akkor nekem is bajom lenne..

Egyszerűen kitúrod őt a gyerek közeléből, érezteted vele, hogy rosszul csinálja szerinted, és többet vársz el.. Érdekes, mert általában az ilyet az anyák szokták csinálni a férjükkel, akiknek az életkedve is elmegy(azt ugye nem kell mondanom, hogy ez rossz kapcsolat, a tiétek is) és visszavágyik oda, ahol még jóban voltak a férjével..

Hagyd őket ketten kicsit, mikor nem vagy ott és nem kell neked "teljesítenie" csak így fog kialakulni a megfelelő kapcsolat köztük, nektek meg javaslok egy válást. Nagyon megkönnyítené a gyerekezést, mérgezitek egymást.. Ő kettesben képes lenne kapcsolatot kiépíteni a kisgyerekével, te meg meglátnád hogy jó anya és nem lennének ilyen elvárásaid..

Nincs kapcsolata a gyerekkel, mint mikor az anyák zárják ki az apákat, hogy "én jobban tudom, te rosszul csinálod", és akkor az apa már nem is kapcsolódik a gyerekhez..

Őszintén megmondani, hogy a másik rossz anya? Előbb tisztába kellene jönnie a saját érzelmeivel, a miértekkel, és meglátni, hogy van e változás, mielőtt szélsőséges dolgokat vág a másiknak.. Gondolom te sem gondolod úgy, hogyha azt mondják neki, hogy te nem szereted a gyereket, nem foglalkozol vele, rossz anya vagy, akkor majd tisztázni tudják és megoldást találnak, hogy a másik "bizonyítson", hogy elég jó anya.. Itt először biztosnak kell lenni abban, mit is gondol az ember, és miért is teszi azt, és lehet e máshogy, mielőtt ilyet elmond!

Most fel van paprikázva a helyzeten, csalódott és kétségbeesett, elégedetlen, ilyenkor a nyílt kommunikáció nem lesz valós értékű, mint mikor a mérges ember azt mondja dühében, hogy "utállak", pedig nem is utálja a másikat.. Előbb bogozd ki a dolgokat, kísérletezz hogy lazul, ne fojtsd meg a másikat elvárásokkal, LÉPJ HÁTRA utasítgatás nélkül, aztán ha nem változik a helyzet, akkor szépen megmondhatod a tutit, de az válás lesz, a legtöbb ember ilyenre otthagyja a párját.

Ha van női rokona a feleségednek, akkor kérd meg őt, hogy beszéljen vele, hogy foglalkozzon rendesen, anya módjára a gyerekkel. Ez borzasztó, amit csinál.

Amúgy meg nehogy már kímélni kelljen egy ilyen nőt. Jó, hogy nem már, még pátyolgatni, hogy biztos lelki baja van, stb. Jól le kéne teremteni, az a baja, hogy senki sem szégyeníti meg a viselkedése miatt, senki sem hordja el mindennek. Mindenki csak szépen bánik vele, pedig nem érdemli meg.

Ezt azonban nem javaslom, Kérdező, hogy ráripakodj, hogy tanuljon már meg viselkedni, anyának lenni, mert akkor elválik, és 1000%, hogy neki ítélik a gyereket.

Mivel ő NEM akarta a gyereket, hanem pl miattad, társadalmi elvárás stb miatt szült.

Én pontosan ugyanilyen anya lennék, csak épp ismerem magam és eszem ágában nincs senki kedvéért gyereket vállalni.

NINCS KÖZE AHHOZ, hogy várta e!!

Ti nem ezt az oldalt olvassátok?? Hetente jön egy két kérdés, hogy így meg úgy akartam a gyereket, lombik volt, elhalt baba után stb, aztán most meg szívásnak érzem, vagy nem tudom szeretni, vagy idegesít..

Aki nem tervezte a gyereket szeretheti és lehet jobb anyja, mint az, aki várta! Az nem mentség semmira, hogyha most nem bírod, akkor biztos nem akartad eléggé és csak társadalmi nyomás miatt próbálkoztál éveket.. peeeerszeee!

Az a baja, hogy gyerekezni nehéz, kimerítő és valóban egy darabig a babát/gyereked önmagad elé kell helyezned, aki sokat elégedetlen, sok a kudarcélmény, kevés a pozitív megerősítés, hogy jól csinálod, és nem úgy kell vele kommunikálni, kapcsolódni hozzá, mint ahogy megszoktad más emberekkel.. Gyerekezni nehéz, ez az anyuka baja, meg az, hogy tt egy apuka, aki cseszegeti, hogy rosszul csinálja és nem akarja elfogadni az anya érzéseit, hogy rohadt nehéz, mikor neki csak kicsit nehéz. Másik apukával semmi baja nem lenne az anyának, mert támogatnák, megértenék, meghallgatnák és örülnének, hogy még takarít is gyerek mellett.

Egyébként én is megőrülnék két gyerektől, már az is durva, ha a gyerekem a barátnőjével játszik és folyamatosan veszekednek és még azt is igazgatnom kell.. másrészt biztos könnyebb is lenne, mert lenne normális játékos része is, de na. Nem kell szégyellnie magát azért, mert valamit nehéznek él meg, ő a te szerelmed, választottad akármi ilyen típus, kicsit gyengébb stressztűrő képességel, ettől nem rossz ember, nem kell szekálni, és ha olvasgatod itt a gyerekébe belerúgó anyát, meg a sok lekever egyet neki, fenekére csap, meg durván szidalmazza anyát, meg fog jönni a kedved a saját párodhoz és megértőbb leszel felé. Lehetne sokkal rosszabb is. Mondom, végezz több házimunkát és gyerekezz kevesebbet, de ne cseszegesd, hogy na most menjél már te is foglalkozz vele kicsit, mert ez nagyon lekezelő, nem a főnöke vagy. HÁTRA kell lépni, hagyni, hogy magától fogalmazódhasson meg az igény a gyerekre, mert neked épp más dolgod van. Akkor élvezni fogja, és kialakulhat kapcsolat köztük!

Jaj, ugyanmár előző, pont, hogy a gyerek anyja bánik lekezelően a saját gyerekével, "ugy érzi hogy ez a gyerek belerondított a régi nyugodt életünkbe, direkt tesz nekünk keresztbe ha pl nem alszik el korán ilyenek."

arra nem képes, hogy játsszon vele időnként. Még SOHA sem játszott vele.

Semmibe nem veszi a lányát, hülyeségeket vár el tőle, nem tiszteli.

Nem normális ez a nő.