Hogy viselitek, hogy a gyereketek mindent tönkretesz?

"apja van vele sokat nagyon is, szerencsére jó a kapcsolatuk, az apját jobban is szereti láthatóan."

Nem lehet, hogy az apja hagyja mászkálni? Mert akkor persze, hogy nem engedelmeskedik, mert te tiltod, apa engedi, ez így nem nevelés. Következetesség: még játékból se mászkálhasson semmire.

Viszont ha apját "jobban szereti", akkor hátha rá jobban fog hallgatni. Be kéne vonni jobban: magyarázza el ő a gyerek szintjén, hogy "Anyunak nagyon rosszul esik, ha nem fogadsz szót". Megszóljon rá ő is keményen, ha harmadjára is szólni kell, akkor adja ki ő a büntetést.

Hát kérdező, még örülhetsz, hogy csak tárgyakat tör össze. Azért ha ilyen helyekre fel tud mászni, ő maga is akkorát eshet hogy eltörik a keze, lába, vagy úgy üti be a fejét, hogy végzetes is lehet.

Nem értem egyébként, miért a válaszolókkal cinikuskodsz (a lomis szövegedre gondolok), nem miattunk műszik a 2 éves gyereked 2 méteres magasságokba.

Amúgy nem tudom milyen a konyhai széketek, és evésen kívül milyen gyakran ültök még rajta, de ha olyan a kialakítása, hogy így egymásba lehet őket rakni, akkor tedd azt. Nem hiszem, hogy egy kis 2 évesbe akkora erő legyen, hogy úgy is elmozgatja, vagy felborítja.

Mert nem neveled meg. Ennyi. Erélyesen rá kell szólni, ha nem megy, megvonni tőle valamit, amit szeret.

De ha továbbra is próbálkozik, üss a kezére. Nem erősen, de csípjen. Ettől nem lesz lelki nyomorult, viszont észreveszi magát. Én is dobáltam kicsiként mindent is, pontosan addig, míg anya a kezemre ütött (előtte a száját tépte folyton, de pont leszr.tam).

Egy dolog jutott eszembe ami ha jól láttam nem merült még fel - mit kéne csinálnia helyette? Vannak játékai, játszol vele, mielőtt elmész pisilni leköti amit csinál, tud játszani velük? Vagy esetleg azért kell ilyen akrobatamutatványokat csinálnia a hűtő tetején lévő bögréért mert amúgy semmi más izgalmas nincs körülötte? Az ekkora gyerekeket meg kell tanítani jól játszani, le kell kötni őket, el kell látni a korának megfelelő stimulációval. Nyilván kíváncsi a gyerek, minden gyerek az, most érkeztek a világba, minden új, de nem az a megoldás hogy futkorászol utána és csak mindent kiveszel a kezéből és semmit sem szabad csak csöndben ülni. Kiveszed szépen a törékeny dolgokat a kezéből, felpakolod magasra, ez oké, de akkor cserébe töltsd meg az ő magasságában lévő helyeket olyan holmikkal amik érdeklik de biztonságosak, és vezesd rá hogy azokkal hogy kell játszani.

Nálunk amikor gyerek volt a házban, a “gyerekszint”, az alsó polcok, fiókok tele voltak olyan holmikkal amikkel nyugodtan játszhat. A saját játékait, színezőit bármikor elővehette, voltak vastag lapos babakönyvek amiket nézegethetett, ott voltak azok a “felnőtt” cuccok amiket nem volt gáz ha szétpakol viszont cserébe érdekesek. Régi értéktelen ékszerek, kendők, sálak, sporteszközök, szétverhetetlen konyhai cuccok mint a nagyi méteres lekvárfőző fakanala. Ez lekötötte annyira hogy nem akart rögtön a hűtő tetejére menni a legérdekesebb dolgokért abban a 3 percben amíg pisiltünk.