Nem értünk egyet a férjemmel (biciklizés témában?

Egy közepes méretű városban lakunk. Az egész várost behálózza bicikliút, nagyon jó, minden megközelíthető biciklivel.

Én onnantól, hogy az első gyerekem tud ülni bicikliülésben, mindenhova így megyünk. (Persze hidegben, esőben, ha sietni kell valahova nem, akkor autó.) Nekem ez egy program, időtöltés, testmozgás, levegőn vagyunk. Boltba, mamákhoz, játszótérre, piacra, mindenhova így megyünk.

Mikor egy gyerek volt, mögöttem ült. Aztán meglett a második, és a nagyobb már önállóan tudott mögöttem biciklizni, a kisebb ült mögöttem. A kisebbel elkövettem azt a hibát, hogy ülés nélkül is, sokáig ült mögöttem, úgy mentünk (könnyebb volt, hogy egy gyerek jön külön biciklin), és kb csak féléve jön ő is külön. 6 és 8 évesek.

Eddig semmi gond nem volt. A férjem nem ment velük biciklizni. Ha mégis együtt mentünk négyen, akkor a két felnőtt között ment a két gyerek.

Na és most jön a lényeg! Az utóbbi időben, rájött a férjem hogy tényleg jó időtöltés a bicikli, meg most ugye sok lehetőség kimozdulni nincs. Ő is viszi biciklizni őket, és én ilyenkor majd megbolondulok.

Úgy mennek hogy a "nagy" (8éves!) megy elől, aztán a kisebb, majd ő hátul.

Hát mi nem! Kb 6 éve nem így mennek velem! Én elöl, aztán a kisebb, aztán a nagyobb. Nagyon szépen tudnak jönni, távolságot hagynak, út szélén mennek, figyelnek arra, ha szólók, hogy lassítok, szólnak ha meg kell állni.

A férjem nem hajlandó így menni velük, pedig a gyerekek is kérik.

Nem is látja be az útkereszteződést!

Ha a felnőtt megy elől, minden egyértelmű. Megállunk, ha kell, nem állunk meg, ha nem kell. Nem kell ordítozni, hogy merre menjünk. Szerintrm balesetveszélyes. Mind a ket gyerekünk vígan ki tud gurulni egy autó elé úgy hogy ő végignézi hátulról! A 8 éves gyerekem kkncentráló képességén múlik hogy épségben hazaérnek-e a húgával. Döbbenet és felháborít!

Már arra is gondoltam hogy elviszem anyámékhoz a biciklijüket és inkább megyünk autóval. Nem látom a megoldást. Nem hajlandó úgy csinálni a férjem ahogy mondom.